Havasi Balázs első magyar produkcióként veheti be a Wembley Arénát

Havasi Balázs túl van élete első európai arénaturnéján, a 18. telt házas koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában, de nem elégedett meg ennyivel. 2019 őszén első magyar produkcióként veheti be a híres Wembley Arénát, és már most biztos benne, hogy a koncert sikeres lesz. A zongoraművész-zeneszerzővel az origo.hu készített beszélgetést.

Havasi Balázs 15 éve határozott el valamit, amin azóta is folyamatosan dolgozik. Ez pedig az, hogy a saját zenéjével ér el sikereket, ráadásul egy nagyszabású és magyar produkció részeként. Az elmúlt jó néhány évben folyamatosan megtölti a Papp László Budapest Sportarénát, sokszor tripla koncerttel, de előfordult, hogy az igényeknek engedve egymás után négy koncerttel zárta az adott évet. Aztán átlépte az országhatárt, és egy-egy show-val olyan helyeket vett be, mint a Carnegie Hall vagy a Sydney-i Operaház. Havasi Balázs 2018-as éve pedig egy újabb szintlépésről szólt, mert nem egy-egy nagykoncerttel utazott, hanem európai arénaturnét indított novemberben, amit Budapesten zár le a hétvégén.

„Tegnap jöttünk haza Krakkóból, és életem eddigi legizgalmasabb néhány hetén vagyunk túl. Az európai arénaturné olyan álmom volt, ami éveken keresztül megvalósíthatatlannak tűnt. Nem is volt arra még korábban precedens, hogy magyar kulturális produkció nekiinduljon hat kamionnal, hét nightliner busszal, és Európában városról városra járva koncertezzen arénákban. Mindig azt gondoltam, hogy ez a nagy világsztárok privilégiuma. Erre úgy alakult, hogy Krakkóban például Paul McCartney-tól vettük át az öltözőt, aki előző este játszott ott, a gdański arénában pedig Sting lépett fel előttünk.”

És arról, hogy miért éppen idén, 2018-ban indult el ez a turné, Havasi Balázs azt mondta: „Nagyon sok dolognak kell ahhoz passzolnia, hogy egy produkció eljusson odáig, hogy arénákban turnézik, hiszen ez a szórakoztatóiparban a szakma csúcsának számít, mert ennél nagyobb koncerthelyszínek nincsenek. Mi ugyanoda megyünk, ahova a világsztárok.”

Körülbelül 10 év kellett ahhoz, hogy az egykor zongoratanításból élő zeneakadémiai hallgató az első önálló koncertjétől eljusson oda, hogy ekkora show-kkal lépjen fel európai arénákban. A 10 év munkájaként megalkotott, jól becsomagolt show-ról azt mondta: „Nyilván kell a jó zene, ez a legfontosabb, mindennek az alapja. Aztán kell bele innováció, és kell benne lennie kulturális és emocionális tartalomnak is. Azt gondolom, hogy mi nagyon jól helyezünk el benne olyan magyar kulturális elemeket, amik kedvesek tudnak lenni a külföldi közönség fülének is. De mindez eközben egy nemzetközi zenei környezetbe van helyezve, tehát mindenki számára befogadható az egész világon. Lényegében ennek a létrehozásával telt az elmúlt tíz évünk. Szerettünk volna megalkotni egy olyan produktumot, ami versenyképes lehet bárhol a világon. És amikor azt látjuk, hogy egy nemzetközi aréna megtelt, és a közönség a végén állva tapsol, akkor az visszaigazolást jelent számunkra, hogy jó úton járunk.”

Arra a kérdésre, hogy hol lehet az út vége, ha már megvan a szakma csúcsa, tehát az arénák megtöltése, azt válaszolta: „vertikálisan már nem tudunk fejlődni, hiszen nincsenek nagyobb koncerthelyszínek,

de horizontálisan még nagyon sok a lehetőség a fejlődésre. Ugyanazokba az arénákba megyünk, mint az élvonalbeli nemzetközi sztárok, de ott van az a jelentős különbség, hogy én ezt novemberben három hétig csináltam, ők meg négy hónapig szokták. Azért, hogy ezt mi is elérjük, még nagyon sokat fogunk dolgozni. Lehet, hogy éveket. A három hetet először egy hónapra kell bővíteni, majd másfél-két hónapra.”

A távlati terv az, hogy a turnéja a világsztárokéhoz hasonlóan olyan sűrű legyen, hogy mindennap legyen egy fellépés. „Onnantól tud ez az egész gépezet igazán hatékony lenni, hogy minden egyes nap egy következő városban fel van építve a színpad. Onnantól válhat világméretűvé a produkció.”

