Zenék az égből

2019.10.21. 08:19

Grandpierre Atilla: mindennap elölről kezdem az egész életemet

A Vágtázó Halottkémek énekesé­vel, Grandpierre K. Endre író, költő, magyarságkutató fiával beszélgettünk édesapja szellemi örökségéről, arról, hogy miért lett csillagász, az intuíciók erejéről és jelentőségéről, valamint a legújabb könyvéről, az Ősi Magyarországról.

Takács Eszter

Grandpierre Attila Fotó: Kallus György

Fotó: Kallus György

A neves csillagász, kutató, zenész a Vasárnap Reggel című lapnak adott interjút.

Jegyez egy, az édesapjával, Grandpierre K. Endrével közös könyvet, az Atilla és a hunokat, amit az ő halála után fejezett be. Hogyan talált rá az édes­apja örökségére?

Édesapám ezt a könyvet élete egyik fő művének szánta, sokat mesélt róla, de egy kisebb betegség miatt kórházba került. A kórházban egy orvosi hiba tragikus következménnyel járt, édesapám meghalt. Másnap kaptam egy telefont, édesapámat keresték otthon egész nap, de nem érték el. Szerették volna felkérni, hogy írjon Atilláról és a hunokról egy 50 oldalas tanulmányt, és tőlem is kérnek egy 50 oldalas írást Atilláról. Szinte hihetetlen volt számomra. Édesapám évtizedek óta ezt a művet szánta élete fő művének, és most, halála másnapján reggel óta csörög nála a telefon, meg akarják rendelni tőle élete fő művét, illetve egy erről szóló nagy tanulmányt! Úgy éreztem, ez egyértelműen azt jelzi, édesapám tovább él egy másfajta létmódban, és ezt a megoldást találta szándéka megvalósulására. Ráadásul, a helyzet ismeretében most már mindkettőnk munkáját tőlem rendelték meg. Nem mondhattam erre nemet, elvállaltam, és megírtam a 100 oldalas tanulmányt. Szerencsére sok mindent tudtam édesapám terveiről, sőt, rendelkezésemre állt a tízezer oldalnyi jegyzete. Írás közben végig azt éreztem, hogy édesapám segít. Ehhez persze az egész kérdéskört át kellett tekintenem, és ez lehetővé tette, hogy a 100 oldalas tanulmány után megszülessen édesapám fő műve, az Atilla és a hunok, alcíme: A szkíta–hun–magyar folytonosság. Érezhető a könyvön a rendkívüli ihletettség, a mai napig nagyon keresik.

Erősek az intuíciói?

Édesapám is sokra tartotta belső sugallatainkat, a megérzéseket, az ösztöneinkben rejlő egészlátást, a világ egészének ösztönös érzékelését, amit idegen szóval intuíciónak neveznek.

Lényünk legalapvetőbb tartományai a világegészben gyökereznek. Lényünk rendkívül mélyreható, annyira, hogy éber tudatunknak kifejezetten nyitottnak kell lennie ahhoz, hogy jó kapcsolatban állhasson a mélyben rejlő egészlátásunkkal. Amíg éber tudatunkról nem gondoljuk, hogy egyedül ő képvisel bennünket, addig jobban megvan ez a jó kapcsolat érzésvilágunk mélyebb rétegeivel. A gyermeki ösztönösség például rendkívül erős, s így a kíváncsiság, a képzelet, az egészlátás is. Az egészlátás nem valami valóságtól elrugaszkodott ezoterikus képesség, hiszen minden élőlény rendelkezik életképességgel, tehát, képes a valóságnak megfelelően viselkedni. Ezt a képességet józan észnek nevezzük. A józan ész a helyzet egészének lényegében helyes megítélésén, az egészlátáson alapszik. Nemrég Iain McGilchkrist, az elismert idegtudós felhívta a figyelmet arra a rendkívül jelentős tényre, hogy jobb és bal agyféltekénk gyökeresen eltérő módon látja a világot. A bal félteke a részletekre és a már ismertre, a jobb az egészre, a teljeskörűre, az újra és a váratlanra irányul.

