Retró vasúti hétvégét rendeztek az északi és a déli parton

Idén a már különleges, mondhatni kultgépekből álló vonóerő-paletta tovább bővült, hiszen a Balaton északi partján, a 29-es vonal környékén élők és nyaralók, sőt a vasutasok által is közkedvelt, a 80-as, 90-es évekből igen jól ismert svéd gyártmányú NoHAB (M61-es, később 618-as sorozat), valamint a szovjet „Szergej” (M62-es, ma 628-as sorozat) mellett több különböző hazai gyártmányú gép is odatette magát. Ezzel a vasúttársaság jól jelezte, hogy mi, magyarok az egykori GANZ-gyár termékei révén felvettük a versenyt a „nagyokkal”, és felvesszük mind a mai napig.
A 424-es gőzös (becenevén „Bivaly” vagy „Nurmi”) már többször megjelent az északi parton, idén is munkára fogták. Ezúttal a Záhonyból Tapolcára és az ellenirányba közlekedő Tekergő expresszvonatot vontatta Füredig – közeledtét már kilométerekről hallottuk jellegzetes kürtjének hangjáról. Különlegességként ebbe a vonatpárba nosztalgia-étkezőkocsit is besoroztak, melyben az Utasellátó csábította retró kínálatával az utasokat.
Szikronüzemben vittek egy Kék Hullám sebesvonatpárt a GANZ másik hazai büszkeségei, a klasszik Csögők. A 103-as szintén kultgépnek tekinthető, ezért viseli az eredeti pályaszámát is. Megjelent a már említett M61,019-es pályaszámú NoHAB, két személyvonatpár élén. A ma hazánkban, de már nem közforgalomban közlekedő nyolc „svédacél” közül ez az, amelyik nem az eredeti, hanem a későbbi retró korszak színtervében, narancsvörösben pompázik. Hatalmas élmény látni, s hálás fotótéma. Az 1963-64-ben gyártott NoHAB mozdonyok nagy részét 1979-től honosították Tapolcára, s közforgalmú személyszállító vonatokat utoljára 2000. december 21-én továbbítottak. 

Hazai legenda az M40-es, a sorozat két példánya együttesen vontatott három olajzöld Bhv-kocsit és egy úgynevezett nagypakli-kocsit. Sokan vadászták ezt a vonat-összeállítást. Mint ahogy az egykori keleti blokk szovjet és csehszlovák képviselőit, a Szergejt és a Bzmot motorvonatot is. A Szergejek a rajongók kedvenceivé váltak, bár rendszeresen dolgoznak tehervonatokkal mind klasszik, mint remot-változatban. Most a 127-es pályaszámú látogatott el az északi partra, személyvonatokat továbbítani. Ez a példány is bajszos, azaz visszakapta megközelítőleg eredeti fényezését és pályaszámtábláját. Szintén személyvonatként közlekedett a Tapolca–Balatonfüred viszonylaton az ugyancsak eredeti színekben pompázó 343-as Bzmot, a máig megosztónak számító csehszlovák motorvonat. Sokan kedvelik, hiszen nem fiatal már, másrészt a Bzmot-ok jelenleg is a vidéki Magyarország mellékvonali forgalmának legjelentősebb kiszolgálói.
Jártak itt Púposok is, de a déli partra is jutott retró jármű, mely a fővárosból Keszthelyig közlekedett – hazai büszkeségünk, az egykori GANZ-gyár egyik utolsó dobásának számító „Samu”, azaz a BVmot villamos motorvonat száguldott a 30-as vonalon retró Zala InterCity vonatként. A balatoni vasúti retró hétvége a járműállomány sokszínűsége mellett térben is bővült. De ez egy másik helyszín, s egy másik korszak – már a 90-es évek.
A vasút megszállottjainak nem kell sokáig várniuk, a tervek szerint augusztusban is lesz retró hétvége a magyar tenger partján, érdemes lesz a vasúti honlapokon előzetesen tájékozódniuk.

Körülnéztünk este az állomáson, találkozunk-e vajon valami érdekességgel. A MDmot sorozat (szintén GANZ-gyártmány) egyetlen megmaradt példányát, a 017-est láttuk. Ez nem az északi parton, hanem Balatonszentgyörgy és Ukk felé közlekedett a retro-hétvégén, de vonatainak közbeeső állomása, Tapolca miatt megyénkbe is belépett, sokunk örömére.

Benkő Péter Roland