Rózsaszín forradalom - Folyamatosan növekszik a rozéfajták piaca

A borfajta - amely mindenekelőtt abban különbözik a vörösbortól, hogy a kékszőlő mustját csak rövid ideig, legfeljebb néhány napig hagyják a ledarált szőlőn, így nem ázik ki teljesen a héjban lévő színanyag - mai népszerűségéhez hosszú és rögös út vezetett. Itthon a hatvanas években jelent meg, ekkor még előfordult az is, hogy a vörös- és a fehérbor elegyítésével próbálkoztak rozét előállítani a termelők. Később, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az alföldi termelők rozénál sötétebb borának annyira nem volt piaca, hogy aktív szénnel fehérítették, és fehérborokkal házasítva hozták forgalomba, idézte fel Szabó István, a Balatonfüred-Szőlősi Hegyközség elnöke. Amit ma rozéként ismerünk, a nyolcvanas évek közepén kezdett megjelenni a nagyközönség előtt, a Balatonfüred környéki termelők 2000 után kezdtek komolyabban foglalkozni a készítésével.

A fiatalok körében különösen népszerű a borfajta. A jó rozé friss, üde és kellően gyümölcsös

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsától kapott adatok szerint a forgalomba hozott rozéborok mennyisége az utóbbi négy évben csaknem az ötszörösére növekedett: 2012-ben 58 ezer hektolitert, tavaly már 248 ezer hektolitert árusítottak.

Tíz éve egy százalék volt a rozék aránya a pincészet értékesítésében, tavaly már majdnem minden harmadik eladott palack rozé volt, miközben a pincészet forgalma az évtized alatt 70 százalékkal növekedett, mondta Varga Bálint, az egyik pincészet ügyvezetője. Úgy vélte, a rozé iránti keresletnövekedést a borfogyasztási szokások megváltozása idézte elő, a vásárlók a könnyebb és frissebb borokat keresik, amibe az enyhén szénsavas, gyümölcsös rozék jól beleillenek. Az ügyvezető kiemelte, a világban rózsaszín forradalomnak hívják a rozé népszerűvé válásának jelenségét, ám az már magyar sajátosság, hogy piaci aránya az elmúlt években már csaknem egyötödöt tesz ki. Varga Bálint szerint ennek elsősorban az az alapja, hogy a hazai borvidékeken jók az adottságok a gyümölcsös, friss, magasabb savtartalommal szüretelhető kékszőlőkhöz.

Az évről évre növekvő fogyasztói igények kielégítése miatt is telepített másfél hektáron merlot-t, egy hektáron kékfrankost az elmúlt két évben Baloghné Király Mónika pécselyi borász, így a birtok egyötödén tartanak kékszőlőt. Az elmúlt években a saját termés mellett a környékről vásárolt kékszőlőből készítettek rozét. A szakember tapasztalata szerint elsősorban a fiatalok körében népszerű a borfajta, amely az illatos fehérborokkal együtt a legkorábban, december elején kerül palackba. A rozé oxigén kizárásával, reduktív technológiával készül, hogy minél frissebb legyen, mondta a borász, aki megjegyezte, tíz fok körüli hőmérsékletre hűtve érdemes fogyasztani.

A rozé az alapvetően fehérborokról ismert Badacsonyban is egyre népszerűbb. Már szinte minden pincészetnél megtalálható legalább egy tétel belőle, több termelő az utóbbi években telepített kékszőlőültetvényről is rozéborhoz szüretel majd, mondta Borbély Tamás, a borvidék hegyközségi tanácsának elnöke, megjegyezve, hogy a rozék jól értékesíthetők. Hozzátette, a borféle népszerűségét az is jelzi, hogy a múlt héten rendezett badacsonyi borversenyen majdnem minden tizedik nedű rozé volt. Bár minden divatirányzat lecseng előbb-utóbb, az általunk megkérdezett borászok szerint a következő négy-öt évben még növekedhet a rozé iránti kereslet, ha nem is olyan mértékben, mint az elmúlt években.