Holdfényárnyék – nappal és éjjel

A virág különlegessége most az, hogy nincs benne semmi különleges, egyszerű muskátli. A képek sem azok – külön-külön nézve. De egyszerre rájuk tekintve már igen! Van rajtuk árnyék a nappali képen, Hold az égen, holdfény az éjben. Így, együtt a két fotó már akár érzéseket is rejteget.

Világos, kimondott szavakkal szól hozzánk a nappali képen a virág. A muskátli fiatalabb dísze ereje teljében, látszik rajta, fog még újabb és újabb virágokat hozni. Az éjszakai képen, ugyanannak a növénynek egy másik hajtásán már az elmúlás jelei, a Fekete István szavaival „öreg és fáradt nyár”, az augusztus, picit tán az elmúlás, az arra készülődés jön át. Mindez egy, bár a Földhöz legközelebbi, mégis irdatlan távolságban lévő égitest, a Hold homályos foltja előtt.

Fiatal erő – elmúlás. Nappal – éjszaka. Közeli és megfogható – távoli és elérhetetlen. Mennyi, de mennyi ellentét, hány és hány érzés! Augusztus van. „Öreg és fáradt már a nyár ” – írja többször, több regényében Fekete. Vénül a muskátli is – mi pedig annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. Noha érdekes a holdfényes éjszakai fotó, erőt a nappal készült képből, a fiatalabbik virágból meríthetünk. Gyönyörű, egészséges, élni akarástól duzzad.