A túlélés titka, ha az apróságokon nevetésből, a pillanatnyi önfeledtségből gyűjtünk minél többet

A múlt év januárjában Kardos Klára veszprémi pszichológus az újévi fogadalmak kapcsán azt javasolta, hogy nagyobb célunkat érdemes kisebb részfeladatokra bontani, és a legfontosabb az önjutalmazás: ha naponta értékeljük, minek örülhettünk, az segít a rossz érzéseket elengedni – s ez ma is érvényes.

Napi örömlista

Akadnak, akik az új év elején kidobni szeretnének lelki hátizsákjukból több feleslegesen cipelt téglát, rossz emlékektől szeretnének megszabadulni. Éppen az elengedés nehéz nekik. De ne azt mondjuk január elején például: megfogadom, többet nem szorongok! Ilyen nincs. Viszont odafigyelünk belsőnk minden apró változására. Az újévi fogadalmak nyolcvan százalékát nem tudják az emberek valóra váltani, mert azok inkább vágyálmok. Nehéz betartani az ilyenkor elhatározottakat, mert általában jelentős változtatást fogalmaznak meg, akik az új esztendőhöz kötik bevett szokásaik átírását. Gyakran az gátolja a sikert, hogy a legtöbben túlgondolják döntésük jelentőségét: sok mindent akarnak egyszerre megtenni, elhagyni. Ha már ragaszkodnak ahhoz, hogy a szilveszterhez kössék életük megújítását, az új kezdetet, akkor ne egy nagy lépésben gondolkodjanak, készítsenek inkább ütemtervet – tanácsolja a szakértő. 

Fontos az eredmény eléréséhez, hogy a cél felé vezető út egy-egy állomásánál megjutalmazzuk magunkat. Lehet ez apróság, olyasmi, aminek örülünk, amit szeretünk. Ne csak azt lássuk, mi nem sikerült még, értékeljük azt is, ha magunkhoz képest akár csak egy kicsit fejlődtünk, változtunk! A kiindulási alap számít. S ütemtervünket olyanokkal osszuk meg, akik annak lépéseikor támogatnak minket. A legjobb az, ha ők is hasonló célokat tűztek ki, így megoszthatjuk velük tapasztalatainkat, inspirációt, buzdítást kaphatunk. 

Van ok félelemre, mosolyra is

Háborús veszélyben nagyobb a jelentősége a szolidaritásnak és annak, hogy beszéljünk félelmeinkről, kimondhassuk azokat. Így érezhetjük, hogy számíthatunk egymásra, ha gond adódik, tudjuk, van kihez fordulnunk – az Ukrajnában történtek kapcsán kialakult kezdeti szorongás kapcsán ezt mondta Kardos Klára. Leszögezte: csapás után csapás ért minket, a járvány közepette kitört a háború. A helyes hozzáállás máig az lehet, hogy megtanuljuk még inkább értékelni, amink van. Probléma ilyenkor is az önzés, az egoizmus. Az lehet a megoldás, ha mindenki a saját környezetében élőkre figyel. Kis dolgokkal is okozhatunk örömet, embereket menthetünk meg így. Észrevehetjük, ha valaki a szomszédságunkban éhezik, vagy esetleg csak pár jó szóra vágyik. Tipikus sajnos a pszichológiai tapasztalatok szerint, hogy aki kampányszerű gyűjtést szervez egy nagybeteg miatt, az a hétköznapokban a közvetlen környezetében élőket „letapossa". 

Azzal szintén sokat tehetnek a felnőttek, ha hagyják beszélni a gyereket, ha elmondhatja, mitől tart. Ugyanis korukból adódóan gyakran irreális félelmeik vannak. Se túlzott aggodalmakat nem kell kelteni bennük, se elbagatellizálni nem kell az eseményeket. A teljes kétségbeesés nem segít. A túlélés titka az lehet a szakember szerint, ha a kis pozitívumokból, az apróságokon nevetésből, a pillanatnyi önfeledtségből gyűjtünk minél többet, kiveszünk magunknak amennyit csak lehet. Ezzel újratápláljuk magunkat. 

Az önállóság nagy ajándék

A gyerekek kapcsán még egy nagy hibát érdemes elkerülni, és fontosnak tartottuk, hogy erre is felhívjuk 2022-ben a figyelmet, ahogy most is. Ahogy idősödik csemeténk, annál inkább elvárható, hogy besegítsen a teendőkbe, és ez nem elsősorban azért fontos, mert így a szülők dolgát megkönnyíti. Főként azért lényeges, mert minél több dolgot old meg maga, annál jobban érzi magát, annál kompetensebbnek érezheti magát a saját életében. Segíthet a gyerek a szülőnek, de főleg magán segítsen! Családterápiák tapasztalata, hogy ha elkezdenek beszélgetni arról a családtagok, ki mit vállalna, mit tudna megtenni, akkor a gyerek el meri mondani, mit végezne el szívesen. Ha ő kezdeményezi, mi juthatna rá, akkor magáénak fogja érezni a feladatot. Biztatni lehet, erőltetni nem szabad, az épp ellenkező hatást vált ki. Attól csak még sikertelenebbnek, szerencsétlenebbnek érezheti magát. Arra gondolhat, képtelen bármire is. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk fontosnak érezhesse magát, és későbbi felnőttléte során ne legyenek gondjai, akkor a kezdeti ügyetlenkedésre rá kell szánnunk az időt. Akkor, mire megnő a lányunk vagy a fiunk, érezheti, hogy számos helyzetben a kezében van a megoldás. Tudni fogja, mire van ráhatása, mit befolyásolhat. Megoldási, megbirkózási stratégiákkal fog rendelkezi, ami például pandémia idején is fontos.

Áldozatnak áldozata

A Veszprémi Petőfi Színház 2022-ben állította színpadra az Árva szörny című pszichodrámát. Sajnos sokaknak ismerős lehet a darabban látható lelki bántalmazás. Az előadás a napjainkban egyre inkább aktuális magatartási zavarokat, lelki bántalmazásokat, romboló személyiségeket mutatja be Módri Györgyi és Keller János alakítása révén. A főszereplő azért veszíti el a kapcsolatot önmagával és a világgal, mert saját jogán nem szeretik, csak feltételekhez kötötten, amelyeknek azonban nem képes megfelelni. Ezért eltünteti gyermeki énjét, és megteremti a hamisat, a mindent tudót. Az mindenható, zseniális, a hamis én tökéletes. Jó lenne nem vádolni, csak vázolni és árnyalni ezt az állapotot, és soha nem téveszteni szem elől, hogy amit egy súlyos személyiségzavarban szenvedő tesz, az következmény, ugyanakkor amit a nárcisztikus elkövet, az közvetlen környezetében pusztító.