Szilvafák károsítói elleni tavaszi védekezés

A rügyfakadás előtti ágritkítás, gyümölcsmúmiák eltávolítása, valamint a törzs- és kéregkaparás után az élettevékenységüket megkezdett gombák ellen kell védekezni.

A lehullott levelekben áttelelt termőtestekből kiszabaduló szilvalevél vörösfoltossága nevű kórokozó spórái leggyakrabban a fakadás és a fehérbimbós állapot között terjesztik a betegséget.

A júniusig is eltartó spóraszóródás után a leveleken általában 4-6 milliméteres, piros, később viasszerűen megkeményedett foltok keletkeznek, melyek fonákján lévő tűszúrásnyi pontokból kiszabaduló nyári spórák újabb fertőzéseket hoznak létre. Júniusra ezek a foltok 15 milliméter nagyságú, narancsszínű, a levél színe felé besüppedt, a fonáki oldalra kidomborodott foltokká növekedhetnek. Ezáltal csökken az asszimilációs felület, a hajtásnövekedés lassul, és kényszerérett, lé nélküli gyümölcsök alakulnak ki.

Az elmúlt időben lehullott sok csapadék elősegíti a spórák csírázását és a betegség terjedését. Az ágak héjkérgében, háncs-és faszöveteiben és a földre hullott gyümölcsökben áttelelő másik fajta gombás betegség, a szilva-tafrina esős tavaszon szintén megtámadhatja gyümölcsfáinkat.

A kórokozó az őszibarackon megfigyelhető levélfodrosodást ritkán okoz, inkább a terméskötődés után válik láthatóvá hosszúra megnyúlt, lapos, néha szabálytalan, görbült, az átlagosnál nagyobb gyümölcsök formájában.

A torz növekedésű szilvák nagy része nyáron lehull. Ezek a beteg, mag nélküli, kemény, lé nélküli, íztelen, sárgás-zöld, ráncos gyümölcsök fogyasztásra alkalmatlanok. A rézhidroxid hatóanyagú szer mindkét gombabetegség ellen használható. Az állati károsítók közül legveszélyesebb a gyümölcs férgesedését okozó szilvamoly.

A kifejlett alakban áttelelt hernyó tél végén bebábozódik, majd tavasszal kirepül belőle a lepke. Az első nemzedék szürke imágói sziromhullást követően egy-két hét múlva már megjelenhetnek, a második, nyári nemzedék pedig július végétől kezd rajzani. A lepkék a tojásokat a termés alsó részére vagy a kocsány közelébe rakják. A kikelő lárvák a gyümölcsbe fúródva egészen a magházig berágnak.

A behatolás helyén kialakult jellegzetes mézgacsepp hívja fel a figyelmet a kártételre. A fertőzött, kékes-zöld korán lehulló gyümölcsökből kiszabaduló, 12-15 milliméter nagyságú, élénkpiros, sötétfejű hernyók a talajba húzódva bábozódnak be és kirepülnek belőlük a második generációs lepkék. Fontos az első nemzedék elleni, május közepén végrehajtott rovarölő szeres kezelés, hogy a nyári kártételt megakadályozhassuk.

A fertőzött gyümölcsök folyamatos összeszedésével, megsemmisítésével is mérsékelhetjük a kártételt. Tavasszal sziromhullás után célszerű rovarölő szeres kezelést végezni a szilva virágzásával azonos időpontban rajzó és a megtermékenyült virágok tömeges hullását okozó fekete és a sárga poloskaszagú szilvadarazsak ellen.

A tojás alakban áttelelt, a szilva veszélyes vírusos betegségét terjesztő, leveleket szívogató sárga szilva-levéltetű felszaporodása ellen tiametoxam hatóanyagú levéltetűirtó szer alkalmazható.

Györffyné dr. Molnár Júlia, a mezőgazdaság-tudomány doktora