Alattomosabb bántás a lelki terror – Magvas Zoltán mentálhigiénikussal beszélgettünk a bezártság nehézségeiről

Magvas Zoltán mentálhigiénikus, a Lelki Egészségközpont vezetője szerint az egyensúlyvesztés mentális terhe nagymértékben függ a személyiségünktől, az alkalmazott cooping stratégiáinktól, de akár a mindennapi mikrokörnyezetünktől is.

– Gondoljunk csak a fellépő létbizonytalanságra, munkanélküliségre, bezártságra, az új helyzethez való alkalmazkodásra. A boltba járás szabályozása, távolságtartás, fokozott fertőtlenítés, az idősekről való gondoskodás, a digitális tanulás családra háruló nehézségei mind alkalmazkodást igényelnek. Mindezt egy folyamatos „aggódás” szövi át. Az említett példák kivétel nélkül mindannyiunk mentális jólétét befolyásolják az új koronavírus-járvány idején. Nem beszélve a helyzet által okozott szerepkonfliktusokról. Például amikor a családban egy nőnek egyszerre több szerepben kell helytállnia, hiszen alapvetően betölti a női szerepeit, háztartást vezet, ha kell, home office-ban munkavállaló, feleség, illetve az anyaság mellett a gyermekekkel való otthoni tanulás pedagógiai szerepet is állít elé. Gyakran mindezeket egy időpontban, egyszerre szükséges betöltenie, és ez szerepkonfliktusokat okoz – mondta Magvas Zoltán.

Az említett változások men­tális feszültséggel járnak a családokban, nem megfelelő kezelésük kedvezőtlenül befolyásolhatja a mindennapi életet. Szélsőséges esetben ez a feszültség kiváltója lehet a családon belüli erőszaknak. Feltételezhetően megsokszorozódott annak száma a járvány idején a fokozott stressz és összezártság miatt. Akár olyan családokban is előfordulhat, ahol a jelenség addig nem volt jellemző. Tapolcán a témában leginkább érintett a Lelki Egészségfejlesztési Központ és a Család- és Gyermekjóléti Központ. Bögös Rita Zsuzsanna, a Család- és Gyermekjóléti Központ szakmai vezetője elmondta, számszerű adatok a témát illetően jelenleg nincsenek, tekintettel arra, hogy ez egy összetett, hosszabb időn át zajló folyamat eredménye, és nagymértékű látencia is fedi a témát. Elsősorban a szociálisan rászoruló családoknál jellemző az agresszió megjelenése a létbizonytalanság, a kialakult helyzet okozta összezártság és stressz miatt.

– Egy szerényebb körülmények között élő család tagjainak nincs lehetőségük a lakáson belüli elvonulásra, esetenként egy szobában kénytelenek heteket tölteni a karantén idején. A központhoz érkezett jelzések azt igazolják, hogy a családokban meglévő agressziót vagy az arra való hajlamot – amely magával hozza a családban élő gyermek(ek) veszélyeztetettségét – az elmúlt időszak életkörülményei, krí­zisei számos esetben fokozták, felgyorsították. A másik jelenség ebben a problémakörben, hogy maga a bántalmazott áldozat vagy szemlélő is, és a család szintén bezár, ezáltal nem nyer bizonyosságot a bántalmazás ténye. Ennek hiányában pedig nem tudunk megoldást nyújtani a problémára. Ennek markánsabb jelei és következményei csak hosszabb távon mutathatók ki – mondta a vezető.

Az emberek, családok bezárkóznak a vírus elől, hogy biztonságban legyenek, azonban a nőknek és gyerekeknek sokszor nem biztos, hogy ez a biztonságot jelenti. Sőt, esetenként a zaklatás, a pszichoterror és a bántalmazás színterét. Kialakulásában lényeges a látott és követett minta, a szocializáció. Bögös Rita Zsuzsanna szerint a családon belüli erőszak hallatán elsőre sokaknak a fizikai agresszió juthat eszükbe, de a téma sokkal összetettebb ennél. Sőt, nagyobb számban érint családokat a mentális bántalmazás, nem lekicsinyítve a bántalmazás durvább formáinak megjelenését, esetleg az abúzust, amelyek a fizikai fájdalmon túl súlyos lelki traumákat is okoznak.

– Ezek teljes mentális gyógyítása esetenként szinte lehetetlen, de legalábbis éveken át tartó lelki munkát igényel. Formáit tekintve gyakori a szavakkal történő bántalmazás, a másik tulajdonságán gúnyos, sértő állítások, fenyegetés, megfélemlítés, megalázás, zsarolás, állandó ellenőrizgetés. Megjelenhet a szavak nélküli bántalmazás is. A legjellemzőbb a családtag kerülése, mimikák, gesztusok használata, a leintés. A pszichoterror az egyénnel szembeni lelki terror, mely folyamat jellegű, hónapokig eltart, de nem azonos a családon belül kialakult konfliktussal. A családon belüli erőszaknál három fontos szerepkört említenék meg. A zaklatót, az áldozatot és a szemlélőket vagy észlelőket. Jelentős az utóbbiak szerepe, sok esetben az ismerősök, családtagok sem veszik észre az erőszakot. Nem azért, mert nem törődnek vele, hanem mert nehéz realizálni a problémát. Nagy a felelőssége annak, aki észleli a családon belüli erőszak bármilyen formáját, sok esetben akár egy szomszédnak is. Ha ő rendszeresen veszekedést, kiabálást hall, vagy testi bántalmazás jeleit észleli, akkor jelezheti a hatóságoknak vagy az illetékes Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnak, illetve hívhatják az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat vagy a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület segélyvonalát, ahol szakemberekkel beszélhetik meg, érdemes-e beavatkozni, és ha igen, hogyan – mondta Bögös Rita Zsuzsanna.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy minden eset egyedi, amint az esetek kezelése is. Fontos, hogy ne jussunk el az agresszió súlyosabb megjelenéséig, ebben nagyon fontos a megelőzés. A legtöbbször rejtve marad a családon belüli erőszak. A nagyon hosszú és fájdalmas folyamat alatt először az áldozatnak szembe kell nézni saját problémájával, felvállalni a vele történteket, megnyílni valakinek és segítséget kérni. Figyeljünk egymásra, ne csak magunkra – kérik a szakemberek.