Gelencsér Andrást a Tudományos Akadémia levelező tagjának választották

Mit jelent az Akadémia tagjának lenni?

– Nagy megtiszteltetés számomra, mert a tudományos közösségben ez elismerést jelent, és viszonylag keveseknek adatik meg. Háromévente van tagválasztás, a tudományos osztályok ekkor döntenek arról, kiket fogadnak a tagjaik sorába. A tagság a tudományos eredmények elismerését jelenti, erre nem lehet pályázni, jelentkezni.

Előbb mindenkit levelező taggá választanak, és később lesz rendes tag?

– A levelező tagság a közösségbe való bekerülés, a rendes tagság az Akadémián belüli előrelépést jelenti. Azt jelzi, hogy a kutató tudományos eredményeit a nemzetközi közösségen túl a hazai közösség, a szűken vett szakma is elismeri. A kiválasztásnál tudományos szempontok érvényesülnek: az embernek milyen eredményei vannak, milyen hatást gyakorolnak a tudomány fejlődésére, mások mennyire használják ezeket. A hivatkozásokat a tagválasztásnál is figyelembe veszik. Ahhoz, hogy valaki akadémikus legyen, legalább három akadémiai tag ajánlása szükséges, majd a tudományos osztályok tesznek javaslatot, végül a közgyűlés dönt.

Több javaslat is érkezik?

– Három-négyszeres a javaslatok száma. Növeli az értékét, hogy csak háromévente újul meg az Akadémia testülete. Jó érzés egy ilyen nagy múltú és elismerésnek örvendő testülethez tartozni. Ez nem jelentheti azt, hogy az ember befejezi a szakmai pályafutását, inkább kötelezettséget ró rá, hogy még inkább folytassa azokat a kutatásait, amikkel korábban foglalkozott. Azért is gondolom így, mert én elég fiatal vagyok, nagy hiba lenne itt megállni. Nem is tehetem meg, nem hagyhatom abba a munkámat vezetőként, a szakma elismert képviselőjeként.

Már akkor nyilatkozta, hogy tudományos munkáját nem hagyja abba, amikor 2015-ben az első ciklusban a Pannon Egyetem rektorának választották.

– Nagy segítség számomra, hogy egy, Mészáros Ernő által alapított és jól működő akadémiai kutatócsoportot viszek tovább, tizenöt éve vagyok a vezetője. A csoportban dolgozó munkatársak elkötelezettek a tudomány iránt, magas színvonalon és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, valamennyien tapasztalt kutatók, az ő segítségükkel tudom a tudományos tevékenységemet folytatni. Van időm, hogy a kutatási témákat meghatározzam, a megvalósulásukat támogassam, ellenőrizzem, az általuk elért eredményeket értékeljem.

Tehát a kutató nem egyedül, hanem csoportban végzi a munkáját. Mégis ön lett akadémikus.

– Az ember közösségi lény, nincs ez máshogy a tudományban sem. Eredményeket elérni – különösen a természettudományok területén, ahol nagyon sokrétű a feladat – kutatói közösségekben lehet. Nyilván az elismerésnél a vezető kutatók, professzorok teljesítményét értékelik. A kutatók többsége csapatban dolgozik. Nem mindig ugyanaz a csapat, különböző feladatokra különböző csoportok szerveződnek, egy-egy eredményt a csoport különböző tagjaival érek el, a publikációkban mindig másokkal együtt szerepelek. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy meg lehet ítélni az egyes emberek saját teljesítményét.

Most min dolgozik, milyen kutatást végez?

– Két nagy kutatási projektnek vagyok a szakmai vezetője. Az egyik kutatás-fejlesztési projektben a Pécsi Tudományegyetemmel és az Országos Meteorológiai Szolgálattal közösen a köd és a levegő szennyezettségének kapcsolatát vizsgáljuk, a köd tulajdonságait, azt, hogy a levegőszennyezés miként befolyásolja a köd kialakulását, hogyan lehet ezt előre jelezni. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által kiírt pályázat költségvetése 819 millió forint, négy évre szól. A másik, 734 ezer euró összegű pályázatot az Európai Unió környezetvédelmi felügyelőségétől nyertük el, azt vizsgáljuk, hogy a lakossági illegális hulladék-égetés milyen mértékben járul hozzá a városi levegőminőség romlásához. Nemcsak Magyarországon végezzük a kutatásokat, hanem Romániában is. Általában a téli időszakban tudjuk ezeket a méréseket végezni, akkor jelentős a hulladékégetés. Nem vagyunk hatóság, nem egyénileg keressük a hulladékégetőket, hanem a városok levegőjéből próbáljuk kimutatni azoknak a vegyületeknek a nyomát, amelyek nem megengedett anyagok égetéséből származnak (műanyagok, OSB-lapok, autógumi), ajánlásokat fogalmazunk meg. Ez a két projekt egy időben zajlik, nagy kihívás a hat-tíz tagú kutatócsoportnak.

