„Egy olvasó ezernyi életet megél, aki nem olvas, az csak egyet”

A rendszerváltás előtti időszak egyik legsikeresebb írója volt, 1990-ben viszont Magyarország egyik legsikeresebb írója egyik percről a másikra eltűnt a közéletből. Rónaszegi Miklós a Magyar Időknek adott interjút, melyben elmondta: úgy véli, hogy elhallgattatása tudatos kultúrpolitikai döntés eredménye lehetett.

Felidézte: a Kádár-korszakban az aczéli kultúrpolitika őt a „tűrés” kategóriába sorolta. „1956-ban a Könyvkiadói Munkástanács elnökévé választottak, amit a kommunisták sohasem tudtak nekem megbocsátani. Pedig elnökként kijelentettem: a Móra kiadó nem volt és nem is lesz politikai kiadó, tehát senkinek sem kell attól tartania, hogy elveszíti az állását” – mondta.

Elmondta azt is, hogy a könyvkiadók államosításakor helyezték át őt a Hungária Kiadótól az Ifjúsági Könyvkiadóba.

„A későbbi Mórában közel harminc évig szerkesztettem a többmilliós példányszámú Delfin-sorozatot, ami segített megőrizni „piaci versenyképességüket”, magyarul: többször is megmentette őket a csődtől”

- mutatott rá Rónaszegi.

A nagy játszma címen Benyovszky Móric életéről is regényt író szerző elárulta: könyvei témáját mindig az aktuális érdeklődése, kíváncsiságának iránya szabta meg. „Amikor a Színház az egész világ című Shakespeare-életrajzot írtam, akkor éppen angol korszakom volt, amikor a Kartal-sorozatot, akkor pedig a magyar középkor érdekelt. Alkotómunkámban sohasem volt egyfajta hideg-rideg tervszerűség. Mesélni akartam, mert a mesélés kegyelmi állapot. Az írói tehetség lényege is abban rejlik, vajon le tudom-e kötni eléggé az olvasót, hogy feltárjak előtte egy másik életet, amit aztán a sajátjaként él át” – fejtette ki, majd az olvasó szerepét hangsúlyozva hozzátette: „Mert a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az olvasás bensőséges kapcsolat, és ha elragad minket a fantázia, már nem létezik számunkra sem idő, sem tér.

Nem hiába mondják: egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal, de az, aki nem olvas, hát ő bizony csak egyet”

- fogalmazott.

Rónaszegi Miklós fölidézte azt is, hogy a hetvenes években forgatták a Vivát, Benyovszky! című csehszlovák–magyar koprodukciót, őt viszont nem keresték meg azzal, hogy nagy sikerű, több százezres példányszámban fogyó regényét is fölhasználják a filmhez. „A Kismaszat-film, amelynek forgatókönyve a Gézengúzok című regényemből készült, viszont egész Európában ismert, díjnyertes film lett, és egy időben a német ZDF televízió is rendszeresen sugározta. Vártam, hogy lesz folytatása, de nem lett” – emlékezett vissza az író, aki – mintegy a sors fintorának köszönhetően – a rendszerváltás után minden kiadónál kegyvesztett lett.

„ Akilencvenes években két magánkiadással is próbálkoztam, de a könyvterjesztés ezt a próbálkozásomat is meghiúsította. Ki sem tették a polcokra a könyveimet, majd elterjesztették, hogy a Rónaszegi-könyvek eladhatatlanok. Mikor a Gellért püspök szeretője című regényem megjelent, egy könyvesbolti eladó mesélte: vitték, mint a cukrot, de aztán valakik leállították.

Nos, ha a könyvterjesztésben ilyen politikai vagdalkozás folyik, akkor ki törődik itt már az irodalommal?

Hiszen Jókai esetében sem azt nézték, hogy milyen szerepet játszott mondjuk az 1848–49-es szabadságharcban, hanem attól lett nagy író, hogy kapkodták a könyveit.”

A Magyar Idők cikkéből arra is fény derül, hogy rendkívüli életműve – orosz, német, szlovák, cseh, görög, spanyol és más nyelvekre lefordított regényei – ellenére Rónaszegi Miklóst kifejezetten művészeti díjra még sohasem terjesztették fel, bár szerkesztői munkájáért 2015-ben a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben részesült.

Borítókép: Rónaszegi Miklós. Fotó: Teknős Miklós