A zene nagyban segíti az érzelmi és értelmi fejlődést

A hír röviden ennyi, ám a Gállné Gróh Ilona Ringató-alapító, zenepedagógus aláírásával ellátott oklevél több mint másfél évtizedes munkát fémjelez, amiről az elismerésben részesült Tóth-Rompos Patríciát kérdeztük röviddel a díj átvétele után. A Balatonedericsen élő Tóth-Rompos Patrícia a tapolcai Járdányi Pál Zeneiskola tanára, Ringató-foglalkozás-vezető, illetve az Ovimuzsika elindítója, ma is úgy gondolja, hogy ennyi év után egyre több a visszajelzés, amelyek megerősítik abban, hogy tizenhat éve jó irányba indult el.

– 2008-ban találkoztam először a Ringatóval, úgy, hogy akkor már évek óta tartottam óvodásoknak zenés foglalkozást. Barátnőm, a balatonfüredi Rábaközi Rita, ismerve az előzményeket, ajánlotta először nekem a Ringatót. Azt mondta,  gyere, Patri, ez éppen neked való". Igaza volt, a Ringató számomra szerelem volt első látásra. Elvarázsolt a hangulat, a gyerekekkel való közös éneklés élménye, a közös játék, így azonnal jelentkeztem arra a módszertani tanfolyamra, ami szükséges ahhoz, hogy foglalkozásvezetőként vehessek részt a Ringató küldetésében. Ebben az évben kezdtem foglalkozásokat tartani Tapolcán, majd később számos más helyen is bemutathattam a módszert, a terület egyre bővült. Sokat köszönhetek Gállné Gróh Ilonának, aki tudását átadta nekem és kollégáimnak. Azt nem árt tudni, hogy ő Forrai Katalin tanítványa volt, aki pedig közvetlenül Kodály Zoltántól tanulhatott. Sokat köszönhetek neki. Ami a foglalkozást illeti, az részben a kicsiket kísérő szülőknek, felnőtteknek szól, hiszen nekik tanítjuk meg az énekeket, játékokat, amiket aztán otthon közösen folytathatnak, azaz hasznosíthatják a megszerzett tudást – mondta Patrícia.

Mint elhangzott, a foglalkozások félórásak, amelyeken a résztvevők énekelnek, főként magyar népdalokat, de más népek zenéi is előfordulnak. A Ringatón kizárólag élő zenei ingerek érik a kisgyerekeket, azaz énekszóval és hangszerjátékkal találkoznak, és nagyon fontos elem, hogy megismerik a közös éneklés örömét, élményét. A program a 0 és 3 év közötti gyerekeket (és szüleiket) célozza meg, sőt az sem ritka, hogy „pocaklakóként" érkezik a csöppség, még anyukája hasában. Maga a foglalkozás szabad keretet ad a mozgásnak, a gyerekek jönnek, mennek, tipegnek, vagy éppen édesanyjuk ölében ülnek, ám ettől független magukba szívják az élményt, tulajdonképpen észrevétlenül.

– Tizenhat év távlatából rengeteg visszajelzés erősített meg abban, hogy a foglalkozások elérték céljukat. Már az egy pozitív üzenet, hogy a szülő visszajön a soron következő alkalomra, illetve, hogy rendszeresen részt vesz azokon, sőt, még másoknak is ajánlja. De az is jó visszajelzés, amikor azt látom, hogy már hangszeren játszik az a gyerek, aki még pelenkásként nálam találkozott először a muzsikával, vagy amikor a szülő megállít, és elmondja, jó irányt adott nekik a nevelésben a Ringató. Már a kezdetekben volt olyan titkos gondolatom, hogy végigkísérjem a kisbabaként nálam megjelenő gyermek későbbi fejlődését, s erre zeneiskolai tanárként jó esélyem is volt. Szerencsére több példa van arra, hogy a Ringató után előbb zeneoviba, majd zeneiskolába járt a gyermek. Persze nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy aki Ringatóba jár, az óriási zenei tehetség lesz, ám az kétségtelen, hogy elültetjük benne a zene szeretetét, ami meghatározó lesz egész életében – hangsúlyozta Patrícia.Ami a díjat illeti – tette hozzá – egyfajta kettősség volt benne, hiszen örült annak, hogy elismerték munkáját, amire korábban nem igazán volt példa. Figyeltek rá, jólesett neki a köszönet. Másrészt az, hogy kapott egy ilyen elismerést, nem változtat semmit, hivatását ugyanolyan lelkiismeretesen és lelkesedéssel végzi a jövőben is. Heten kapták meg a díjat az országban, mindannyian több mint másfél évtizede vezetnek Ringató-foglalkozásokat.