Marketing a veszprémi lengyelpiacon: Vegyen csizmát, főnök, jön a mínusz 20 fok!

- Úton vagyok, de késni fogok egy kicsit – mondom a telefonba kollégámnak, aki már bent van a piacon. Szabadkozom, hogy bizony a köddel nem számoltam. A parkolás a szokásoknak megfelelően zökkenőmentes, gyorsan találni helyet, és az órámra kukkantva konstatálom, hogy a „kicsi” valamivel több, mint 10 perc lett.

Marcit a telefontokárusnál fedezem fel, intünk egymásnak, egy ökölpacsi, és indulnék is a rengetegbe, de megpróbáljuk a helyben lévő árusok egyikét, ahonnan pár másodperccel korábban áll odébb egy vevő. Az árus viccesre veszi a figurát, nem akar nyilatkozni, azt mondja, elég nagy baj az neki, hogy vasárnap is dolgoznia kell. Nem firtatom az ügyet, továbbállunk.

Nem tudom, hogy a köd, a hideg, a február teszi-e, vagy ez mind egyszerre megspékelve az elmúlt 11 hónappal, de csak mufurc emberekbe botlunk. A „jó napot kívánok, innen és innen vagyunk ez ügyben a kollégámmal” elhangzik párszor, de a legnagyobb sikerünk az, hogy egy többnyire kínai elektromos áruk mögött ülő férfi néha odavet egy-egy mondatot, majd egy „inkább nem mondanék semmit”-tel elkezdi nyomkodni a telefonját. Fotós kollégám rám néz: „Ilyen van?” – kérdezi. Van. Azért készülnek a képek, miközben szívom magamba az elmúlt percek történéseit.

Az idő és az érezhető kedvtelenség ellenére megy az üzlet: egy férfi hegyikerékpár boldog tulajdonosa lesz, öreg faszánkónak örül egy kislány, elázott laptopot vásárol egy tinipár. Egy Wehrmacht-katona portréja mögött bakelitlemezeket túr egy öreg hippi, idős hölgy húz ki melegnek tetsző nadrágot egy méretes kupacból.

- Jön a hideg! Mínusz 20 fok lesz, azt mondják! – indokolja meg, igaz, nem kérdezi senki. Két sorral lejjebb egy srác fotóz telefonjával egy Michael Jacksonról készült festményt. Az árus 500 forintot kér a fotóért, a középkorúnak látszó férfi kiröhögi és inkább kitörli a képet. Szóval mufurcabbak voltak egy kicsit az eladók, mint azt eddig megszoktuk, de ez is a piac. – Vegyen egy csizmát, főnök! Itt a hideg, ne fagyjon meg! – kiabál egy férfi, nem tudni, kinek. A parkolóban még hallom a hangját, ahogy rá akar tukmálni egy meleg kabátot valakire. Igen, azért, mert jön a hideg, a mínusz 20.