Hajniéknál nyugdíjig jön a Mikulás és a nyúl

Az udvaron, a szépen gondozott füvön a kis homokozótól a hintaágyon, kis házikón át a magas kosárpalánkig mindenféle játék van. A kalitkában kacagó gerlék ülnek, az akváriumban halak úszkálnak. Panni, a mudi boldogan játszik a gyerekekkel az udvaron. A kertben gyümölcsfák cseperednek, eper és málna érik, a kisautók pedig nem hiányozhatnak szinte sehonnan. Az árnyas teraszról sem, ahol leülünk beszélgetni, hogy közben szemmel tarthassuk a fűben játszó legkisebbeket. A kiskamaszok önként és illedelmesen köszönve jönnek ki a házból és telepednek körénk. Idilli a hangulat. 

Péter helyi fiú volt, Hajni a szomszéd településen élt. A harmadik faluban, Uzsán találkoztak huszonkét éve, egy falunapi bálban. Hajni akkor ott éppen kiskamasz öccseire vigyázott, Peti pedig felfigyelt a szép, fiatal lányra. – A két öcsém hét és kilenc évvel fiatalabb nálam, rám bízták őket. Egy bátyám is van. Szerintem én már akkor tudtam, hogy nagy családot szeretnék, amikor a kisöcséim megszülettek. Nagyon szerettem őket, sokat foglalkoztam velük. A kisebbik mindig nálam keresett vigaszt, ha megijedt valamitől – mondja Hajni. Petiék ketten voltak testvérek, mégis több gyermeket szeretett volna a kezdetektől. Építkeztek, húsz éve házasodtak össze és költöztek be faluszéli családi házukba, nagyon szeretnek ott élni. Első gyermekük, Hanna már 19 éves, előrehozott érettségire készül, nyelvvizsgája van. Olivér 17, mindketten Szombathelyen tanulnak középiskolában, angol szakon, szép eredményekkel. Az ikrek 14 évesek, Patrik közgázba, Erik gépipari vonalra készül, kitűnő tanulók. A kicsik közül Palkó négy és fél éves, Samu kettő, Hajni még gyesen van vele. 

– Nálunk nyugdíjig jön a Mikulás és a nyúl – mondja nevetve a családfő, és Hajni hozzáteszi, hogy bár nagy családot terveztek, Samu már ajándékként érkezett. – De egyetlen percig sem bántuk, nagy boldogságot okozott mindannyiuknak, hogy ő is a család része. Az ikrek esetében is egyetlen babára számítottunk. Amikor ultrahangon az orvos azt mondta, hogy ketten vannak, helyeseltem, hogy igen, a férjem is itt van velem, Erre azt felelte, hogy nem kint, hanem bent vannak ketten – idézi fel Hajni nevetve a kedves emléket. 

Samu érkezésével Palkó nem maradt egyedül, van kispajtása. Jó, hogy vannak kisebbek és nagyobbak – helyeselnek a szülők. – Kicsit kiürült a ház, amikor a nagyok kirepültek. Furcsa volt. A hétköznapok most csendesebbek, hétvégenként nyüzsgés van. Az ikrek napjai hosszúra nyúlnak, gyakran van hét órájuk, sportolnak is, sokszor csak a kicsik vannak itthon velünk. Szerencsére a faluban van óvoda, nem kell ingázni pici korban – mondja az édesanya. Az ikrek önállóan közlekednek Tapolcára iskolába, edzésre. Kisebb dolgokat, mint például a gyógyszertárba menés, apróbb dolgok beszerzése a boltból, a kistestvér igazolásának beszerzését is rájuk lehet bízni. Önállóságra, stabil értékrendre vannak nevelve. Szállítani csak edzésekről kell őket hazafelé este, vagy ha meccs van, hétvégén a pályára. De ilyesmit a falubeli csapattársak szüleivel közösen megoldunk. Olivérrel együtt cserkészek is, nagyon szeretik a túrákat, a nyári cserkésztáborokat és honvédelmi táborokat. Peti kettőkor már végez a helyi otthonban, ahol dolgozik, így be tud segíteni Hajninak. 

