Bivaly került a sínekre a Balatonnál

Senkit nem kívánunk elriasztani a Balaton környékéről, nyugodtan, bátran sétáljanak, kiránduljanak. Ez a bivaly ugyanis valójában „Bivaly”. Hívják „Nurminak” is, és, igen, valóban a sínekre került a Balatonnál. Lehozták a vasúti nosztalgia-hétvégére. Na meg amúgy is kilométerekről hallatja jellegzetes kürthangját, tehát pánikra nincs ok. Szóval ez egy mozdony, egy gőzös, a magyar legenda, ami sokaknak okozott örömet. Látni, hallani, fotózni, utazni a füstokádó gépszörny húzta vonaton.

De mit bivalyoznak ezek a hatásvadászok? – kérdezhetik joggal a kedves olvasók, de nem, nem eszünkben sincs. Valóban „Bivaly” a 424-es gőzös közismert neve. Hogy miért? Nem, nem egészen a teljesítménye miatt érdemelte ki nevét az 1984-ig a magyar vasúti közforgalomban meghatározó gép, voltak erősebb gőzöseink. A típus egyes példányainak kéménye mögé szerelt víztisztító szarvként előremeredő kihúzósínjeiről kapta nevét. Ezt, mert – mint írtuk – Nurmi a másik neve, főleg a Dunántúlon, amit meg Paavo Johannes Nurmi finn közép- és hosszútávfutónak a csodafutónak köszönhet a gép, példányainak az évtizedek alatt produkált hatalmas futásteljesítménye miatt. A magyar gőzvontatás csodáját 1917-től egészen 1958-ig gyártották, összesen 514 példányt tett sínre a MÁVAG, nagy részüket idehaza. A többit háborús jóvátételként a cseszkók kapták, majd már megrendelésre a jugók, a szovjetek – és még a KNDK-nak (népi Korea) is jutott belőlük. Elláttuk a béketábort, amíg még exportálta a magyar a mozdonyokat…

Szóval a „Nurmi-Bivaly” lejött Pestről, és Füredtől Tapolcáig cibálta a július 9-én rábízott vonatpárt. Majd Füredről saját kerekein indult vissza gépmenetben 424 247-es pályaszámmal. De van még 424-esünk, tervezik a 009-es bevetését is nosztalgiamenetekbe.