Terbe János felnyitja a gyerekek szemét a környezettudatos gondolkodásra

A világszerte ismert, rendkívül sokoldalú, balatonfüredi kötődésű művésszel annak apropóján is beszélgettünk, hogy elnyerte a magyar formatervező szakma legrangosabb elismerését, a Dózsa-Farkas András-díjat.

– Csodavilágban éltem kiskoromban is, amikor a nyarakat a nagyszüleimnél, egy Kiskunmajsa melletti tanyán töltöttem természetközeli környezetben. Ez megalapozta a környezethez való hozzáállásomat – kezdte a beszélgetést a pécsi születésű Terbe János. Felidézte, a tanyán mindenből annyit fogyasztottak, amennyi jólesett, annyit termeltek, amennyire szükség volt. Állatok, növények vették körül őket, minden összefüggött, egyensúlyban állt mindennel. Nem léteztek számítógépes játékok, és gyerekként kukoricaszárból készítette az ökrösszekeret, nagyapja gyönyörű kosarakat font, amire őt is megtanította. Mindent megteremtettek maguknak, így a művész már gyerekként látta: a problémamegoldás, a kézügyesség, a kreativitás milyen fontos az élethez.

Szívesen rajzolt, szakkörre járt a pécsi általános iskolában, ahol linómetszeteket, nyomatokat készített különböző természeti formákról. Tizenévesen már tagja lett a Pécsi Vizuális Műhelynek, ahol egy jó közösségben sokat tanult – így a színelméletet, az aranymetszést –, több kiállításon is bemutatkoztak. Megismerkedett alkotókkal, akikkel művésztáborokban töltötte a nyarakat. – Emlékszem, ültem egy nyári napon a fa árnyékában, rajzoltam a pécsi tájat, és arra gondoltam, hasznos dolgokat találok majd ki az embereknek. Így történt – jegyezte meg.

Első jelentős alkotását, a színdinamikai játékcsaládot 17 évesen hozta létre.

Ezeknél a játékoknál a szabályok a színek közötti összefüggésre épültek. A színkártyából több tízezret gyártottak, miután megvásárolta tőle az ötletet a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata. Gyerekként modellezett is, vitorlázó repülőgépeket, hajómodelleket épített a pécsi klubban, melyekkel versenyekre is járt. Ezek a tapasztalatok jól jöttek neki, amikor főiskolásan, a nyári gyakorlatokon a balatonfüredi hajógyár vitorlásépítő részlegében megismerte a hajóépítést, a hajófelújítást. Elsőévesen bekapcsolódott Budapesten az első műanyagból készült, Európa 30-as hajó, az IO építésébe, majd elkezdte saját hajója, egy csíkos Európa 30-as megépítését. A főiskolán vitorláshajó-formatervezésből készítette a diplomamunkáját, amelynek továbbfejlesztésével építette meg az Ábránd nevű vitorlás hajót, és ezzel ma is nyerik a versenyeket a Balatonon.

– Közben tudtam, ha dolgozni akarok, munkahelyet kell építenem magamnak – tekintett vissza Terbe János. Hozzátette, segítséggel vett területet Törökbálinton, ahol csarnokot épített. Ott vitorlás hajót, lakókocsikat hozott létre fából, műanyagból. Még főiskolásan bejárt a Műanyag-

ipari Kutató Intézetbe is, az ottani ismeretek szintén jól jöttek a saját csarnokában. Nagy áttörést hozott, amikor kitalálta az éghetetlenszelektívhulladékgyűjtő családot hőálló gyantából készült belső tartállyal. Ez volt az első nagyobb szabadalma, és nemzetközi sikereket is elért vele. A nyílását úgy alakította ki, ha mégis lángra kap a hulladék, visszaszívja a saját égéstermékét, így a tűz önmagát kioltja. Utolsó évesen megkérték, találjon ki technológiát a Tiszai Vegyi Kombinát kilencméteres hűtőtornyaiban lévő nagy ventilátorlapátok utángyártására. A prototípusok nagyon jól sikerültek, majd megkezdődött a sorozatgyártás. Óriási feladatok, lehetőségek voltak ezek, de közben rájött,

az anyagok, a technológia környezetkárosító, nem újrahasznosítható,

és nem örült a sorozatgyártásnak sem. Kiadta a műhelyét, és ismét a füredi hajógyár vitorlásüzemébe vezetett az útja, ahol három hónapon át dolgozott.