Röviden, a bal félteke a részlátást, a jobb az egészlátást képviseli. Természet szerint mindenkinek van jobb féltekéje is, és így képes az egészlátásra. Manapság azért tűnik az egészlátás, az intuíció szokatlannak, különlegesnek, mintha csak egyes embereknél bukkanna fel nagy ritkán, mert korunkban, különösen az elmúlt 200 évben a jobb félteke tevékenysége alárendelődött a bal féltekéének. Pedig McGilchkrist szerint a kiegyensúlyozott agytevékenységben a jobb félteke tölti be a mester, a bal félteke a segéd szerepét. Nem csoda, hogy a pályaválasztásom is eszerint alakult.

Ötéves koromban kijelentettem, hogy csillagász leszek. Erre megkérdezték a családtagjaim: de miért? Szinte azonnal rávágtam, hogy mert nekem a Nappal kell foglalkoznom.

Később ezt elfelejtettem, de amikor a földi jégkorszakok eredetét egy amerikai professzor az én napfizikai kutatásaim alapján dolgozta ki, és ez az elmélet beigazolódott, bátyám megjegyezte: már öt éves korodban megmondtad, hogy a Nappal kell foglalkoznod, és tessék, igazad is volt!

Csillagászként mit tart a legnagyobb eredményének?

A földi jégkorszakok eredetének mai legjobb elmélete a Nap magjának periodikus melegedésével és hűlésével magyarázható a legjobban. Sokan ezt tekintik a legnagyobb eredményemnek, hiszen ez egy kisebb tudományos világszenzációnak számított. Én azonban tovább kutattam a naptevékenység okozati láncát, keresve a legalapvetőbb okokat, és ezeket a biológiai okokban találtam meg. A fizikai okokról ugyanis bebizonyosodott, hogy nem elegendőek ahhoz, hogy a Nap mágneses terének változásait a fizikai alapon várhatóhoz képest milliárdszorosan felgyorsítsák, és még kevésbé képesek arra, hogy ezeket a változásokat következetesen és szervezetten a fizikai­állapot-jelzők kiegyenlítődése helyett ezeknek a különbségeknek a folyamatos újratermelése felé irányítsák.

Mit tisztel a legjobban az édesapja hagyatékában?

Talán az értelem rendkívüli jelentőségének felismerését. Kiskorom óta úgy nevelt, hogy felfedezzem az értelem teljes jelentőségét.

Az értelem természetadta kincs. A természet pedig rendkívüli, egyetemes értelemmel bír, és ez az egyetemes értelem mindent áthat.

Elképesztően és lelkesítően, rendkívül felvillanyozóan magyarázott. A mai világ az értelmet és a logikát leértékelte. Édesapám felfedezte, hogy a logika sokkal több, mint ahogy számon tartják, ő rendkívüli módon tudott élni a logika erejével. Híres volt arról, hogy vaslogikája van. A logikát mágikus erejűnek tartotta.

Mi az a mágikus logika?

Felismerte, hogy az értelemnek és az érzésnek együtt kell működnie az egészlátással, az intuícióval. Ez a valóság logikája. Ahhoz, hogy helytálló képet alkothassunk a valóságról, bele kell helyezkednünk a valóságba, a másik ember, lény, tárgy helyzetébe, vele együtt kell gondolkodni és együtt kell érezni, mert akkor derülhet ki, mi az igazság.

A beszélgetésünk elején említett könyvben az Atilla egy t-vel és két l betűvel van írva, a saját nevét is e szerint változtatta meg. Miért?

Nem véletlen, hogy ezt így mondjuk, sőt, a törökök is így mondják, egy t-vel és két l-lel.

Amikor megtudtam, hogy egy Atilla korából származó görög pénzérmén is így írják, rájöttem, hogy a keleti, sőt, a görögkeleti kultúrkörhöz tartozó népek is megőrizték az eredeti kiejtés- és írásmódot, de a latin kultúrkörben más a helyzet, mert a magányos t betű után következő i betű megváltoztatná a kiejtést Acílára, ahogy Atilla római kortársának, Aetiusnak a nevét is Éciuszként kell kiejteni. Ezért kellett a latin kultúrkörben megkettőzni az első t betűt, s ezzel járt együtt a kettős l betű magányos l betűvé válása, s ezzel az Attila írásmód, hiszen latin nyelvterületen az Atilla nevet Acílaként kellene kiejteni.

