Jobboldali csengőfrászok

2019.08.23. 11:18

Molnár Tamás egész életében harcolt a modernség ellen

A világhírű magyar filozófust annak ellenére szélsőjobboldalizza a baloldal, hogy megjárta Dachaut.

A kortárs jobboldal fő problémája, hogy megfelelési kényszere van a baloldallal szemben – mondja Molnár Tamás nyomán Pánczél Hegedűs János, akinek nemrég jelent meg a 2010-ben elhunyt magyar származású amerikai filozófusról szóló monográfiája.

Ki volt Molnár Tamás, mit gondolt a jobboldaliságról és konzervativizmusról, és miként vélekedne a kortárs populizmusról? – a Mandinerben közölt interjúban Szilvay Gergely kérdéseire válaszolva Pánczél Hegedűs János erre keresi a választ.

Molnár Tamás egy Amerikában élő, magyar származású, jobboldali katolikus filozófus volt, akit sokan ma is konzervatívnak tartanak, de ő elutasította ezt a jelzőt. Itthon a kilencvenes évek után lett ismert a műveivel, amelyek a rendszerváltás utáni szellemi közegben pozitív visszhangra találtak az értő hazai olvasókban, aminek azért is örülhetett, mert világéletében öntudatosan magyarnak vallotta magát.

2009-ben, nem sokkal a halála előtt tartották róla az első nagyobb hazai tudományos konferenciát, amit ugyan az előző évben az MTA II.osztályának Filozófiai Bizottsága meghiúsított azzal a kifogással, hogy szerintük Molnár Tamás „szélsőjobboldali” volt. De aztán a konferenciának helyt adó Sapientia Szerzetesi Főiskolán az ülést az MTA akkori elnöke nyitotta meg. Az egyik legismertebb munkájában, A liberális hegemónia című kötetében arról ír, hogy a modernség egyik hajtómotorja és éltetője a liberalizmus; a modernséggel pedig Molnár egész életében szemben állt és harcolt.

Mint Pánczél Hegedűs János kifejti: Molnár számára a jobboldaliság és a vallás két, egymással szorosan összefüggő dolog: a jobboldaliság a vallásra támaszkodik, megvédi azt, merítkezik is belőle, és nem választható el a vallásos élettől, sőt a jobboldali politika annak egyfajta gyakorlati alkalmazása.

Molnár Tamásnak az autoritásról szóló koncepciója is kiemelkedően fontos.

Az autoritást Molnár a baloldal elnyomó tekintélyről szóló koncepciójával szemben határozza meg: az autoritás nála társadalmi kohézió, ami transzformál és integrál is egyszerre; olyan természetes, mint a szeretet. Természetes, mert az emberek között különbségek vannak, nincs egyenlőség, így teremtettek minket, a természetjog szempontjából is ez a helyes.

Amellett, hogy feladatunk jól végezni a munkánkat és jól élni az életünket, egymásra vagyunk utalva, ami a társadalomban különbségeket képez. Ezek a különbségek szükségszerűen tekintélyt generálnak az emberek közti viszonyrendszerben.

Ha a tekintélyt kiiktatjuk, valami más fogja kitölteni a keletkező vákuumot, jobb esetben egy torzult tekintély, rosszabb esetben egy absztrakt hatalmi forma, például a totalitarizmus, ami elméletileg brutális egyenlőséget hirdet az embereknek, de egy leegyszerűsített, durva hierarchia kialakításával. Molnár szerint mindig vannak történeti elemek, amelyek előrébb viszik, gazdagítják a modernséget: a népszuverenitás, a tömegember elterjedése, a transzcendenstől és a szakrálistól való elfordulás, s ennek kihasználása.

Fontos tudni, hogy Molnár Tamást annak ellenére szélsőjobboldalizza a baloldal, hogy megjárta Dachaut. Pánczél Hegedűs János emlékeztet arra, hogy Molnár Tamás azért került Dachauba, mert részese volt a nácikkal szembeni belga katolikus ellenállásnak.

Innen egyébként megszökött a háború végén. Molnár Tamás jobboldalról vallott képe lényegesen árnyaltabb, mint liberális, demokrata vagy baloldali kritikusaié. Európában elsősorban a francia és spanyol jobboldali csoportokkal állt kapcsolatban, főleg karlistákkal, falangistákkal, francia monarchistákkal vagy nacionalista jobboldaliakkal, és igen, szimpatizált Francóval – hívja fel a figyelmet Pánczél Hegedűs János, aki ezt a tény azzal összefüggésben értelmezi, hogy Molnár Tamás a II. vatikáni zsinat után integrista, tradicionalista katolikus volt. Nyaralót vett Spanyolországban a Franco-rezsim utolsó éveiben; befolyásos pártfogója, barátja, Alfredo Sánchez Bella is segíthette ebben, s ide jár sokáig nyaralni, itt járt össze a számára fontos emberekkel.

