Ezt tegyük, ha veszélyes aligátorteknőst találunk

Azt mondták, hazánkban már hosszú ideje nem lehet aligátorteknőst legálisan forgalomba hozni, de minden évben számos példányt találnak a hatóságok, természetvédők, kirándulók, mert egyes emberek felelőtlenül elengedik őket. Ezek a teknősök akár a 30 kilónál nagyobbra is megnőhetnek, egy 10-15 kilós példánynak már komoly harapása lehet. Németországban több példa is van arra, hogy a vízben tartózkodó aligátorteknős megharapta az embert. Az állat a hazai vizekben is megélhet, átéli a telet, de annak nagyon kicsi az esélye, hogy a Balatonban találkozzunk vele. Aki valahol ilyen állatot talál, kézzel ne fogja meg, mert nagyon erős a harapása. Ha lehetséges, próbálja meg hálóval kiemelni, ahogy a keszthelyi horgász is tette, illetve hívjuk az ingyenes 112-es segélyszámot. A hatóságok ugyanis gondoskodnak az állat megfelelő elhelyezéséről. Aki ilyen teknőst talál, ne menjen el mellette. Aligátorteknős otthoni tartása már nem engedélyezett, de az ékszerteknősöket, amennyiben nem tudjuk már tovább tartani, se engedjük el a természetben, hanem akár a hatóságok bevonásával gondoskodjunk megfelelő elhelyezésükről.

Mint ismert, az aligátorteknős jelentősen és látványosan különbözik a mocsári teknőstől, így teljesen más a fejének és a páncéljának a formája. A páncélja sem pettyes, mint a mocsári teknősé és az aligátorteknős jóval nagyobb is. A táplálkozásuk hasonló, mindketten főként halakat esznek.

Az aligátorteknős, más néven harapós teknős utóbbi nevet azért is kapta, mert igen erős csőrszerű állkapoccsal rendelkezik, amelyekkel erőfeszítés nélkül képes felaprítani zsákmányát. A vízben vadászik főként halakból, kétéltűekből, egyéb kisebb gerincesekből, és gerinctelenekből álló táplálékára. Ha éhes, mindenre lecsap, amit el tud kapni, akár vízimadarakat, kisemlősöket, de elfogyasztja a dögöket is. A mellső lábán található éles, erős karmok segítségével tépi kisebb darabokra zsákmányát. Az Amerikai Egyesült Államok nagy részén és Kanada területén fordul elő, továbbá Kína, Tajvan és Japán területére betelepítették. A felelőtlenül szabadon engedett terráriumi példányok Európában, így hazánkban is felbukkannak olykor. Nagy tűrőképességű faj, szabadon engedett példányai komoly károkat okozhatnak a helyi ökoszisztémákban. Az aligátorteknős magányosan él, csak párzási időszakban keresi fajtársait. Állóvizekben, lápokban, mocsarakban, lassú folyású folyókban, kanálisokban, öntözőcsatornákban is megél. Az esősebb napokon, és a párzási időszakban a szárazföldön is felbukkanhat, de mivel vízi életmódot folytat, a víztől nem távolodik el néhány száz méternél messzebb, csak a tojásrakás idejére hagyja el a vizet. Magyarországon az aligátorteknős különösen veszélyes állatfajnak minősül.