Az Élő Világegyetem című könyvében a közgondolkodást megváltoztató kérdéseket feszeget. Miért érezte ezt fontosnak?

Édesapám hívta fel a figyelmem arra is, hogy a Világegyetem él, és tőle kaptam 17 évesen Bauer Ervin „Elméleti biológia” című könyvét. Ebben nagy meglepetéssel olvastam, hogy az életnek éppúgy van saját törvénye, mint az élettelen anyagnak, és ez a törvény éppen azt jelenti, hogy minden élőlény minden pillanatban a fizikailag várhatóhoz képest pontosan ellenkező irányban mozgósítja energiáit. A fizikai törvények a bomlás felé vezetnék a fehérjéket, az élettörvények viszont legyőzik a bomlás erőit és az élet felépítése felé, felfelé vezetnek, a magasabb szintű szervezettség felé. Bauer Ervin az élet egyetemes alapelvét így fogalmazta meg: „Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban és szabadenergia tartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie.” Más szóval, minden élőlény minden pillanatban minden energiáját befekteti, hogy minél távolabb kerüljön a halált jelentő fizikai egyensúlytól. A haláltól való távolságot energiában mérve életenergiának nevezhetjük. Rájöttem, az életnek van egy saját természettörvénye, és mivel a természettörvény örök, nem lehet őket legyőzni, az emberben élő örök erők fognak győzni.

Az élet törvénye felemelő törvény, arra ösztönöz minden élőlényt, hogy a lehető legmagasabb, legjobb szervezettségű szinten éljük az életünket mind fizikai, mind lelki és szellemi egészségünkre, erőnlétünkre és teljes életminőségünkre vonatkozóan.

Lényünk legmélyén belső sugallataink az örök törvényekből, a Mindenséget éltető örök természettörvényekből fakadnak.

Addig élünk igazán, amíg belső sugallataink alapján élünk.

Ezeket a gondolatokat azóta is minden nap szem előtt tartom, és mozgósítom legjobb képességeimet, hogy minden napommal minél többet tehessek az élet felemeléséért, a teljes egészségért, azért, hogy minél nagyszerűbb lehessen itt a Földön is az élet.

Az életerő a zenéjéből is átjön. Az új album címe is utal erre: Életzuhatag.

Örök értékű érzéseket kell beindítani, és erre a zene a legalkalmasabb. Olyan zenét szeretnék játszani, ami örök érvényű, ami száz vagy ezer év múlva is ugyanolyan erősen ragyog. A VHK életében, 2016-ban elindítottam az újjá­születésünket, megújulá­sunkat. Azt kértem a csapattól, hogy mindenki mondja el, hogy mit lát jónak és rossznak a zenekar életében, mit kellene jobban csinálni, és hogy egyáltalán mi az az erő, indíttatás, amiért itt van. Mindenki közreműködött, beindult a megújulás.

Ez egy több évig tartó folyamat volt, de valóban

megújult az együttes, sorra születtek a nagyszerű zenék, és ezek után döntöttünk az új album mellett.

A felkészülési időszak után létrehoztunk egy alkotótábort. Beköltöztünk a stúdióba, és három napig éjjel-nappal ott voltunk. Itt újabb nagyszerű zenék születtek, sőt, ez a lemezfelvétel három napja alatt is folytatódott, valósággal zuhogtak ránk a jobbnál jobb zenék az égből. Ebből született a lemez címe.

A vágtázó életerőt képviseli saját maga is. Honnan van ez a belső tűz?

