Banyatank

Ahogy múlt az idő, anyu ehhez is gyenge lett, majd elment szegény. Bevásárlókocsiját én örököltem. Praktikus eszköz volt, belefért az ötvenliteres virágföld is. Az idő már csak ilyen, tovább telt, a kocsi anyaga elvásott, megmaradt fémszerkezete viszont ma is jó segítség, ha valami nehéz dolgot kell mozgatni, amivel nem bírnék egyedül. Egyre többet látok a praktikus jószágból; az újabbak kisebbek, divatosabbak, egy pöttyös, virágos darabbal elindulni már maga öröm, a megítélése viszont nagyot változott. Kezdetben kedveskedve nyugdíjas Trabantnak hívták, most meg már ott tartunk, hogy némelyek egyenesen banyatanknak titulálják. Nekem ez nem tetszik, mert van, ugye, egy mondás: „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Azt meg mindenki látja, mekkora divat lett a gurulós bőrönd: ahelyett, hogy leszakadna a karod, hívd segítségül az emberiség egyik legősibb találmányát, a kereket! De hát a bevásárlókocsi ugyanezen az elven született. Akkor, aki gurulós bőröndöt húz, az már egy banya?