Rádióamatőrök – éterben eltűnő utolsó mohikánok? Nem!

Az állomáson versenyzőkkel találkozunk, hiszen a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetség szervezésében zajlik az európai kontinensverseny. A megmérettetés évente több fordulóból áll, legfőbb célja minél több pontot összegyűjteni. A pontok forgalmazásból, sikeres rádiós összeköttetésekből gyűlnek. De hogy ezt megértsük, tekintsünk vissza időben akkorra, amikor még ismeretlen volt az okostelefon, az internet, a rádióamatőrök voltak képesek kapcsolatot teremteni a világ minden országával – nagy szükség volt rájuk. A rádiótöbbtusa a rádiózáson túl magában foglalta például a rádió-iránymérést, ennek az izgalom, a játék a lényege. Ma is léteznek rádiótávírász versenyek, mi magyarok is büszkélkedhetünk gyors-távírász világbajnokkal. De az éterversenyek – a klasszikus rádiózás – nem változtak, csak annyiban, hogy egyre több frekvenciasávot használhatnak, így ma rövidhullámú (RH), ultrarövidhullámú (URH) és mikrohullámú versenyek léteznek. Hogy ki melyiket választja, maga dönti el, a cél ugyanaz: töltsük el hasznosan szabadidőnket, versenyezzünk!

RH? URH? Van különbség

Lapunknak HA2RO (hívójel), polgári nevén Pék Zoltán, a klub titkára mesél, miközben kezdődik a huszonnégy órás verseny. Erről faggatjuk. Mi is hát a cél? – Ma is az, ami régen – hangsúlyozza –, minél több sikeres összeköttetést teremteni. „Ellenfeleink” egész Európa rádióamatőrei, a verseny 144 megahertzen zajlik, tehát ez URH-verseny. Az RH-t az URH-tól az különbözteti meg, hogy az URH-hullámok nem verődnek vissza az ionoszféráról, a Föld hajlásszögét minimálisan követik, ezért a leghosszabb összeköttetések nagyjából ezer kilométeresek. Az értékelés egyszerű, minden összeköttetés annyi pontot ér, ahány kilométer távolságot sikerült áthidalni, de úgy érvényes a kapcsolatteremtés, ha mindkét állomás forgalmi naplójában szerepelnek bizonyos adatok. Meg kell adnom az ellen-állomás vételjellemzését, majd azt, hányadik összeköttetésem ez a versenyen, a pontos földrajzi koordinátámat, s megkapom az ellen-állomás adatait. Az adatok a forgalmi naplóba kerülnek, ez alapján tudunk kilométereket számolni. A versenyállomások sűrűsége országonként változó, Szlovéniában, Németországban, Franciaországban például igen sokan vannak. RH-versenyen más a pontozás, minden egyes országhoz tartozik bizonyos szorzó – meséli Zoltán, majd hozzáteszi, hogy igazán fair módon a hasonló műszaki felszereltséggel bíró magyar állomásokkal, a közeli országok állomásaival mérhetik össze magukat.

Versenynapok – hétköznapok

Mi a forgalmazás? Ha két rádióamatőr összeköttetést létesít, a rádiókapcsolat sikeresen létrejött. A verseny időre megy, nem a beszélgetés a cél, hanem az érvényes összeköttetés. Viszont ha hétköznap leül forgalmazni a rádióamatőr, akár még azt is megbeszéli az ellen-állomás sporttársával, milyen eszközökkel rádiózik, milyen műszaki újdonságokat vett vagy épített, milyen terjedést figyelt meg bizonyos időszakban. – Viccesen azt mondjuk, mi, rádióamatőrök vagyunk azok, akik szeretünk egymással arról beszélni, hogy tudunk egymással beszélni – nevet Zoli.