Hadat üzentem a tunyaságnak. Szem előtt tartva az élet mozgósító erejét, és lelkesedve azért, hogy az élet mindenkiben teljes lánggal égjen és az égig érjen, elhatároztam, hogy nem várom a sült galambot, hanem ehhez cselekvően hozzájárulok minden áldott nap. Minden reggel ébredés után kihirdetem magamban ezt a két szót teljes erőmmel: életemet fölemelem.

Így állok neki minden napnak.

Eltökélten törekszem, hogy felfedezzem az élet kínálta legjobb lehetőségeket, és meg is valósítsam őket, az életem, a családom, a hazám, az emberiség, bolygónk és minden élet javára.

Felismertem: akkor élem az életem igazán, ha mindennap mindent megteszek az élet felemeléséért, ha mindennap fejlődök, ha mindennap felülmúlom magam, és ennél nincs jobb érzés. Cselekvő módon alakítom az életem. Ébredés után reggeli torna, új elhatározások, zuhany, reggeli, és ezzel már fel is tornáztam magam arra a szintre, hogy az előttem álló 24 óra legjobb lehetőségeit képes legyek felfogni és valóra váltani.

Arra törekszem, hogy minden­nap tiszta lappal induljak, hogy átlássam az életem teljét, hogy felismerjem, mit kell ma tennem ahhoz, hogy 20 vagy 50 év múlva visszatekintve azt mondhassam: ennél jobbat szinte nem is tehettem volna.

Ha minden napom így alakul, akkor jó irányban halad az életem.

Legújabb könyve, az Ősi Magyarország, amelyben fény derül arra, hogy a székely magyarság Kárpát-medencei őshazája mellett létezett egy átfogóbb összefüggésrendszerű „második őshazánk”, a sztyeppénél jóval nagyobb körzetre kiterjedő eurázsiai puszta, az Ősi Magyarország, keleti népeink és testvérnépeink hazája. Sok szakértővel lektoráltatta. Ennek mi volt az oka?

Tomaji Attila barátom javasolta azzal, hogy ez a könyv akkor lesz igazán fajsúlyos és akkor tud majd bekerülni a tudomány főáramába, ha a tíz különböző szaktudomány, a természetföldrajz, a fémművesség története, az embertan, a genetika, a régészet, a vallástörténelem, a népzenekutatás, a népmese­kutatás, a történeti nyelvészet és a rokon népek történelmi emlékezetére vonatkozó legújabb eredményeket, és az őstörténelem kulcsát megadó átfogó tudomány eredményeit összefoglaló egyes fejezeteket az illető tudományág legjobb szakértői lektorálják. A lektorok által hitelesített fejezetek sokkal többet nyomnak majd a latban, mintha csak egy csillagász munkájának tekintenék őket.

A könyv megírásakor felismertem, hogy csak akkor kaphatunk őstörténelmünkről a jövőben hosszú távon helytálló képet – amit nem fognak felülírni a későbbi eredmények –, ha módszeresen a legalapvetőbb kérdésekre keressük a választ, mégpedig a lehető legszélesebb körűen, vagyis legalább tíz szaktudomány eredményeit figyelembe véve.

A magyarság őstörténetének kutatása óriási felelősséggel jár a jövő nemzedékekre vonatkozóan is.

A lektorálás nagyon sokat segített az ember munkájában óhatatlanul mindig előforduló hibák, tévedések, hiányosságok kiküszöbölésében is. Őstörténelmünk teljes körű megvilágításához nem elegendő önmagában a nyelvtudomány vagy a genetika, sőt, még együttvéve sem.

A vakok országában az elefántot sokuknak meg kell tapogatni ahhoz, hogy a körvonalai kirajzolódjanak.

Az őstörténelem a történelem társtudományainak összefüggéseiben rejlik. A legizgalmasabb az egészben, hogy e 11 tudomány eredményei, ahogy az összegző térképeken világosan látható, lényegében egybevágnak, egymást erősítik. A legalapvetőbb kérdésekre megalapozott választ adó 11 tudomány egymástól függetlenül nyert eredményei­nek lényegi egyezése pedig nem lehet véletlen. Ez perdöntő, csak ez lehet a valóság. Őstörténelmünk most már szilárd alapokon áll.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!