Késő avar kori sírokat tártak fel Veszprém határában

Ahogyan arra a régészek számítottak, a novemberben a Budapest úti csomópont közelében feltárt közép avar kori temetőrész után a nyolcas út építésének következő szakaszánál is leletekre bukkantak. S. Perémi Ágota régész-főmuzeológus elmondta, januárban és februárban két ütemben összesen nyolc sírt tártak fel, a tavalyi területtől mintegy 80-100 méterre északra.

Hozzátette, ez a viszonylag nagy távolság egyrészt jelzi, hogy az avar temető lényegesen nagyobb kiterjedésű volt, másrészt időbeni távolságot is jelez, mivel az idei feltáráson az itt élő közösség késő avar kori – a késői időszak korai fázisába sorolható – temetkezéseit találták meg. Ez azt jelenti, hogy a 7. század végén itt megnyitott temetőt még a 8. század első felében, közepén is használták.

– Egy olyan avar közösségről van szó, amely hosszú évtizedeken keresztül itt élhetett, de gyanítjuk, hogy ezek a sírok még nem a temető utolsó temetkezései. Nagy kár, hogy a közép és a késő avar kori temetőrész közötti területet már nem tudtuk feltárni, a már elkészült útpályát nem törhettük fel. Ez a munka az utókorra marad – fogalmazott a régész-főmuzeológus.

– Januárban kezdtük a munkát, az időjárási körülmények miatt azonban csak két napot tudtunk terepen tölteni, ezalatt egy sírt tártunk fel. A terület átvizsgálása során már jól látszottak további sírfoltok. A munka február közepén folytatódott, számunkra igen szokatlan helyen, az útpálya északi oldalán kiásott vízelvezető árokban, egy meredek falú, szűk árokban kellett dolgozni. Ekkor újabb sírokat sikerült feltárni, és egy sírnak egy kis részletét tudtuk dokumentálni. Ennek nagyobb része már az elkészült út alá esett, amelyet már nem lehetett megbontani. Amennyire lehetőségünk volt, a sírokra rábontottunk, a kivitelező cég gépi földmunkával is segítette a feltárásokat. Nagy mennyiségű földet kellett eltávolítani, amíg a sírok minden részlete jól láthatóvá, feltárhatóvá vált – idézte fel a szakember.

– A múlt évi sírokhoz képest az idén feltártak közül csupán egy volt rabolt. A többi sírban inkább csak állatok okozta bolygatásokat lehetett megfigyelni. Akárcsak tavaly, idén is csupán egy női sírt találtunk, zömében férfitemetkezések voltak a területen, az eddig egyetlen gyermeksír javarészt elpusztult – folytatta a régész. A női sírban gyöngy- csüngős bronz fülbevalót, bronzkarikákat, apró, dinnyemag alakú gyöngyöket és vaskést találtak. A férfisírokból bronz- vagy vascsat, kés és karika került elő, valamint három sírban nyílcsúcsok is voltak. – Úgy tűnik, hogy a közép avar korhoz hasonlóan 60-70 évvel később, a késő avar korban itt élő férfiak egy része is változatlanul a fegyveres réteghez tartozhatott, feladatuk is hasonló lehetett – fogalmazott S. Perémi Ágota.

A késő avar kori sírokból sok állatcsont került elő: sertés, szarvasmarha, juh, tyúk, amelyek mennyisége és összetétele a pogány szokások erősödését jelzi a közösség hitvilágában. Emellett egy érdekes temetkezési szokást is megfigyeltek: néhol a csontvázak alatt 8-10 centiméteres földréteget találtak, ami arra utalhat, hogy temetéskor valamilyen szerves anyagot helyeztek a sír aljába. Azt, hogy ez mi lehetett, már nem lehet tudni, az eltelt közel 1300 év alatt ezek elenyésztek.

Az őszi és a mostani eredmények is hozzájárulhatnak a város eddig ismert avar kori történetének kibővítéséhez, új eredmények megfogalmazásához. – A tavaly feltárt közép avar kori sírok leletei országosan is kiemelkedőek, míg a késő avar kori sírok az időszak temetkezési szokásaihoz nyújtanak új ismereteket. Egyelőre ennek a több évtizeden keresztül itt élt avar kori közösség temetőjének csupán kis részét sikerült megismernünk, de reménykedünk benne, hogy a még feltárható részeken – az új útpálya melletti északi részen – folytatni tudjuk a kutatást. Az ideális az lenne, ha a közösség településére is rábukkannánk, hogy még többet megtudjunk életükről, szokásaikról, de ehhez időigényes és drága, nagy felületű feltárásokra lenne szükség – tette hozzá a régész. Azonban a mostani feltárások is további kutatási lehetőséget teremtenek arra, hogy összehasonlítsák a friss eredményeket a Veszprémben korábban előkerült avar emlékanyaggal, összevessék azokat antropológiai szempontból, esetleg archeogenetikai vizsgálatokat végezzenek el.

A feltárásban az ásatásvezető mellett Győrffy-Villám Zsombor régész, ­Pálffy Sándor és Papp Attila régésztechnikus, Sebestyén Noémi régész, Cristea Alexandru-Aurelian segédrestau­rátor és a múzeum minden nehéz körülmény ellenére is kitartó, önkéntes munkatársai vettek részt.