Demjén Ferenc a dal megfejthetetlen titkáról

A 72 éves Kossuth-díjas művész a magyar könnyűzenei élet meghatározó, kiemelkedő, ikonikus személyisége. A Számum, a Dogs, a Liver­sing, a Meteor, a Sakk-Matt, a Tűzkerék, a Bergendy- és a V’ Moto-Rock együttesben énekelt, basszusgitározott, zenét szerzett, szövegeket írt. Előadóként, szerzőként megközelítőleg hatszáz dal forrt össze a nevével, olyan nagy slágerek, mint a Jöjj vissza, vándor, a Darabokra törted a szívem, a Mindig ugyanúgy, a Fújom a dalt, az Iskolatáska, a Most kell eldöntenem, a Várj, míg felkel majd a nap, a Sajtból van a Hold, az El kell, hogy engedj, a Fekszem az ágyon, a Gyertyák, a Szerelemvonat, a Hogyan tudnék élni nélküled, a Szabadság vándorai, a Mikor elindul a vonat vagy a Kell még egy szó.

Az Artisjus szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül négy Demjén Ferenc nevéhez kötődik. Az eladott lemezeinek száma becslések szerint hárommillió példány körül lehet.

A népszerű előadó most is koncertezik, járja az országot, határon túlra is utazik fellépni. Rövidesen Temesváron vendégeskedik, majd Szombathelyen énekel. Készül a hagyományos budapesti Papp László Sportarénában tartandó nagy bulijára december 30-án, a vendége ezúttal D. Nagy Lajos lesz, akivel régi haverok, zenésztársak. Demjén Ferenc a gyermekeinek a kereszt­apja. Mindemellett új lemezt is készít, előreláthatólag tíz szám lesz a korongon, ebből öt teljesen friss szerzemény, öt pedig olyan dal, amelyet más előadóknak írt. Ebből az alkalomból is beszélgettünk a magyar rock legendájával.

Érdekes, önt és a generációjának több tagját még nem követelik le a színpadról a nézők. Ennyire időtállóak?

– Nem tudom, az idővel nem foglalkozom annyira. Mindig a jelen a fontos, a ma érdekel. Azt vettem észre, még mindig színpadra követel a közönség. Sok meghívást kapok a mai napig, több generáció látogatja a koncertjeinket. Úgy látszik, még tudunk hatni a közönségre. Amíg bírom, hang jön ki a torkomon játszunk tovább.

Árulja már el, mi a dal titka!

– Ha tudnám, akkor sem mondanám el. Nem tudom a dal titkát, de bármit írtam, ahhoz személyes érzelmek, lélekutak, kötődések, sorsok vezettek.

Minden úgy történt önnel, ahogy megírta, megénekelte, amelyekről a nagy slágerei szólnak?

– Természetesen nem, de történhetett volna akár úgy is. Minden ugyanúgy. Még a képzeletbeli történeteknek is őszinte, elhihető szövegeket próbáltam adni.

Akkor másképp megközelítve, milyen a jó dalszöveg?

– Megérinti a közönséget. Úgy érezheti, vele is megtörtént mindaz, amit hall. Nem írtam soha nagyzolós, provokáló dalokat, nem választottam ki sznob rétegeket erőltetetten. Szerintem az emberek inkább a dallamos zenéket kedvelik, hozzájuk szóló tartalommal. Ezért nem is értem a mai zenéket, divathullámokat, a fiatalokat, akik rengetegen igyekeznek a zenei pálya felé. Mindenki hadar. Talán azért mondják gyorsan a szöveget, hogy több beleférjen a dalokba? A képzavarokról már nem is beszélve, ami divattá vált mostanában.

Hiányzik egy zenei forradalom?

– Az megvolt már többször is. Az egyéniségek hiányoznak. A személyiségek ereje, mondanivalója, egyedisége. Sokan akarnak megélni ebből a pályából, de csak utánoznak előadókat, stílusokat. Vagy feldolgoznak, engem meg a korosztályomat.

Ez lehet akár dicsőség is önöknek!

– Nem vágytam soha ilyenre. Mi csak zenéltünk mindig. Még a hangszereinket is mi készítettük, eleinte bútorpolcokból. A mai generációnak gyakran elég a zenéhez egy számítógép is.

Ön milyen zenéket hallgat szívesen?

– A maiakat kevésbé, nem nagyon találom bennük az értelmet, a frissességet, egysíkúnak hallom a számokat. Az igazán tehetségesek is kapaszkodnak a hullámokba, s így bátor stílusváltások nélkül néha már önmagukat utánozzák. Komolyzenét többet hallgatok otthon, a kocsiban.

Ha a jelenlegi hangulatához, gondolataihoz kellene egy dalát választania, most melyik mellett döntene?

– A közönség dolga, hogy válasszon magának dalt. Akkor abban biztos ott leszek én is, a gondolataim meg a hangulatom.

Meddig lehet ezen a pályán fennmaradni?

– Amíg az emberek kíváncsiak ránk. Addig tart minden, amíg a zene létezik.