Jó tanácsok a lelki egészség megőrzéséhez karantén idejére

– Őszinte leszek, ez a helyzet engem is elbizonytalanít, ha tanácsot kell adnom. Egyrészt azért, mert ez mindannyiunk, azaz az én életemben is egy olyan esemény, amellyel még nem találkoztam. Másrészt, mert mindenkit különbözőképpen érint ez a helyzet; nagyon sokrétű, eltérő és egyedi nem csupán az érintettség, de az egyéni reakció szintén. Sokunkban megjelennek kételyek, aggályok, félelmek és szorongások. Olyan alapvető kérdésekkel találjuk szemben magunkat, amelyekkel jó esetben eddig egyáltalán nem, vagy ritkán kellett szembesülnünk. Bennem is megfogalmazódtak az alábbi kérdések: Holnap mi változik? Milyen hírekkel szembesülök még? Milyen korlátozásokat vezetnek be ezután? Hányan leszünk betegek? Mennyire? Leküzdjük majd? Kell-e azzal számolnom, hogy elveszítek valakit? Meddig tart ez a mostani állapot? Lesz-e majd munkám, bevételem? Hogyan bírják a gyerekeim, a szüleim ezt a bezárkózást? És még folytathatnám…

Mivel az egyik legnehezebb tényező ebben a helyzetben az általános bizonytalanság, hogy nem tudjuk, mikor lesz vége a járványhelyzetnek, érthető, hogy kavarognak a gondolataink és az érzéseink. Engedjük meg magunknak, hogy most akár hullámzók is lehetnek ezek: hol negatívabb gondolatok, érzések kerülnek felszínre, hol pozitívabban látjuk a jelent és a jövőt. Ne szégyelljük, ne fojtsuk el az aggályainkat, hanem osszuk meg ezeket másokkal. Most mindenki témája ez, így könnyen találunk partnereket ehhez. Ha azonban úgy érezzük, az illetővel beszélni még inkább lelomboz, telefonáljunk vagy levelezzünk mással is.

Az írásban való kommunikálás jó eszköz a gondolataink, érzéseink önmagunk számára való rendezéséhez is. Kicsit rendet lehet tenni a belül uralkodó zűrzavarban. Fontos figyelni önmagunkra, saját igényeink megváltozására reagálni. A beszélgetések arra szintén jók, hogy megtudjuk, mások mit látnak vagy tesznek másképpen. Ebből sokszor meríthetünk.

Most a régebben legegyszerűbbnek tűnő feladatok elvégzése is nehézségekbe ütközhet. Például a bevásárlás, ügyintézés, munkavégzés, gyerekekről való gondoskodás. Az elmúlt hetekben azonban máris megtanultuk azt, hogy mennyire rugalmasan és akár gyorsan meg tudjuk oldani ezeket a nehézségeket. Kiléptünk a kényelemből, a megszokottból, és lám, mennyi mindent tanultunk máris! Döbbenet, nem? És most álljunk is meg picit: ismerjük el, hogy hatalmas dolgokat tettünk az elmúlt hetekben. Hiszen, ahogy mondják, a fán ülő madár soha nem fél attól, hogy letörik alatta az ág, mert nem az ágban hisz, hanem a szárnyaiban – mondta Szilvágyi Beatrix.