Figyelmeztető táblák a füredi kifolyóknál

„A Berzsenyi-savanyúvízkút vízhozamának jelentős csökkenése miatt a kút vizének beltartalmában a korábbi évekhez képest kedvezőtlen változást tapasztaltunk… A vízből napi egy liternél több fogyasztásra közegészségügyi szempontból nem javasolt…” – olvasható Balatonfüred egyik leglátogatottabb savanyúvíz-kifolyója fölött. 

A 2021. november 30-án vett vízminták kiértékeléséből a Nemzeti Népegészségügyi Központ Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztálya készített szakvéleményt. Az elvégzett vizsgálatok alapján a szakhatóság a víz fogyasztását korlátozottan, a helyszínen kitáblázottak szerint ajánlja. 

A hatvanas úr kételkedve ingatja a fejét, nem hisz az egészben. – Gyerekkorom óta ezt iszom, mégis itt vagyok. Most kezdjek el félni? – méltatlankodik a kút előtt. 

A négy füredi savanyúvízvételi hely – a Berzsenyi-, a Polányi-kút–Szekér Ernő-forrás, valamint a Kossuth-forrás és az abból a Tagore sétányra kivezetett Schneider Ferenc-kifolyó – külön-külön vízbázisból ered, így beltartalmuk is némileg különböző – magyarázza Diósdi Péter, Balatonfüred városüzemeltetési referense. Savanyúvíznek a szén-dioxid-tartalma miatt nevezik. A 2004. évi uniós csatlakozás után az új egészségügyi szabványok átvétele miatt néhány paraméter fogyaszthatósági határértéke alacsonyabbra került, vagyis nem felelt meg az európai szabványnak. Mivel túl sok benne az arzén, a mangán és a vas, elveszítette a gyógyvíz besorolást. Csak kezeletlen ásványvíznek minősül. 

A balatonfüredi savanyúvízre évszázadokig valóban gyógyvízként tekintettek. Eötvös Károly 1900-ban megjelent Utazás a Balaton körül című könyvében azon háborog, hogy az osztrák orvosok osztrák fürdőket ajánlanak a magyaroknak, miközben a füredisok betegnél, kivált a tüdőbajosoknál, csodákat művelt. A vizet a 19. században, illetve a 20. század első felében az Osztrák–Magyar Monarchián kívül is forgalmazták. Eleinte szurkos kóccal ledugaszolható mázas kőagyag, úgynevezett seltersi korsókban, később üvegpalackokban. Ma már, mondja Diósdi Péter, ehhez nem is lenne elég bő a forrás, és a palackozás során a savanyúvíz jellege is eltűnne. Ez ugyanis a szénsav és az oldott ásványi anyagok egyvelege. 

Uniós szabvány ide vagy oda, továbbra is sokan hisznek a savanyúvíz gyógyhatásában. Elég csak a világhálót végigböngészni, az egészségügyi, turisztikai honlapok hányféle betegségre ajánlják. Nem meglepő tehát, hogy a kifolyók egész évben nagy forgalmat bonyolítanak le, gyakori jelenség előttük a sorban állás. Messzi vidékekre is kannaszámra hordják főzni, inni, a mennyiségekből gondolva talán még fürödni is. Pár nap után aztán, amikor megjelenik a palack alján az üledék, ami elsősorban esztétikai probléma, a tájékozatlanok az internetes fórumokon a forrásvizet mindenféle lének elmondják. 

Az utóbbi időben a vízhozam a csapadéktól függ, előfordulnak időszakos apadások, ezért nem egyenletes a víz minősége sem, magyarázza Diósi Péter. A kórház előtt található Kossuth-forrás vizében előfordult már kólibaktérium is, amely a felszíni csapadékkal mosódott be a kútba. Le kellett zárni és fertőtleníteni. Évente kétszer, a turistaszezon elején és végén, illetve természeti csapások, felhőszakadások után ezért a város ellenőrizteti a víz minőségét. 

Balatonfüredre már több mint háromszáz éve járnak gyógyulást keresni a beteg és lábadozó emberek. 1702-ben Flaskár András soproni születésű fürdős és seborvos az arácsi határban 1,5 hold földet vásárolt, melyet délről a Balaton, nyugatról a savanyúvízforrás határolt. Flaskár kutat ásatott és „förösztés” céljára épületet emeltetett. Ez volt a füredi savanyúvíz első kifejezetten gyógyászati célú felhasználása. Bél Mátyás az 1730-as években Veszprém vármegye leírása című latin nyelvű munkájában erről így számol be: „Ez már erősen savas forrás, kettős kútja is van. Az egyik kút vize inkább ivásra használatos. A másik kút nem ad oly kellemes ízű vizet, de sokkal bőségesebben, épp ezért inkább fürdésre, mint ivásra alkalmas. Ehhez a kúthoz egy kis épületet is hozzászerkesztettek, melyben fürdés céljaira a vizet melegítik…” 

A 19. század második felében a gőzhajózás megindulása, majd az északi parti vasúti közlekedés kiépülése nyomán a pesti művészek, a kor ,,celebjei” is megérkeztek Balatonfüredre. Jókai Mór és Blaha Lujza itt vásárolt nyaralót, és az akkoriban már elterjedt reklámok is vitték a nyaralóhely és a füredi savanyúvíz jótékony hatásának hírét. 

Bár Balatonfüred savanyúvizét az uniós csatlakozás megfosztotta a gyógyvíz minősítéstől, a város továbbra is jogosult a gyógyfürdő és gyógyhely besorolásra. A kifolyókból pedig tovább folyik a messze földön híres füredi savanyúvíz.