A cseresznye és a meggy betegségeinek megelőzése

2009. november 03., 19:54 szerző: Kiss Nikolett, Deák Dóra
Napló - A cseresznye és a meggy ültetvényekben a legnagyobb termésveszteséget az idei évben a csonthéjasok moníliája, a levélfoltosságok, és a levéllyukacsosodás okozta.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0

Már most ősszel lehetőség nyílik olyan munkák elvégzésére, melynek segítségével megvédhetjük a jövő évi termést. A moníliás betegség a csonthéjasok közül legsúlyosabb mértékben ezt a két gyümölcsfajt támadja meg. A rettegett kór már a virágzás idején az egész termést elviheti.

A fertőzés szempontjából a virágzás alatti időszak a legkritikusabb. Esős, ködös, nedves időben a gomba spórái a bibén keresztül fertőzik meg a növényt. Járvány esetén a virágok hosszú ideig lelankadva, fonnyadva a vesszőkön maradnak. Ha tavasszal csapadékos vagy hűvös, ködös az idő, teljes virágpusztulás alakulhat ki, sőt a hajtások nagy része is elhalhat.

Ilyenkor a fa az újrahajtás miatt nagyon legyengül. Később a gyümölcsöt is megfertőző gomba a fákon maradt beteg növényi részeken telel át. Ha ősszel nem végezzük el a fákon a kéregtisztogatást, és nem szedjük le a múmiává aszalódott beteg gyümölcsöket, nagy mennyiségű fertőző anyag telelhet át a jövő évre. A gyümölcsöket csapadékos időben érés előtt a monílián kívül a glöospóriumos rothadás is megtámadhatja. A beteg fákról származó, egészségesnek látszó cseresznyén és meggyen a szállítás és a tárolás során alakulnak ki a tünetek.

Barnás, nyálkás lepedék, később rózsaszínes penészkivirágzás jelenik meg. Az erősen fertőzött, magház körül üreges gyümölcs deformálódik, összetöpped, később elrothad. A fa belső, alsó részéből kiinduló kórfolyamat hatására a gyümölcs többnyire a kocsány körüli részen és a csúcsán betegszik meg legelőször.

A kocsányba való behatolásán keresztül a termőnyárs szöveteiben is szövetelhalást idéz elő a gomba. A termésben, kocsányban, termőnyársban történő áttelelését azonban megakadályozhatjuk metszés során a fertőzési források eltávolításával. Általában nem a gyümölcs, hanem a lombozat van kitéve a klaszterospórium (levéllyukacsosodás) nevű gombabetegségnek.

A gomba áttelelő képletei enyhe télen fenntartják életműködésüket, így csapadékos tavaszon már kora tavasszal megkezdődik a fertőzés. Nyár közepére a megtámadott levelek nagy része kilyukad, rongyossá válik.

A levéllemez 3-6 milliméteres, kör alakú, szélén piros elszíneződésű foltokban több helyen kilyukad. A blumeriellás levélbetegség elsősorban a fiatal fákon okoz korai lombhullást. Az intenzív fertőződés virágzás végén, sziromhulláskor indul meg. Főleg csapadékos nyarakon 1-2 milliméteres, barnás-vagy lilás-piros foltok jelennek meg a levelek szélén vagy az egész levéllemezen.

A következő évi termést jelentősen csökkentő korai lombsárgulás, levélhullás és a lomb teljes elvesztése már nyár közepére beállhat, de a termő időszakban végzett kezeléseket nem lehet mindig elvégezni a gyümölcs érésének és a fertőzés periódusának egybeesése miatt. A gnomóniás levélfoltosság sárgás, később megbarnuló foltokat képezve jelenik meg a leveleken, melyek hosszirányban sodródnak, levélnyelük meggörbül. A betegség már érés előtt megjelenik, ennek következtében barnán foltos, torz képződmények jönnek létre.

Romlik a gyümölcs minősége, mennyisége, sőt a termőrügyek képzésének gátlásával a jövő évi termés is veszélybe kerül. Ezért mindenképpen meg kell akadályozni a gomba áttelelését a fertőzött lomb elégetésével. A lombhullás idején végzett rezes lemosó kezeléssel a gyümölcsöt és a lombozatot károsító gombák ellen egyaránt sikeresen védekezhetünk.
 
Györffyné dr. Molnár Júlia, a mezőgazdaság-tudomány doktora

Kiss Nikolett, Deák Dóra

2009. november 03., 19:54 szerző: Kiss Nikolett, Deák Dóra

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...