A kutató választhat a témák közül? Eldöntheti, milyen témában kutat?

– A kutatáshoz pénz kell, amilyen témára pénzt lehet szerezni, azt lehet kutatni. Csak azokat a kutatásokat tudjuk elvégezni, amikre valamilyen finanszírozási forrást tudunk szerezni, mert ezek költségigényes kutatások. Olyan pályázatokat valósítunk meg, amelyekhez a kutatócsoportban megfelelő szakértelemmel rendelkezünk.

Miért jó kutatónak lenni? A fiataloknak hogyan ajánlaná ezt a hivatást?

– A tudományos kutatás több mint hivatás. Aki valóban komolyan, elhivatottan foglalkozik ezzel a szakmával, az nem a pénzért és nem a tudományos elismerésekért végzi, nem is érzi tehernek, amikor ezzel kell foglalkoznia. Nem az anyagi elismerés az elsődleges, hanem az, hogy olyannal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, és hozzátehetek valami újat a tudomány épületéhez, fogalmazhatnék úgy is: együtt jobbá tehetjük a világot.

Ez egy küldetés, amibe beleszeret az ember, és amit kitartóan végez minden nehézség ellenére is. Örülök, hogy annak idején nem vett más irányt az életem, tudományos pályára léptem, olyanokkal dolgozhattam együtt, olyan főnökeim, munkatársaim, PhD- hallgatóim voltak, akik inspiráltak és segítettek az ötleteimet megvalósítani. Büszke vagyok arra, hogy az egykori PhD-hallgatóim többsége a tudományos pályán maradt, sőt, egy részük most is a kutatócsoport tagja, ők is ráéreztek a tudományos kutatás szépségére. A professzoraim közül név szerint megemlítem Mészáros Ernőt, aki ezt a tudományterületet Veszprémbe hozta, és meghonosította az egyetemen, a kutatócsoportjában dolgozhattam, az ő segítségével indultam a tudományos pályán. Hlavay József, aki az első főnököm volt, szintén megtanított a tudomány, kutatás szeretetére, sokat segített a pályám kezdetén.

Mi motiválja a pályán?

– A tudományra ma is szükség van, később is szükség lesz. A világ problémái nem oldódtak meg, sőt! Minden területen – levegőszennyezés, éghajlatváltozás, hogy a szakmánál maradjunk – számos kérdés vár még tisztázásra, megválaszolásra, ehhez mindenki hozzá tudja tenni a maga gondolatát, értéket tud teremteni. Különösen büszke vagyok arra, hogy a nemzetközileg is elismert tudományos eredményeket jórészt Veszprémben értem el. Nem töltöttem hosszabb időt külföldi elitintézményben, ahol nyilván sokkal jobbak a kutatás feltételei, eredményeim a Veszprémben végzett munka gyümölcsei. Szép számmal voltak, vannak nemzetközi együttműködések, de ezeket annak köszönhetem, amilyen eredményeket idehaza elértem.

Nincs igaza annak, aki arra hivatkozik, hogy Magyarországon nincsenek meg a kutatás feltételei, és rosszabbak az infrastrukturális lehetőségek. Azt lehet kompenzálni ötletekkel. Számos olyan eredményünk van, ami egy-egy ötletből indult, fillérekből valósult meg, nemzetközileg új kutatási területet indított el. Nem kell több millió dolláros befektetés, hogy az ember egy kísérleti területen eredményt érjen el, viszont a gondolkodásról nem szabad leszokni. Keresni kell az ötleteket, nyitott szemmel járni a világban, figyelni a tudomány eredményeit. Jó ötletek kellenek, amik újdonságot jelentenek a szakmában, és akkor könnyű tudományos eredményeket elérni.