Kőszegen megérint a történelem

Kőszeget lehet nevezni ékszerdoboznak, ahogy sokan hívják, tényleg az. De történelmét ismerve itt ennél jóval nagyobb horderejű dolgok zajlottak. Némi történelmi-történeti levezetést muszáj majd tennünk, hogy megértsük, miért olyan, amilyen, belelássunk múltjába. Előbb azonban nézzük, mivel vár bennünket, turistákat ez az egyedülálló város az országhatárnál! Ha a ma Kőszegre érkező a város központját keresi, nehezen találja. Nem azért, mert nincs, hanem a sok központ közül elsőre nehezen talál rá Kőszeg igazi szívére. Ez nem a látogató hibája, Kőszegnek több szíve van!

Elsőként a Jurisics teret nézzük, amelyre a Hősök kapuja, Kőszeg szimbóluma alatt átsétálva jutunk térben, míg időben a középkor köszönt ránk. Páratlan épületekben gyönyörködve balra találjuk a XV. századi városházát, hazánk legrégebbi, folyamatosan e célra használt épületét. Jobbra reneszánsz paloták sorakoznak, a tér közepén pedig két templom áll egymás mellett, ami már maga kivételes. Épp most újítják fel azokat. Egyik a Szent Jakab, másik a Szent Imre-templom. Történetük igen hosszú, a Szent Jakab-templom homlokzatát érdemes megtekinteni (miután az állványzatot lebontják), egyedülálló, ahogy az északra néző szentélye is, amely korábban hordozhatta a tornyot, vastagsága erre utal. A két templom szentélyeit viszont bemutatjuk képen is, de hosszasan írhatnánk az egykori felekezeti villongásokról, lényegében emiatt áll ma két templom a Jurisics téren, páratlan művészeti és városképi együttest alkotva.

A Hősök kapuja alatt visszasétálva jutunk a város üzleti központjába. A téren csodás barokk homlokzatokkal találkozunk, ez már későbbi korok emléke. Innen jutunk nyugati irányban a lenyűgöző Jézus Szíve plébániatemplomhoz (szintén felújítják), melynek hátterét az Alpok vonulatai adják. Fantasztikus! A harmadik városközpontnak a Jurisics vár és annak környéke, a Rájnis utca tekinthető. A várral szemközti házsor jellegzetes, fésűfogas beépítése védelmi célokat is szolgált, a házak hangulata páratlan. Gyönyörködhetünk a Rájnis utcát a Zwinger-torony irányába a Várkörrel összekötő Chernel utca lakóházaiban, ezt az L alakú utcát feltétlen járjuk be, igen-igen régi, ma is lakóházakként használt épületek látványával kárpótol. Bizonyítottan nem a legrégebbi magyarországi lakóházak ezek, de nem állnak távol e címtől. Mindenesetre aki kiigazodik a stílusjegyeken, azt is tudja, mely korban jár éppen.

A Jurisics várról majd egy másik cikkben írunk, azt viszont elmondjuk, hogy Kőszeg mind autóval, mind vasúton könnyen megközelíthető, de közvetlen vasúti kapcsolata Ausztria felé nincs. A becsületkasszák városa néven ismert határ menti városunkban igen jól és hatékonyan működik ez az „intézmény” ma is, zöldségektől és gyümölcsökön át lekvárokig, szörpökig mindent vásárolhatunk kapualjakban, bejáratoknál, csak keresni kell. A becsület becsület, aki árulja saját termékeit, annak jár a honorárium. Nem nagy összeget kérnek, ez tényleg becsületbeli kérdés.

S némi történelmi áttekintés. Kőszegi Henrik és fia építtette a települést, akik 1289-ben összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák herceggel, aki elfoglalta Kőszeget, de III. András király visszaszerezte, és visszaadta a Kőszegi családnak. Majd Károly Róbert vette el 1327-ben, és királyi városi címet, önkormányzati és vásártartási jogot adott Kőszegnek. Ezután épült fel a XIII. századtól álló földesúri vár és a város szoros, kettős védelmi rendszere, kiépült a széles városfal. Ugyan Károly Róbert örökre királyi városnak ígérte, Luxemburgi Zsigmond 1392-ben örökjogon Garai Miklós nádornak adományozta a várhoz tartozó uradalommal. Garai megerősítette a város kiváltságait, nagyszabású építkezésekbe kezdett, ekkor készült el a Szent Jakab-templom. Fél évszázad múlva III. Frigyes német-római császár foglalta el a várost V. László nevében, de magának. Majd 1647-ig Habsburg fennhatóság alatt, Alsó-Ausztria részeként állt Kőszeg, leszámítva azt a pár évet, amikor Mátyás visszafoglalta, ám halála után újra a Habsburgokhoz került. A mohácsi vész után a kőszegi zsidókat török-barátsággal vádolva kiűzték Rohoncra, és csak 1840-ben térhettek vissza.

A török időkben ostrom alá került a vár, melyből Jurisics Miklós kapitány vezetésével visszaverték a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. I Ferdinánd elrendelte a falak erősítését. A várost 1532. augusztus elején érte el Ibrahim nagyvezír előhada, s kezdetét vette az ostrom. A Szulejmán által vezetett, az akkori világ legerősebb seregéből 60–70 ezren fordultak a vár és a város ellen. Jurisics néhány száz katonájával és jobbágyaival 20 napig védte a várat, 19 török támadás ellen gyújtogatással védekeztek. A sikertelen ostrom után a török a vár elfoglalása nélkül, megkésve vonult Bécs felé, így ott már az egyesült keresztény zsoldoshadsereg várta az ütközetet. A kőszegi védőket segítette a védmű erőssége, a hősies helytállás, az esőzések. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem 11 órakor is meghúzzák a harangokat. A következő évben a császár a harcban megsebesült Jurisicsot báróvá emelte, majd a várat 1537-ben örök birtokul adományozta neki. Jurisics 1538-ban az öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett.

Ennyit a múltról. Nem kérdés, hogy a modern idők Kőszegen is beköszöntöttek bevásárlóközpontokkal, ipari parkokkal – de mindez távol és kívül esik a történelmi negyedeken. Bár, hogy utóbbiak hol kezdődnek Kőszegen, azt nehéz meghatározni. Egyesek szerint már a 87-es útról bárhol lekanyarodva ránk köszönt a múlt… nekik van igazuk. Na meg azoknak, akik becsülték és meghagyták Kőszeget olyannak, amilyen volt. Megérte!