Hétvégén itthon van mindenki, ha meccsen vannak a fiúk, akkor az elvesz ugyan az időből – mondja Peti. Hajni hétvégén a nagy, hétliteres fazékban főzi a levest, ami egy evésre nagyjából el is fogy. Úgy készül, hogy laktató legyen az étel, a nagyok a kollégiumba is tudjanak vinni belőle. A rántott hús náluk hétköznapi fogás. A palacsintát már a legnagyobbak sütik, de Eriken sem fog ki a tojássütés. A kiflit, kenyeret, zsemlét Hajni maga süti mindennap. Továbbá hetente egyszer biztosan van még valami finomság, kakaós csiga vagy túrós batyu, krumplis pogácsa. A heti pizza sem maradhat el, általában péntek esténként, amikor mindenki hazatér. De az lassan már teljes mértékben a gyerekek munkája lesz, annál valahogy mindenki szeret segíteni az édesanyának. A mosogatógép pedig keveset pihen. – Korán befogtam őket a konyhában, akkoriban még könnyebben rá lehetett venni őket, most már kevésbé. Inkább csak akkor, ha kedvük van – mondja Hajni. Ő gyes előtt az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (Éfoész) tapolcai szervezeténél dolgozott, Peti is a szociális ágazatot erősíti osztályvezetőként a Vadgesztenye Otthonban. 

Ha tehetik, együtt kirándulnak a szünetekben, jól jön a hétszemélyes autó olyankor. Még akkor is, ha a nagyobbak már önálló programot csinálnak maguknak a barátaikkal. Viszont alkalomadtán rájuk lehet bízni a kisebbeket, sőt, akár az ikrek is vigyáznak egy-egy bevásárlás idején a kicsik egyikére. A humor pedig fűszerezi a hétköznapokat, az édesapa a mókamester. Hajni ugyancsak vidám természetű, de az ikrek is értik a tréfát, szóval sokat nevet mindenki a családban. Nehézséget Hajni szerint csak az okoz, ha egyszerre összetorlódnak a programok. – Most egyszerűbb, hogy itthon vagyok, maradok is még egy évig. A szülők segítségére számíthatunk, ha kell, de az ikrek már az édesapjukkal viszonozzák ezt például a fűnyírással – magyarázza Hajni, aki anyák napjára, de gyakran máskor is rajzot kap a gyerekektől. 

– Egyik legkedvesebb ajándékom volt, amikor két éve a festékes tenyerüket nyomták egy papírra körbe, középre pedig a Samu kicsi talpát. Ez jó visszajelzés, hogy talán nem neveltük őket rosszul – mondja elgondolkodva. A nagymamáknak, dédiknek a gyerekekkel mindig saját készítésű ajándékkal kedveskednek. Olyasmivel, ami mindenki keze nyomát őrzi. Papírból hajtogatott virág, ujjlenyomatos rajz, tenyérnyomatból papírvirágcsokor készül, idén is ragasztanak, festenek valami hasonló virágot termésekből. Hajni elárulja, hogy néha előveszi azt a féltve őrzött dobozt, amelyben a rengeteg anyák napi és más ünnepre készült kis alkotást őrzi. Szép, értékes emlék valamennyi.   

Aztán arról beszélünk, hogy mi mindenre jut ideje egy édesanyának hat gyermek mellett. A fodrász szerencsére helyben van, a vásárlás nála nem a kikapcsolódás kategóriába tartozik. Ráadásul nagyon sok ruhát kapnak a családtagoktól, ismerősöktől a gyerekeknek, az nagyon nagy segítség. A barátnőzés sem rabolja az időt. Mivel ők távol élnek, eleve a családjukkal együtt érkeznek Hajniékhoz nyaranta, vagy közösen mennek pihenni valamerre a szünetben. Azok az alkalmak pedig még tovább erősítik bennük az együvé tartozás érzését.