A horizontális terjeszkedésnek azóta már, a most hétvégi koncerteken ki is derült egy nagyon komoly eredménye, ugyanis Havasi Balázs mindig a magyar közönségnek, a budapesti koncerteken árulja el a produkciót érintő legnagyobb újításokat, mert – ahogy mondta, – „nagyon fontos az a kapcsolat, ami köztem és a magyar közönség között van. Ugyanis akármilyen ambíciókkal rendelkezünk is, minden sikert annak köszönthetünk, hogy az emberek annak idején eljöttek, és azóta is folyamatosan eljönnek a koncertjeinkre. Ez teszi lehetővé, hogy évről évre fejlődjünk”. A nagy bejelentés pedig jövő őszre vonatkozik: „október 27-én első magyar produkcióként bemegyünk a londoni Wembley Arénába, és jelképesen kitűzzük a magyar zászlót.”

Havasi Balázs egyébként a legújabb szerzeményeit is elsőként mindig Budapesten mutatja be, és a stábjával figyelik a hazai közönség reakcióit: „fontos nekünk, hogy ők lássák az újdonságokat először, és ők döntsék el, hogy mi kerüljön bele később a nemzetközi műsorba. Szoktam is mondani nekik, hogy a tapsukkal és a lelkesedésükkel egy-egy művet fel tudnak emelni, vagy akár örökre a fiókba tudnak záratni. Mert ha valami nem tetszik nekik, akkor azt nem játsszuk többet. A legfőbb kritikus és zsűri nekünk ez a 36 ezer ember, akik megtisztelnek minket azzal, hogy eljönnek az Arénába.”

Havasi Balázs a wembley-s szerepléshez viszonylag egyszerűen áll hozzá: „abban biztos vagyok, hogy sikert fogunk elérni. Az elmúlt tíz év alatt olyan csapat alakult ki körülöttem mind a zene, mind a kreativitás területén, hogy tudom, ha oda bemegyünk, akkor azt az emberek szeretni fogják.”

A legnagyobb durranás mindig Budapesten van, és ott is dolgozik a legtöbb ember a produkcióért. Ez közel 500 embert jelent, de nem ennyien utaztak a turnéra. Az arénaturné külföldi állomásait egy nagyjából 160 fős stáb biztosította. Ebben benne volt a 45 fős technikai stáb, a 20 sofőr, a 100-nál több művész, illetve nyilván minden állomáson szükség volt a helyi technikusok segítségére is. A 300 négyzetméteres színpad megtöltéséhez 500 köbméternyi felszerelés kellett, amit hat kamionnal és két teherautóval szállítottak, és ott volt még hét turnébusz is a művészeknek.

A londoni fellépésről beszélve Havasi Balázs elmondta, hogy mi a produkció egyik leglényegesebb eleme. Többek közt az, hogy „benne van az ország legjobb autentikus népzenészei közül például Szirtes Edina Mókus, Szokolay Dongó Balázs és Pál István Szalonna is. Miközben az egész egy show-műsor tele látványelemekkel, mégis egy egységet alkot, és ha bemegyünk majd a londoni arénába, az üzenetünket meg fogja érteni az ottani közönség is. Azért vagyok erre nagyon büszke, mert az elején egyfajta hitvallása volt a produkciónak, hogy úgy törjünk be a világpiacra, hogy közben

megmutassuk azt, amiben különlegesek vagyunk. Mert Hans Zimmerből nem kell még egy. Mi nem akartunk senkit lemásolni. Azt gondoltuk, hogy ha ezeket a magyar kulturális elemeket csomagoljuk nemzetközi környezetbe, akkor azzal egyedülállók leszünk a világpiacon, mert ilyet még senki nem csinált. És ez bejött”.

Havasi Balázs azt már jó pár éve nyilatkozta, hogy úgy érzi, ha nem Magyarországon született volna, nem lenne ilyen sikeres. Ezt a mai napig így gondolja, és amikor ez szóba került a produkció magyarsága kapcsán, azt mondta: „ezt a produkciót nem lehetett volna létrehozni máshol a világon. Mi tíz évvel ezelőtt olyan kvalitású zenészeket tudtunk magunk köré gyűjteni, hogy az egészen elképesztő. Ha az ember Amerikában szeretne hasonlót csinálni, akkor költséges válogatásokat kellene rendezni minden egyes szólistahelyre, és még akkor sem biztos, hogy ilyen képességű zenészek jelennének meg, mint például a Mókus vagy Pejtsik Péter. Olyan területen fejlesztettünk ki valamit, amiben mi, magyarok világszínvonalon vagyunk, ez pedig a zene. Ehhez adódik hozzá a vérünk, a magyar tradíciók, a komolyzene hagyománya, a zenetanítási módszerünk. Aztán van, amiben gyengébbek vagyunk. Ilyen a pénz. Hiszen egy amerikai produkció költségvetése legalább a tízszerese a miénknek, de mi azt mondjuk erre, hogy az ötlet nem kerül pénzbe. És akkor kitaláljuk, hogy az Endit megforgatjuk a dobbal. A technológiát pedig a magyar okossággal találjuk ki hozzá úgy, hogy megfizethető legyen. És ezeken a megoldásokon külföldön sokszor csak ámulnak, mi pedig ezt nagyon élvezzük. Nehezen dolgozzák fel, hogy egy 10 milliós országból mindenfajta nemzetközi menedzsment segítsége nélkül kinőtt egy olyan produkció, amely lassan konkurenciát jelent nekik. A külföldi kollégáktól tudjuk, hogy vannak már olyan nagy koncertszervező cégek, akik folyamatosan figyelnek minket, mert félnek, hogy lassan a fejükre növünk, ráadásul teljesen önállóan.”