– Greg Elliott, a híres hajómárka tervezője eljött Új-Zélandról, látta a munkáinkat, és hívott, hogy építsünk együtt gyönyörű hajókat! Csakhogy úgy gondoltam, inkább magányos farkasként találnék ki új dolgokat. Ha akkor kimegyek Új-Zélandra, bizonyosan létrehoztunk volna csodaszép hajókat a tengerre, lehet, több pénzt keresek. Ez egyébként sosem motivált, így maradtam – mondta Terbe János. Kiemelte, már akkor megvolt a fejében az ötlet a nemzetközi hírnevet hozó hajtogatható képkeretre, és az évek alatt megszerzett sok tapasztalat kellett ahhoz, hogy a saját útját járhassa. Megalkotta az újrahasznosított kartonból készült, térben hajtogatható képkeretet, amely hatalmas sikert aratott itthon és külföldön, több nemzetközi katalógusban, kiállításon bemutatták. Néhány év múlva még erősebb hullámkartonból elkészítette a natúrbarna színű, hajtogatható polcrendszert, majd megalkotta a lamellás szerkezetű bútorcsaládot, a foteleket, asztalokat, lámpákat, vázákat. Nagy sikerrel mutatkozott be nemzetközi kiállításokon, például Rómában, Dubajban, Tokióban, Frankfurtban, Stockholmban.

Megkeresték azzal is, hogy készítse el a Lánchidat kartonból Brazíliában, a riói világkonferenciára. Másfél hónapja volt rá, végül a rendezvény szimbóluma a gyönyörű híd lett. Repülővel szállították Rióba az alkotórészeket, a síklapokat, melyeket Terbe János a fiával együtt, a helyszínen állított össze térbeli alkotássá. Az óceánparti üvegpalotában gyönyörű látványt nyújtott a kartonból készült Lánchíd, óriási sikere volt. A művészhez sorra érkeztek a felkérések. Itthon az első zöldbenzinkutat (világújdonságként) kartonbútorokkal rendezte be, több világcégnél pedig a székház fogadóterét építette be ilyen bútorokkal. Hívták nagy nemzetközi dizájnkiállításokra.

Ám Terbe Jánosnak hiányzott a csönd, a nyugodt alkotási körülmények, amit a Balatonnál talált meg. Sok éve elhatározta, hogy a tóhoz költözik, ez 2018-ban történt meg, azóta egy energiatakarékos, saját maga által épített földházban él a Balaton-felvidéken. Régi nagy vágyának él: minél több gyereknek átadja a tudását, tapasztalatait. Elszánt abban, hogy felnyissa a szemüket a környezettudatos gondolkodásra, az újrahasznosításra, a szelektív hulladékgyűjtésre. Gyerekekkel együtt épített balatoni nádból sárkányt, vízimalmot, tutajt, melyet aztán a Séd patakban ki is próbáltak. Balatonfüreden kartondizájn-kiállítást mutatott be óvodákban, iskolákban, és azt látta, a gyerekek nyitottak rá.

Nagy álma, hogy a művészetet, a kreativitást, a természet szeretetét és tiszteletét, a szelektív hulladékgyűjtést, az újrahasznosított anyagokat, a környezettudatos gondolkodást egy ökodizájn alkotóházban mutassa be a gyerekeknek. A művész szerint mindez válasz, megoldás is lehet a kiútra, hogy figyeljünk kicsit jobban egymásra. Szeretné ráirányítani a figyelmet a kézműves szakmák tiszteletére, szeretne irányt mutatni a fiataloknak a pályaválasztásban.

– Nagyon fontos, hogy a gyerekek legyenek bátrak, higgyenek magukban, mert rajtuk múlik a jövő – fogalmazott Terbe János, akinek nagy szerelem a balatoni vitorlázás, csapattársaival többször nyert versenyeket. Ma már a víz, a táj páratlan szépsége, a nyugalom, a csönd, az örömvitorlázás a mérvadó számára, amikor elindul a füredi kikötőből.