Pályájáról mesélt Dimény Áron színművész

Csütörtökön kezdődött a Szigligeti Stúdióban a könyvvásárral bővült X. Nagyváradi Könyvmaraton. A meghívottak között több Nagyváradról elszármazott alkotó szerepel, köztük Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, akit pályájáról Simon Judit szerkesztő faggatott a nyitónapon.

Mint a Maszol megtudta, kamaszos történet vezetett a pályaválasztásához, középiskolai szerelme Marosvásárhelyre, orvosira készült, így az akkor éppen filozófusnak készülő Dimény Áronnak az orvosi, vagy a színi egyetem között kellett volna választania. Időközben a magánéleti szál megszakadt, és Gyulai Katalinnak, a Kortárs Színpad volt tagjának biztatására is inkább Kolozsvár mellett döntött, az újrainduló színművészeti második magyar évfolyamára járt. Osztályvezető tanára Biró József volt, de tanult Salat Leheltől és Hatházi Andrásról is, idézte fel Dimény Áron.

A főiskola elvégzése után Tompa Gábor „elszippantotta” a pályakezdő színművészt, fogalmazott Simon Judit. „Az egész színészi életem ugyanabban a házban, családban telt” – mondta Dimény Áron, aki néhány rövidebb kiruccanást leszámítva mindig is a kolozsvári társulat tagja volt. Ennek azonban erős művészi hozadéka volt, elképesztő művészektől tanulhatott, és le tudta ellenőrizni, hogy amit a színházról gondol, az érvényes, fogalmazott.

Az utóbbi időben a független színház felé is nyitott, a kolozsvári színház rendhagyó alkalmazott színházi előadása, a Homemade után most egy szinte underground színházi világból érkező rendezővel, Sipos Krisztinával próbál, árulta el a színművész.

Filmszerepeiről (Sorstalanságban, Europolisban, Mansfeldben, Undeva la Palilula) is mesélt Dimény Áron, mint mondta, sok kőszínházi színész nem tud alkalmazkodni a filmkészítés megszokott színházi munkarendjétől eltérő körülményekhez, időbeosztáshoz. A forgatás alatt megtörténik, hogy a nagysmink miatt hajnali négykor kell kelni, vagy akár négy órát várakozni arra, hogy megfelelő legyen a fény.

A Sorstalanság forgatásakor például negyvenszer kellett újravenniük az egyik jelenetet, idézte fel a színművész, aki azonban „rövidtávfutónak” tartja magát, a száz méteres távnak – azaz egy jelenetnek –, ha kell, negyvenszer nekifut, de a 42 kilométer sok.

Borítókép: maszol.ro