Bablena Dolly: Balett után repülés

A lány nagyon csinos, jó kedélyű, pozitív gondolkodású. Fiatal korát látva az ember nem gondolná, mennyi kőkemény küzdelem és munka áll mögötte. – Ötévesen kezdtem el táncolni, először Veszprémben, a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdióban – kezdi Bablena Dolly. Családja akkor is Balatonfüreden élt, ő a helyi Eötvös Loránd Általános Iskolába járt, de az ötödik osztályt már Budapesten kezdte, mert felvették a Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakára. A táncot imádta, és amikor édesanyja meglátta egy újságban, hogy pótfelvételit tartanak az említett főiskolán, jelentkezett. A lányt szülei vitték el a felvételire, amely több fordulóból állt, és több száz jelentkező közül felvették. Egy évvel később aztán átment a győri Táncművészeti Főiskolára, közben a legjobb barátnője Bécsben járt ugyanerre a főiskolára, aki sok jót mesélt az ottani dolgokról, az iskoláról, a kollégiumról, a kitűnő közösségről. – Elgondolkodtam, lehet, nekem is meg kellene próbálni a bécsi iskolát?–  jegyzi meg a lány, aki akkor 13 éves volt. 

Közben édesanyjával elmentek Drezdába, a leghíresebb európai balettiskolába, ahol megnéztek egy nyílt napot, majd a bécsi főiskola egy előadását is. Dolly akkor döntötte el, Bécsben szeretne továbbtanulni a konzervatóriumban. Közben megtudta, oda csak akkor veszik fel, ha megtanulja a német nyelvet, melyből akkor egy szót sem tudott, angolul beszélt. A szülők elvitték lányukat a bécsi felvételire, mely szintén sok fordulóból állt, és őt több ezer gyerek közül felvették, de németül nem tudott. A család úgy döntött, hogy a gyógymasszőrként dolgozó édesanyja kiköltözik a lánya közelébe Bécsbe, a gyermek kollégiumban lakott. Dolly a konzervatóriumban tanult klasszikus balettet is, de a hangsúly a kortárs táncon volt. Közben járt a művészeti egyetemre, gimnáziumba, és gőzerővel tanulta a német nyelvet. Elvárás volt az is, hogy szeptembertől májusig minden tantárgyból levizsgázzon, egy év haladékot kapott a német nyelv megtanulására. Ezt nyelvtanártól, társaitól tanulta meg, és sokat jelentett a kinti környezet, ahol mindenki németül beszélt. Mindeközben a tánc miatt a francia nyelvet is elvárták, amit már németből tanult meg. – Az élet kőkemény volt Bécsben – mondja Dolly. 

A rengeteg táncóra, tanulás mellett sok kritika is érte őket, mert a tanárok minden téren a maximumot tűzték ki célul. A balett-, illetve a táncórák egy falat reggeli után, nyolckor kezdődtek, de jóval távolabb, mint ahol a kollégium volt, így a lány mindennap hatkor kelt. Ennyi étkezés mellett mindennap délutánig tartottak a próbák, melyre kontyot is kellett fésülniük a hosszú hajú lányoknak. Dolly ezek után az iskolába rohant, egy távolabbi helyszínre, ahol kettőtől hatig tanult, de a tánc miatt kevés órát tudott a társaival együtt az iskolában tölteni, ezért szombaton is volt öt tanórájuk. Az édesanyja éveken át, minden szombaton fél egykor várta a lányát az iskolánál, aztán indultak Balatonfüredre, majd vasárnap délután vissza, bármilyen időben, hóban, zuhogó esőben, ködben is. – A táncos világ kőkemény, lelkileg is megterhelő, ugyanis nagyon stresszes, folyamatosan kritika ér a testalkatot tekintve is, illetve, hogy mit javítson az ember, hogyan lesz tökéletes a mozdulat, és mindezt tizenévesen kell feldolgozni, ami nagyon nehéz volt – fogalmaz Dolly, aki közbeveti: ha gyermeke lesz, csak hobbiszinten javasolja neki a táncot. Meséli tovább: arról nem beszélve, hogy tíz éven át, 20 éves koráig csak a táncról szólt az élete, semmi más nem férte bele, se család, se barát, se barátnő. Aztán eljött a pillanat, amikor úgy alakult, hogy abbahagyta a táncot, ugyanis kevés embert vesznek fel a társulatokba, és ahhoz már nem volt energiája, illetve nem is akarta igazán, hogy végigjárja egész Európát.

Bécsben viszont maradni akart, hiszen ott szerzett diplomát, megtanulta a nyelvet, és a város közel van Balatonfüredhez. Az aktív táncot abbahagyta, de egy ideig bejárt a Vienna Volksoperbe (Bécsi Operaház – a szerk.) a tréningekre, ahol a barátnője balerina volt. – A táncot nagyon szerettem, de szenvedtem is tőle, mert valójában nem adott levegőt, sem szabadságot, ugyanakkor kitartásra, küzdésre nevelt – vallja őszintén, így 21 évesen más irányt választott. Egy napon szintén az édesanyja látta meg egy újságban, hogy légiutas-kísérőt keresnek egy osztrák légitársasághoz. A repülés mindig is tetszett Dollynak, így, habár nem fűzött reményt a sikerhez, jelentkezett, és többfordulós, kemény felvételi után nagyon sok jelentkező közül felvették. Néhány nap múlva munkába is kellett állnia, az első útja Mallorcára vezetett. 

Közben több hónapos, intenzív tanfolyamon is részt vett, ahol a légiutas-kísérőket készítik fel. Azóta Dél-Amerika és Ausztrália kivételével mindenhol járt. Legszebb élménye a Maldív-szigetekhez köti, ahol valóban minden olyan, mint a filmeken, türkiz és kristálytiszta az óceán, hófehér a homok, mindig süt a nap, páratlan a növény- és állatvilág. Kevés szabadidejében azonnal jön haza autóval Balatonfüredre, ahol nyáron szüleinek segít a vállalkozásban, most a Mikulás-ünnepet is végigdolgozta a gyermekek kedvéért.

Repülés közben mindig lefotózza a Balatont, amit lenyűgözőnek tart. – Nagyon szeretek Bécsben lenni, de az otthont és mindent Balatonfüred és a Balaton jelenti – mondja. Hozzáteszi, a repülés magát a szabadságot biztosítja, amit a balett egyáltalán nem adott meg neki. Repülés közben imádja a turbulenciát is, soha nem fél, pedig adódtak izgalmas pillanatok. Alapvető elvárás a tökéletes megjelenés és az utasokkal való kifogástalan viselkedés, a mosoly, a türelem, adott esetben a megnyugtatás, ők sokszor pszichológusok is. A gépeken mindig kitűnő a személyzet együttműködése. Közben a légitársaság, ahol Dolly kezdett, csődbe ment, így ma az Austrian Airlinesnál dolgozik, ahová szintén kemény felvételin át vezetett az út: 400 jelentkezőből 30-at vettek fel. 

Évek óta komoly kapcsolata is van, ami a tánc mellett szintén nem működött. – Összeköt minket az adrenalin is, ami mindkettőnknek nagyon fontos, meg a levegő, hogy ne legyünk folyton egymás nyakán. Ez egy légiutas-kísérőnél és üzletember páromnál gyakran meg is történik – mondja nevetve Dolly.