Számára az európai jobboldaliság jellege a karlizmusban, a francoizmusban és a francia nacionalista-monarchista élő szellemi közegben tudott megtestesülni, amely inkább személyeket, mint politikai pártokat jelentett.

Mindebben Molnár soha nem mozgott kritika nélkül, és más irányba is nyitott volt, nemcsak a jobboldalon belül – lásd a neopaganista francia új jobboldalt –, hanem azon kívül is.

Érdekes tény, hogy liberalizmust és demokráciát sokat kritizáló Molnár Tamás a liberális demokrácia fellegvárában, az Egyesült Államokban talált menedéket. Pánczél Hegedűs János ebben nem lát ellentmondást – utal például arra is, hogy volt olyan időszak, amikor Molnár Tamás megvédte az Egyesült Államokat. Például Az ellenforradalom című könyvében azt írja, hogy

az európai civilizációnak két támasza van még: a katolikus egyház és az Amerikai Egyesült Államok.

Ezt aztán az atlanti kultúráról szóló könyvében, amelyet több évtizeddel később írt, már kritikává módosítja, minthogy a II. vatikáni zsinatot az egyház októberi szocialista forradalmának tartotta, tehát ezek a támaszok is meginogtak; Amerikát pedig idővel szerinte nagyon áthatja a liberalizmus szelleme és gyakorlata, és ez rossz hatással van Európára is.

Nyugaton szerinte elhatalmasodott a tömegdemokrácia, amely egyfajta vallás is lett, a gondolkodás elgépiesedett, az Egyesült Államok a globalizmus élcsapata lett, amely a tömegember vulgarizált tapasztalatát a leghatékonyabban terjesztette el.

Amerika Európát szerinte elamerikaiasította, Európa viszont nem tudta rendesen kifejteni hatását Amerikára, s ami ott európai volt, az lényegében elveszett, vagy már nem tud érvényesülni, mint régebben.

Molnárnak az volt szimpatikus Amerikában, hogy oda bizonyos formákban és tartalmakban a forradalmak előtti Európát sikerült átmenteni – főleg Délre. Ezt az – egyébként konzervatívok között a mai napig vallott elképzelést – sokáig ő is magáénak érezte, de aztán a hetvenes évek végétől mindez megváltozik, és Molnár fokozatosan kiábrándul Amerikából.

Az EU létrejöttét Molnár mindig erőteljesen kritizálta, az Európai Uniót európai Disneylandnek is nevezte, ami szerinte az európaiság végét jelenti, s ez csak Amerikának lesz jó.

A tömegdemokrácia és a pártokrácia Molnár számára a jobboldaliság halála. 1945 – amelyet történeti választóvonalnak tart a jobboldal szempontjából – után az autentikus jobboldali számára hős, a küzdő ember, aki a világrendszerré átalakult tagadás – a modernség – ellen küzd. Ehhez képest minden más, ami a baloldaltól vesz át eszközöket, hosszú távon szükségtelen kompromisszum.

Azok az 1945 előtti jobboldaliak ugyanis, akik átvettek eszközöket a baloldaltól, tragikusan elbuktak. Ebből le kell vonni a konzekvenciát: 1945 után sokáig nincs jobboldali politika; leginkább a művészet és a kultúra marad meg, mint a jobboldal számára elérhető kibontakozási terület.

A baloldal számára hasznos paralízist pedig nem szabad tovább folytatni a jobboldalnak, saját kultúrát és művészetet kell csinálni, saját politikát kell folytatni.

Molnár megfigyelte, hogy a jobboldal mindig megbocsátó a baloldallal szemben, de ez egy egyoldalú dolog, mert a baloldal ezzel őrizte meg a jobboldali kurzusokban is a politikai magjait, amelyek egy kedvezőbb szituációban kikelhettek. Van Molnárnak egy kiváló hasonlata: szerinte

1945 óta a jobboldaliak „csengőfrászban” élnek, hogy mikor nyomja meg egy baloldali a csengőt, figyelmeztetvén, hogy te nem vagy demokrata, hanem fasiszta vagy. Vagy bármi, ami a tömeg számára rémisztő.