Azt már elmondta, hogy egy ilyen méretű produkció alapjának egyik lényeges eleme a kulturális mellett az emocionális tartalom. Amikor a különböző országok közönségéről beszéltünk, Havasi Balázs azt mondta, hogy mivel az európai turné programját sem változtatták országonként, úgy a közönség is hasonlóan reagált a legtöbb helyen. Azaz mindenhol álló tapssal zárultak a koncertek. „Igazából ez olyan érzelmi reakció, amivel semmilyen módon nem szeretnék kérkedni, mert ez nagyon intim dolog köztem és a közönség között. Az elején még azon is gondolkodtunk, hogy kirakjuk-e például a Facebookra az ilyen felvételeket, de aztán rájöttünk, hogy a közönség is szereti újra és újra átélni ezeket a pillanatokat.”

Ezenkívül az érzelmek letapogatására a közönségtalálkozók alkalmával nyílik jó lehetőség. Igaz, ezek főleg a szólózongorás koncerteken fordulnak elő, mivel egy arénás fellépésnél nehéz is lenne megoldani. „Ilyenkor jönnek a közönség tagjainak személyes történetei. Például most Londonban egy angol hölgy mesélte el, hogy nagyon komoly betegséggel, bénultan feküdt a kórházban. És az interneten megtalálta a zenémet, ami miatt elhatározta, hogy ha egyszer jobban lesz, megtanul zongorázni. Jobban lett, eljött a koncertre, és már zongorázik. Amikor mindezt elmondta, látszott rajta, hogy nagyon erős érzelmi hatás alatt állt, szinte remegett. Az ilyen történetek engem is nagyon eltalálnak. Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy miközben mi építkezünk, megyünk előre, egyszóval gurítjuk előre ezt a gépezetet, nem szabad elfeledkeznünk a háttérben meghúzódó személyes történetek akár ezreiről sem.”

A 2019-es év jubileumi lesz, mivel 10 éve indult útjára a produkció – ahogy fogalmazott, –„irreális álmokkal és ambícióval”. Havasi Balázs akkor még néhány száz ember előtt kezdte a Zeneakadémia Nagytermében, aztán jött a Kongresszusi Központ, majd a Papp László Aréna. A jövő évi turnét pedig az elmúlt műsorok legjobb elemeiből állítják össze. „Az már biztos, hogy a jubileumi show-ban ott lesz velünk Az oroszlánkirály betétdalával Lebo M., és a Gladiátor betétdalával Lisa Gerrard. Azt hiszem, hogy jövőre olyan értelemben össze fog érni a program, hogy amit a turnéban végigjátszunk, azzal érkezünk haza a legvégén Budapestre. Már a jövő évi dalválasztások is elkezdődtek.”

Az év felépítése az eddigiekhez hasonló lesz. Ez azt jelenti, hogy a szeptembertől decemberig tartó időszak elsősorban az élő fellépéseké, míg az év első három hónapja a komponálásé. „Aztán április-májusban Pejtsik Péterrel, a produkció hangszerelőjével és karmesterével átgyúrjuk az új darabokat. Ilyenkor derül ki, hogy egy-egy téma marad-e szólózongorán, vagy például nagyszabású szimfonikus tétel lesz-e belőle. Ez nagyon kreatív játék, ami egészen május végéig tart. És hát a technikai stábnak az a kifejezett és szigorú kérése, hogy május végére, legkésőbb június közepére készüljünk el a decemberi arénás koncerten elhangzó új tételekkel, mert nekik minimum ennyi idő kell a látvány megtervezéséhez és megvalósításához.”

Havasi Balázs nagyon fiatalon kezdett arról álmodozni, hogy felnőttként hatalmas helyeken fog játszani. Tíz éve beindított produkciójával végül sikerült megvalósítania ezt az álmot. És mikor felmerült a kérdés, hogy a tíz év alatt voltak-e olyan szakaszok, amikor már olyan távolinak tűnt az álom, hogy le is tett róla, azt mondta: „Amint nagyjából tizenöt évvel ezelőtt meghoztam azt a döntést, hogy kizárólag a saját zenémmel fogok fellépni, szinte minden a helyére került és kisimult.

Lassan, de biztosan rakódtak egymásra a dolgok. Onnantól csak nagyon keményen kellett dolgozni, és nagyon kellett benne hinni. Persze mélypontok, nehéz periódusok mindig vannak, kockáztatni is kellett sokszor. Ha arról volt szó, mindig hajlandó voltam mindent feltenni egy lapra.”