Hely nincs, türelem van – és csak a méret számít

S akkor vegyük sorra, amit láttunk és tapasztaltunk. Először annak járunk utána, mennyire látszik a lázas készülődés, mennyi rohangászó, netán már elkésett emberrel futunk össze, s az ünnepek előtti pánik milyen mértékben hatja át a vásárlókat. 

Zsúfolt parkolók, kihalt belváros

Ami egyértelműen elmondható, a vásárlási láz érzékelhető már délelőtt is, ami viszont kevésbé egyértelmű, hogy a város mely területén tapasztalunk csúcsforgalmat, s hol kevésbé. Találkozunk zsúfolásig tömött utcákkal, ugyanakkor kihalt belvárosi negyedekkel egyaránt. Mindenesetre a belvárosi parkolókban, még a Cserhát lakótelepen is alig vagy egyáltalán nem látni üres parkolóhelyet, a drágább zónában sem. Mind az autóval, mind a tömött buszokkal érkező emberek szétoszlanak, ki erre, ki arra tart. De a várt, pánikszerű rohangálás elmarad, sokan beszélgetnek, telefonálnak, sétálgatnak. Érthető, ha hideg van is, legalább süt a Nap, ami miatt jobb az ember kedve.

Elsősorban a méret számít

Azt viszont egyértelműen kijelenthetjük, idén karácsony előtt elsősorban a méret számít – no, még nem az ajándékba szánt ruha, sokkal inkább az adott üzlet mérete. Ismert, hogy a belvárosi kisboltok régóta küzdenek a megcsappant vásárlói forgalommal, ez látszik például a régi belvárosban, de már a sétálóutcán is. Hiába igényes a kínálat, ízléses a tálalás, barátságos az eladó vagy tulajdonos, nem igazán érzékelünk e tekintetben pozitív változást. Nem úgy a minél nagyobb bevásárlóközpontok esetében, ahol az a kérdés: a nyüzsgés vajon fokozható-e még tovább a tapasztaltaknál? Bizonyára igen, a trend ugyanis nem fordul, nem változik.

A várakozási idő itt-ott nem kevés

Végül az autósokról néhány tapasztalat. A város forgalmán jól látszik, délelőtt nagyjából a máskor átlagos délutáni számokat produkálja, azaz már a nap első felében olyan sorokkal találkozunk például a Jutasi úton, mint máskor délután négy-öt óra tájban. A kocsik nagy része a hotel melletti körforgalom felé, egyenesen halad (vagy araszol), s tovább hajt, nyilván valamelyik nagyáruház, bevásárlóközpont felé. Az autósok türelmesek ugyan, bár nézik az órájukat, hiszen a várakozási idő itt-ott nem kevés, ahogy a lámpaváltások száma sem. 

Felkeressük hát az egyik bevásárlóközpontot, ahol bizony döbbenettel látjuk, már a parkolóba behajtani is esélytelen, egy hölgy közvetlenül a zebra előtt megállva száll ki a párja vezette autóból, aki szintén kénytelen megállni, mert előtte is áll a sor. Emiatt – szabálytalanul, de nem számítva rá, így kikerülhetetlenül – kénytelenek vagyunk a zebrán várakozni. Ez az első nem várt szituáció, amikor akaratunkon kívül vagyunk kénytelenek szabálytalankodni. Előttünk, mögöttünk, mellettünk tumultus, s mire bejutunk a parkolóba, bizony esélyünk sincs megállni. Minden centiméter foglalt – e tekintetben ugyancsak látunk szabálytalanságot. 

Legyünk bátrak, használjuk az indexet... 

De a legzavaróbb mégis az, hogy valamiért félünk használni az indexet, amikor kellene. Ugye egy parkolón belül a kijelölt helyre be- és onnan kiállva is kötelező indexelni. Vélhetően minden autóba szereltek ilyen szerkezetet, legyünk hát bátrak, használjuk! Ebből adódik a másik nem várt eset, amikor két centi akadályoz meg egy koccanást a szemünk láttára. Szerencsére megakadályozza, és az esetet kölcsönös bocsánatkérés követi, nem pedig szitkozódás. E tekintetben pozitív irányba változunk, de a szabálykövető magatartás azért sokat segítene.