Ezzel miért kell foglalkozni? – teszi fel a kérdést Molnár. Az ő válasza az, hogy ő valóban nem demokrata, ő nem akart megfelelni ezeknek az elvárásoknak, szuverén jobboldali volt. Szerinte a jobboldalnak egyszerűen meg kellene próbálnia gyakorolni az autoritást, nem azzal foglalkozni, hogy ez rossz dolog a baloldal vagy a demokraták szerint. Ezek egymásból következő dolgok.

Pánczél Hegedűs János beszámol arról is, hogy

Molnár Tamás egyszer leírta, mi számára a tökéletes jobboldali kulturális élmény: megnézni Mircea Eliade egyik tanítványának egy filmjét a francia királyi palotáról, majd részt venni egy tridenti rítusú szentmisén, végül este megnézni egy kiváló előadást egy francia színházban.

Minden könyvét szívből írta, nem tudományos megfelelési kényszerből. Diskurzuskész ember volt, talán úgy gondolta, hogy amit nem tud megvédeni az érvei közül, azt nem is kell, hogy már leírja többé. Elfogadta Hankiss Elemér meghívását a tévébe vagy az invitációt egy baloldali vitafórumra, de a Pannon Rádió meghívását is. Önálló rovata volt a Havi Magyar Fórumban, és írt a Jel című lapba is. Nyitott intellektus volt – állapítja meg őszinte elismeréssel Molnár Tamásról Pánczél Hegedűs János, aki azt a kérdést sem kerüli ki, hogy szerinte mennyire releváns a népszuverenitást és demokráciát kritizáló Molnár Tamás a 21. század jobboldali politikára számára.

Úgy véli, részint azért is volt érdemes a róla szóló könyvét megírnia, mert a világszinten is elismert Molnár Tamás a reálpolitikai térben alig tudott kifejteni bármilyen hatást. A kilencvenes években, a kommunizmus utáni liberális közhangulatban egyszerűen sok volt Molnár Tamás a reálpolitikának.

Ugyanakkor a művei kétharmada megjelent magyarul, köztük a legfontosabbak is. Jó kérdés, hogy létezik-e egy olyan politikai közösség, ami ezt magáénak tudja vallani – állapítja meg Pánczél Hegedűs János, aki úgy tartja: minden olyan filozófusnak megmarad az aktualitása, aki örök érvényű dolgokra hivatkozik.

Pánczél Hegedűs János, a Molnár Tamásról szóló monográfia szerzője – Fotó: Mandiner / Földházi Árpád

Molnár szerint az embert formáló politikai közösségek csak az immanenst nyújtják a számunkra, a baloldal és a modernség pedig elvágta a transzcendenshez vezető utakat.

Molnár Tamás Az ellenforradalom című kötetében arról értekezik, hogy XVI. Lajos óta a jobboldaliak hogyan nem mertek cselekedni, valamiféle pszichológiai gátnak köszönhetően. Erre utalva Pánczél Hegedűs János azt is megjegyzi, hogy

IV. Károly királyunkkal kapcsolatban is meg szokták kérdezni, hogy miért nem lövetett 1918-ban, miközben akart, csak nem maradt katonája, aki a parancsait végrehajthatta volna, ahogyan kell. Ő akart lövetni a forradalmi Budapesten, és kezdetben még a városparancsnok is mellette állt.

Mint hozzáteszi: a jobboldal paralízise abban nyilvánul meg, hogy több olyan kísérlete volt, amiben a baloldaliságot, a modernséget le akarta törni, tragédiába fulladt. Volt a 19. században a klasszikus elitista nekifutás, aztán 20. század elején megpróbálta átvenni a baloldali eszközöket, a tömegre hagyatkozott; ekkor nagyobbrészt fausti személyiségek vezették a jobboldalt, akik önmaguk nevében szóltak és vezettek, de a nemzetért akartak tenni.

1945 után pedig Molnár szerint is gyakorlatilag két lehetőség volt: keleten a gulag és az akasztófa, internálás; nyugaton pedig a konzumerizmus és konformizmus, ami felzabálta a jobboldalt.

Ezért számára azok a jobboldali politikusok az értékesek a 20. századból, akik nem kötöttek kompromisszumot, vagy csak kevés kompromisszumot kötöttek, és nem estek a totalitarizmus modern csapdájába sem: Franco, Pinochet, de Gaulle – bár ő már több kompromisszumot is megkötött. A magyarokat tekintve elismerően beszélt Horthy Miklósról, Imrédy Béláról és Habsburg Ottóról.