Szó esik a visszaigazolás módjairól, hisz a technikával együtt ma már ez is más. – Vannak, akik ragaszkodnak a hagyományos qsl-lapok (vételi nyugtalap) küldéséhez, ez az összeköttetés visszaigazolása papíralapon, ennek van varázsa. A másik, mai megoldás az elektronikus módszer, itt egy online adatbázisban mindenkinek, aki feltölti a logját (számítógépes fájl), automatikusan visszaigazolják az összeköttetéseit. Ma jóval kevesebb a rádióamatőr, de több kapcsolatot teremt. Az összeköttetések ideje rövidült, sokszor a vételi jellemzés után elköszönnek, míg régebben jóval hosszabb beszélgetések zajlottak, csak kevesebb – mondja el HA2RO, majd arról mesél, az alapnyelv természetesen angol, továbbra is használják a morzejeleket, és igen sok digitális módszer jelent meg az elmúlt években. – Ez azért jó, mert igen gyenge jeleknél hibajavító algoritmusok segítenek. Egyébként az URH-forgalmazás izgalma abban rejlik, ha sikerül mindig egy-két kilométerrel távolabbi összeköttetést létesíteni. RH-nál pedig mindennapos, hogy a Föld bármely pontjával beszélünk, ott az adja az izgalmat, hogy lehetőleg a világ létező összes helyével, szigetével sikerüljön összeköttetést teremteni, ahol létezik rádióamatőr. Pillanatnyilag háromszáznegyven ország, hely rendelkezik saját hívójellel a világon, ezek mindegyikétől visszaigazolást kapni és adni, ez az RH-forgalmazók célja.

A lakatlan sziget? Meglett!

Zolival úttörőkorunk óta ismerjük egymást, a 80-as évek közepén kezdtük a rádióamatőrködést. Évente húsz-harminc kiskamasz jött a klubba – a kitartóbbak máig maradtak. – Emlékszel? Megvolt a varázsa, hisz nagyon kevesen jutottunk hozzá technikai eszközökhöz, egyáltalán, hogy másokkal rádión kapcsolatot teremtsünk. Kuriózum volt! Világháló, ennyi fejlett távközlési rendszer nem létezett, egyfajta szolgálatként tekintették a rádióamatőrséget, például katasztrófák esetén. A világ bizonyos helyein ilyenkor ma is rádióamatőrök biztosítják a kommunikációt, ez Európára nem jellemző. Az amatőrködés hobbivá szelídült, akit érdekel a rádiózás, a műszaki eszközök építése, a mai napig csinálja. Ehhez készen kaphatók rádiósoknak épített céleszközök, mint vételi erősítő vagy adásváltó, de ezeket saját magunk is meg tudjuk építeni, hisz annak idején igen magas szinten elsajátítottuk a megfelelő ismereteket. Itt, a Bakony Rádióklubnál magunk építgetjük ezeket – bár nem vagyunk teljesen egyformák, egyikünk a rádiózásért rajong, másikunkat a műszaki megoldások tökéletesítése vonz. A versenyeken pedig a dicsőségért küzdünk.

Szóba kerül, az internet világában eltűnt az a varázs, hogy valaki tizenegy évesen amerikaikkal beszél rádión. Zoli büszke erre. – A ma működő rádióklubok száma hazánkban ötven-hetven közé tehető. A „mi időnkben” az egykori Magyar Honvédelmi Szövetség keretein belül zajlott mindez, ott tanultam, szerettem meg – mondja, végül érdekes személyes élményét meséli. – Létezik egy sziget a Déli-sark közelében, ahova a rendkívüli viharok miatt sem hajóval, sem helikopterrel nem lehet eljutni, kikötni esélytelen. Egy expedíciónak néhány évtizedes próbálkozás után sikerült! Lehorgonyzott hajóról, felfújható úszóruhában, társaikat, s egy hordóban az eszközöket maguk után húzva felépítették az állomást. Hatalmas szám volt, amikor összeköttetést létesítettünk a szigettel! Nem az emberek miatt, hanem, hogy újabb lakatlan sziget vált elérhetővé rádión! Ez sikerült a Bakony Rádióklubnak, személyesen nekem is, amire igen büszkék vagyunk – meséli Zoli.

A hajagi állomáson rendszeresen fejlesztik a technikát, tavaly több versenyen megszerezték a legtöbb pontot országosan. A klub működése nagyjából a harminc fő tagdíjaiból, az adó egy százalékok felajánlásából, esetenkénti támogatásokból működik – mondja el Pék Zoltán.