Országjáró körutat tesz a hangszerek királynője

Sokan csak tisztes távolról figyelik, érinthetetlennek, éteri magaslatokhoz tartozónak gondolják az uralkodókat, megfeledkezvén emberi vonásaikról, gyanakodva szemlélvén bármiféle közvetlenséget a részükről. Pedig ez öreg hiba, ugyanis ha rájövünk, hogy ők is kanállal eszik a bablevest, nagyon kellemes meglepetésekben lehet részünk. Nem csak a humán kékvérűekkel, de a hangszerek királynőjével is ugyanez a helyzet: az orgonaszót sokan a templomok karzatára, a kultúra üvegvitrinjébe száműznék. Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy jelezzük: nagy kár lenne érte! Az persze, hogy átjussunk a sztereotípiák és a zsigeri idegenkedés betonfalán, értelemszerűen némi „szellemi fúrómunkát” igényel: ehhez „csákánynak” elkél egy jó adag kíváncsiság, nyitottság és türelem.

Megnyugtatásképp elmondjuk, hogy nagyon is lehet kiindulási alapunk: biztosan hallottuk már egyházi zenei környezetben az orgona hangját (mondjuk, elég nehéz is volna nem hallani), ez nem véletlen, hiszen ez a hangszer alapvetően nem a világi muzsika szolgálója, illetve az is igaz, hogy viszonylag macerás egy orgonát külső helyszínre szállítani – de legalábbis nem praktikus. Talán rácsodálkoztunk már arra is, hogy Albert Schweitzer is orgonista volt, vagy hogy a gospel és az abból fakadó könnyebb műfajok bölcsőjénél is az orgona zengte az ébresztőt.

Biztosan beugrik egy-két film zenéje is (megvan a Karib-tenger kalózai?), hiszen a szemfülesek a popkultúrában is többször összefuthattak az orgonával – csak úgy, mint az uralkodók pénzérmére, pólóra, táskára stb. nyomott arcképével. Mindenki hallotta már Bach D-moll toccata és fugáját (legalább egy Drakula-filmben), vagy Beethoven V. szimfóniája első tételének orgona-átiratát – akkor is, ha azt hiszi, hogy nem hallotta.

A hangszerek királynője rockos-funkos verzióban (Hammond-orgona) elképesztő mennyiségű koncerten idézte már meg a parkett ördögeit világszerte. Megkockáztatjuk, hogy megesett már néhányunkkal az is, hogy unalmasabb hangversenyeken az illetlen fészkelődés vagy cukorkás papír csörgetése helyett előszeretettel számolgattuk az adott koncertterem orgonájának sípjait – ámbár lehet, hogy ez csak e sorok szerzőjével fordult elő, mással nem.

A lényeg az, hogy bármilyen előzetes képünk legyen is erről a lenyűgöző hangszerről, idén augusztusban egyedülálló lehetőségünk nyílik arra, hogy ezt a képet pontosítsuk, teljessé tegyük, kiegészítsük: vagy csak engedjük, hogy történjen vele valami. A lényeg, hogy hagyjuk magunkat meglepni. A Filharmónia Magyarország 2018 augusztusában rendezi az OrgonaPont koncertsorozatot, ami 32 koncertet jelent az ország 18 városában – lehetőség tehát lesz bőven. Balatonlelle, Békéscsaba, Debrecen, Eger, Győr, Hajdúszoboszló, Hódmezővásárhely, Kazincbarcika, Kecskemét, éppúgy állomásai az OrgonaPontnak, mint Keszthely, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szekszárd, Szombathely, Tihany, vagy Vác. A városok katolikus, evangélikus és református templomaiban – a spirituális mellett tehát hűvös (!) környezetben – szólal meg, sőt, okoz szó szerint zendülést a hangszerek királynője, így a korábban említett benyomások helyett most saját, közvetlen tapasztalatot szerezhetünk, amelyet jó eséllyel nem felejtünk majd el.

Ahogy az angol királynőről is mindenkinek van egy története, az orgona-élmények sem egyformák, és ez az OrgonaPont sorozatra is igaz. Egyrészt mert minden egyes hangverseny egy bizonyos tematikára épül, másrészt pedig mert ahány sípja, annyi arca van az orgonának, s hozzá e koncertsorozatban ezúttal emberi arcok-hangok is csatlakoznak: szólóénekesek, énekegyüttesek, kórusok, illetve hangszeres művészek: fuvolás, trombitás, hegedűs, furulyás, dobos szólisták, sőt, még egy tárogatóművészt is hallhat a tisztelt publikum. A sorozat többek között olyan nagyszerű művészeket tudhat fellépői között, mint Sebestyén Márta népdalénekes, Horváth István tenor, Szamosi Szabolcs és Tóka Ágoston orgonaművészek, vagy a Szent Efrém Férfikar és a Capella Quinqueecclesiensis kamarakórus.

Igaz, nem járja álruhában az országot, s vajmi kevés fogalma lehet például a gazdaságpolitikai kérdésekről vagy a tróntermi etikettről, az orgona mégis jó uralkodó. Kezet-lábat, szentet és világit, rengeteg különböző sípot hoz harmóniába, mintegy a rábízottak lelkébe lát, s beszéli a nyelvüket is. Ha nem is rögtön hódolatra, de audienciára érdemes a hangszerek királynője elé járulni: még az is megeshet, hogy aki így tesz, az a fejedelmi zenén túl az önmagában rejlő hangokra is rátalál.

Az OrgonaPont koncertsorozat részletes programja elérhető a rendezvény honlapján.

Borítóképünk illusztráció. Forrás: classicfm.com