De a rendszerváltás után említi Antall Józsefet is. Ezek nagyon különböző személyiségek, de mindegyikben azt értékelte, hogy egyfajta helyreállítást, restaurációt végeztek, erőfeszítéseket tettek az organikus társadalmi rend irányába.

Pánczél Hegedűs János meglátása szerint a jobboldal szerint vannak létező, teremtett dolgok, és azoknak vannak tulajdonságaik.

A baloldal szerint folyamatok vannak és állapotok, amelyek állandóan változnak. Molnár szerint ezért mindig is létezett jobboldal és baloldal, mivel mindkét álláspont létezett, és mindig létezni is fog. Ha pedig egyszer megszűnik ez a dichotómia, az csak a baloldalnak lesz jó, mert akkor jön az egyenlősítés, a nivellálás, amely a természetes egyenlőtlenség helyébe a torz egyenlőtlenségeket hozza el.

Aki ma azt mondja, hogy nincs jobboldal és baloldal, az igazából azt mondja, hogy már csak baloldal van, vagy csak arra van szükség. Mert a teremtés óta mindig vannak különbségek ember és ember között. A különbségek tagadása a teremtés tagadása. Ezért Molnár, ha már van baloldal és jobboldal, akkor inkább a jobboldalt választja – állapítja meg a Mandinernek adott interjújában Pánczél Hegedűs János.

Molnár Tamás művei

Bernanos: His Political Thought and Prophecy. 1960.

The Decline of the Intellectual. 1961; magyarul Az értelmiség alkonya, 1996.

The Future of Education. Foreword by Russell Kirk. 1961.

The Two Faces of American Foreign Policy. 1962.

Africa; a Political Travelogue, by Thomas Molnar. 1965.

L’Afrique du Sud. 1966.

South West Africa; The Last Pioneer Country. 1966.

Spotlight on South West Africa. 1966.

Utopia, the Perennial Heresy. 1967; magyarul Utópia. Örök eretnekség, 1992.

Ecumenism or New Reformation? 1968.

Sartre: Ideologue of our Time. 1968.

The Counter-Revolution. 1969. (Az ellenforradalom)

La gauche vue d’en face. 1970.

The American Dilemma, a Consideration of United States Leadership in World. 1971.

Nationalism in the Space Age; Five lectures given by Thomas Molnar. 1971.

God and the Knowledge of Reality. 1973; magyarul Filozófusok istene, 1996.

L’Animal politique: essai. 1974.

Authority and Its Enemies.1976.

Le socialisme sans visage: l’avènement du tiers modèle. 1976.

Dialogues and Ideologues.1977.

Christian Humanism: A Critique of the Secular City and its Ideology. 1978.

Le modèle dèfigurè: l’Amèrique de Tocqueville á Carter. 1978.

Politics and the State: The Catholic View. 1980.

Theists and Atheists: A Typology of Non-belief. 1980.

Le Dieu immanent: la grande tentation de la pensée allemande. 1982.

Tiers-Monde: idéologie, réalité. 1982.

L’éclipse du sacré: discours et réponses. 1986. Alain de Benoist-val közösen.

The Pagan Temptation. 1987.

Twin Powers: Politics and the Sacred. 1988; magyarul A hatalom két arca: politikum és szentség, 1992.

The Church, Pilgrim of Centuries. 1990; magyarul: Az Egyház, évszázadok zarándoka, 1997.

L’Europe entre parenthéses. 1990.

Philosophical Grounds. 1991.

L’americanologie. Le triomphe du modčle planetaire? 1991.

L’hégémonie libéral. 1992; magyarul A liberális hegemónia, 1992.

The Emerging Atlantic Culture. 1994.

Archetypes of Thought. 1996.

Filozófusok istene. 1996.

Return to Philosophy. 1996.

Du mal moderne. 1996.

A Magyar Szent Korona és a szentkorona-tan az ezredfordulón (szerkesztette Tóth Zoltán József)

Beszélgetések életről és halálról (Hankiss Elemérrel) 2000.

Rend és teremtés, 2001.

A gondolkodás archetípusai, 2001.

Magyar nyelven megjelent könyvei

Az ideális állam kritikája. Eötvös Collegium, Budapest, 1991. p. 63.

A hatalom két arca: politikum és szentség. (Twin powers: politics and the sacred.) Európa, Budapest, 1992. p. 319.

