Akár egy marék kavicsba egész világot lát bele a cseszneki házaspár

Kerítésen ülő punk kőmadár jelzi, hol lakik Nagy Győző és felesége, Erzsébet Cseszneken. Akik közelebb mennek házukhoz, kőmanókat, kavicsnyuszikat láthatnak. A férfi az építőiparban, csőszerelőként dolgozott, párja szolgáltatással, varrással foglalkozott. Mindkét szakmáról azt vallják: ha nincs ötlete, meg van lőve a szakember. Munkájuk mellett mindig szerettek közösen kirándulni, a természetben különleges formákat felfedezni. Így adódott, hogy a nyugdíjas házaspár tagjai kőszobrok és kavicsképek összerakásába kezdtek több mint hat éve. Ausztriai utazásaik során láttak patak közelében, medrében, a vízből is kimagasodó, egymásra rakott köveket, alkotásokat. Ahogyan Győző ezt a példát követi, abban varázslat van. Úgy sorakoztatja egymásra a szabálytalan alakú természetes anyagokat, hogy alulra kerülnek a kisebbek, rájuk a nagyobbak. Semmiféle rögzítést nem alkalmaz. Nehezíti feladatát. Ráadásul jellemzően élükre állítja a köveket, amelyek legtöbbször csak kis felületen érintkeznek egymással. Olykor lehetetlennek tűnik, hogy ezt így lehet. Láthatóan mégis. A férfi ebben ügyes, gyakorlott. Nem remeg a keze. Szinte magától alakul szobra, nem tudja előre, maci, kutya, manó vagy egészen más lesz belőle. Esetleg vízparti kőhadseregbe vagy csigavonalba rendezi kőtornyait, oszlopait. Nem tervez, de az eléje kerülő kövekbe mindig belelát valamit. Akik nézik, ahogy dolgozik, egészen más figurákat fedeznek fel műveiben, amelyekhez türelem kell, óvatosság, finom mozdulatok.

– Egyensúlyba hozni. A köveket, magamat is. Közben a természettel szintén igyekszem harmóniába kerülni. A szobraim kirakása számomra meditáció, olyan, mint a jóga. Igazi kikapcsolódás. Ezt csak nyugodtan lehet csinálni, semmi másra nem figyelve. Nem is szoktam észrevenni ilyenkor a körülöttem lévőket. Előfordul, hogy csak pár másodpercig marad meg az alkotás. Ha már pár percig, addig, míg lefényképezem, elégedett vagyok. Ritkábban napokig, hetekig áll. Mégsem szeretném ezeket összeragasztani. Nem vagyok kőműves. Nem bánom, hogy ez a pillanat művészete. Nem érzek csalódást, ha lepotyognak egymásról építőelemeim, összeomlik a kőmanó. Sokszor magam ledöntöm, újat, másikat építek. Ahogy az életben többször újra kell kezdenünk dolgokat, rugalmasan alkalmazkodva a körülményekhez. Nem akarom megállítani az időt, a gördülő köveket se, csak töredékrészeik csodáját megragadni – mondta el a férfi. Azt felesége tette hozzá, hogy mennyi örömet szerez egyensúlyozó köveivel, amikor például a tengerparton vagy a Balatonnál alkot. Nem lehet letörölni a mosolyt az arcokról. A nézelődők gyakran kiabálnak, tapsolnak, gratulálnak neki. Szelfiznek, fotózkodnak műveivel. 

Videónk a veol.hu Youtube-csatornáján is látható >>

Erzsébet elmondta, hogy már uszadékfákat is felhasznál Győző és udvarukba vezetett. Megmutatta, hogy párja pár fantázia szülte kőmadárkát tett csak tartóssá, rögzített össze fém segítségével. Az asszony kavicsképei e téren mások. Férjével megihletik egymást, a másik mozdulatait kiegészítik, egymás munkáját folytatják vagy csak inspirálják. Minden alkotásukkal hatnak egymásra. A nő a kavicsokat gyűjti régóta, hosszan válogatja, mindegyikben szépséget, egyediséget lát. Csíkosakból, színesekből, tenger mosta, simára csiszolt, puha tapintású, sellőkönnynek nevezett üvegdarabkákból rak ki és ragaszt össze húsvétra készülve főként nyuszikat, kacsákat, tyúkokat, bárányokat. Egyébként pedig gyakran ölelkező alakokat, virágokat is és hátteret fest nekik. Megmintázta így már férjét, az alkotáson épp kőmanókat épít. Erzsébet alapanyagai nőiesebbnek tűnnek, apróbbak, simább felületűek. Ahogy elővesz néhányat, már viszik is a kezét, mondja, melyikből lesz sapka, fej, nyuszifül. Állítja, nem lehet nem kirakni belőlük valamit, ha már megfogta azokat.

Különlegesen berendezett udvaruknál – ahol képzelőerejük eredményeként a vidámság fontos dolgokra emlékeztető jelei veszik körül őket – sokan megállnak, helyiek, turisták. Azt javasolják nekik, próbálják ki, ők egy marék kavicsba, pár darab kőbe mit látnak bele. A házaspár a keresztneveik kezdőbetűiből összerakta az EGY szót, és mivel családjuk többi tagja sincs híján az alkotókedvnek – lányuk virágkötő, rajzol, fiuk fával dolgozik, farag – Kreatív EGYség név alatt gyűjtik össze, teszik közzé munkáikat elektronikus felületen.