A racionális ember és a mechanizáció kísértése. („Rational man and the temptation of mechanization”, részlet a Philosophical Grounds című kötetből.) Más Kor Kiadó, Kaposvár, 1992. p. 94.

A liberális hegemónia. (L’hégémonie libérale.) Gondolat, Budapest, 1993. p. 112.

Utópia: örök eretnekség. (Utopia, the perennial heresy.) Szent István Társulat, Budapest, 1993. p. 223.

A politikai tudomány tananyaga. Balaton Akadémia, Vörösberény, 1994. Balaton Akadémia Könyvek 8. p. 60.

A filozófusok istene. (God and the knowledge of reality.) Európa, Budapest, 1996. p. 317.

Az értelmiség alkonya. (The decline of the intellectual.) Akadémiai Kiadó, 1996. p. 318.

Az egyház, évszázadok zarándoka. (The Church, pilgrim of centuries.) Szent István Társulat, Budapest, 1997. p. 233.

A modernség politikai elvei. Európa, Budapest, 1998. Mérleg, p. 173.

Századvégi mérleg: válogatott írások. Kairosz, Budapest, 1999.

A pogány kísértés. (The pagan temptation.) Kairosz, Szentendre, 2000. 240 oldal

Én, Symmachus / Lélek és gép. (Moi, Symmaque / L'âme et la machine.) Európa, Budapest, 2000. p. 211.

Igazság és történelem: Molnár Tamás gondolatainak gyűjteménye. Szent István Társulat, Budapest, 2000. p. 331.

A liberális hegemónia. (L'hégémonie libérale.) Kairosz, Budapest, 2001. p. 228.

Az autoritás és ellenségei. (Authority and its enemies.) Kairosz, Szentendre, 2002. p. 247.

Bennünk lakik-e az isten? (Le Dieu immanent.) Kairosz, Budapest, 2002. p. 225.

Teisták és ateisták: a hitetlenség tipológiája. (Theists and atheists.) Európa, Budapest, 2002. p. 325

A beszélő Isten: prof. Molnár Tamással beszélget Járai Judit. Kairosz, Budapest, 2003.

A jobb és a bal: tanulmányok. Kairosz, Szentendre, 2004. p. 200.

Az ellenforradalom. (The counter-revolution.) Kairosz, Budapest, 2005. p. 174.

Az atlanti kultúra kibontakozása. Kairosz, Budapest, 2006. 179.

Keresztény humanizmus: a szekuláris államnak és ideológiájának kritikája. (Christian humanism.) Kairosz, Budapest, 2007. p. 212.

A modern-kór: tünetek és ellenszerek: öt beszélgetés Jean Renaud-val. (Du mal moderne.) Kairosz, Budapest, 2008. p. 158.

A monográfus

Pánczél Hegedűs János PhD, történész, Pécsett és Szegeden végzett kommunikáció és közoktatás-vezetői szakokon, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója volt. A kar Politológia Tanszékén, valamint a BKF-en (jelenleg Metropolitan Egyetem) óraadó volt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóközpontjának egykori ösztöndíjas kutatója, valamint a Miles Christi periodika szerkesztője, amelyben először jelentetett meg magyarul írásokat, olyan szerzőktől, mint Arthur Moeller van den Bruck vagy Erik von Kuehnelt-Leddihn. Eddigi munkái: gyűjteményes kötetben jelentek meg a monarchizmus kérdéseivel kapcsolatos írásai (Nekünk királyság kell, 2011); az első magyar monarchista írásokat tartalmazó antológia szerkesztője és egyik szerzője (Királyságban gondolkodunk, 2018). Nagyobb tanulmányokban, majd kismonográfiában összegezte több éves kutatásainak eredményeit Mindszenty József hercegprímás 1956-os szerepléséről (Mindszenty 1956 – Szabadságharc, nem forradalom, 2015). A kilencvenes évek végén látogatta Molnár Tamás kurzusait Budapesten, amely kapcsán éveken keresztül kapcsolatban maradt a professzorral. Interjút készített vele és recenziókat írt frissen megjelent köteteiről. A professzor halála után több évi kutatómunka eredményeképp igyekezett összegezni politikai filozófiájának alapelveit. Munkájának eredménye 2019-ben lát napvilágot önálló kötetben (A rend bástyái – Molnár Tamás politikai filozófiájának alapelvei, Disciplina kiadó).

Borítókép:

Molnár Tamás, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) posztumusz tiszteletbeli tagja

Forrás: MMA

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!