Nem csupán családtörténet

Fiatal cégtulajdonos irodájában ülünk Veszprémben, a Budapest úton, és a történet eleje nekem idéz szép emlékeket; újságírói pályám elején - ami nem most volt - az ügyeletes napja azzal zárult, hogy este lement a nyomdába, ellenőrizte a kefelevonatokat, ha kellett, javította, aláírta, csak ezután kezdhettek el kattogni a nyomdagépek. A módosításokat ugyanaz a szedő végezte, aki előzőleg az egész újságoldalt is kiszedte ólombetűből. Az ólomoldalakról készült másolat volt a kefelevonat. Fizikailag sem könnyű, felelősségteljes munkát végeztek a kollégák, akikhez nagyon jó volt lemenni.

Elődeim a Naplónál ugyanígy találkozhattak még id. Bódiss Józseffel, aki nyomdászként ment nyugdíjba a Veszprémi Nyomdától. Ő volt az első a cégnél, aki az ólomszedést követően elkezdhetett az új technikával, ofszetgépen dolgozni. Fia, ifjabb Bódiss József Balatonfűzfőn, a Nitrokémia nyomdájában fiatalon kezdte tanulni a szakmát. Nemcsak a munkához, munkahelyéhez is hű maradt, ami változott, azt az élet kényszerítette ki. Itt kerül a képbe a harmadik generáció, Ákos, akit eleinte a vendéglátás vonzott: - Szakácsként végeztem, a főzésben is az vonzott, hogy létrehozhatok valamit. Elkészíteni szerettem az ételeket. Ami másnak egy darab zöldség vagy hús, az nekem a lehetőség.

Bódiss Ákos: - Az ólombetűs korszakot nem láttam, de az első ofszetnyomdagépet igen. Csak álltam ott, és néztem, ahogy bemegy az üres papír, ami kijön, azon pedig már kép van. Attól kezdve meg voltam babonázva. Elkezdtem tanulni a szakmát, a takarítástól a dobozpakolásig   Fotó: Penovác Károly

De vajon mi a helyzet a nyomdaiparral?

- Mint afféle gyerek, én is kíváncsi voltam, mit csinál apukám. Lementem hozzá Fűzfőre, és később ott is maradtam. Az ólombetűs korszakot nem láttam, de az első ofszetnyomdagépet igen. Csak álltam ott, és néztem, ahogy bemegy az üres papír, ami kijön, azon pedig már kép van. Attól kezdve meg voltam babonázva. Elkezdtem tanulni a szakmát a nyomda körüli takarítástól a dobozpakolásig, végig a ranglétrán. Ünnepélyes pillanatnak éreztem, amikor már megfoghattam a papírt.

Abban az időben a vegyiparnak és pirotechnikai cégeknek címkéket, különböző termékazonosító lapokat gyártott a fűzfői nyomda. 1996-ban, amikor észlelték, hogy az anyacég, a Nitrokémia hanyatlik, a két fiú és édesapjuk családi kft.-t alapított, hiszen fejlesztésre, piaci nyitásra volt szükség. Vajon akkor mit gondolt a lépésről Bódiss Ákos?

- Az akkori tervek, álmok nem a pénzről szóltak. Apukámtól azt láttam, hogy az ember munkát ad a dolgozóinak, felelős értük. Példája nyomán az én jövőképem is az volt; úgy kell dolgoznom a cégben, hogy biztos hely maradjon nekem, a gyermekemnek, és a kollégáimnak is. Amit a szakmába belenőve láttam, és úgy gondoltam, hogy természetes, az a jó hangulat, az őszinte, egymást segítő közösség volt. Már tudom, kiváltságos helyzetet láttam, és megjegyeztem: egy vezetőt a dolgozói tesznek azzá, ami, és meg kell becsülni azokat, akikkel együtt hozzuk össze az eredményeket.

Az édesapa volt az is, aki saját példájával ültette el az "örökérvényű" üzleti viselkedés szabályait gyermekeiben.

- Miközben megtanultunk vállalkozni, apu mindig azt mondta, itt dolgozók vannak, mindig első a kötelesség, továbblépni akkor lehet, ha marad rá pénz - ismétli a sokszor hallott hitvallást Bódiss Ákos. Azt mondja, tíz évig hitelük sem volt, minden megtermelt fillért visszaforgattak a társaságba, mert édesapja arra tanította, abból kell fejleszteni, ami már megvan, igaz, hogy így kisebb léptékben lehet haladni, de nyugodtabb az élet.

Ha a számokat nézzük, 2008-ban Magyarországon 5200 nyomdát tartottak nyilván, számuk nyolc-kilenc év alatt a felére csökkent. Mert nem hoz tartós eredményt, legfeljebb álmatlan éjszakákat és végül bukást az egymás ára alá való ajánlás, a megrendelők elhorgászása, a felelőtlen költekezés. A Bódiss cégnél, ami időközben szerkezetileg, és nevében is átalakult, ez máshogyan történt.

- Édesapám azt mondta, az üzleti élet alapja a maximális korrektség, hogy nem kerülünk meg senkit sem. Minden papírnál többet ér, ha szavahihető az ember. Soha nem volt kifizetetlen számlánk, a pénzügyeinkkel ma is ugyanannál a banknál vagyunk, amelyikkel indítottuk a vállalkozást.

Bódiss Ákos 2005-ben került arra a szintre, hogy átlátta a technológiai folyamatokat és az üzleti ügyeket is. Mivel édesapjánál közeledtek a nyugdíjasévek, 2007-ben döntöttek úgy, hogy a kft. vezetését ő, a kisebbik fiú veszi át. Az együttműködés ma is él, Bódiss József naponta bejár dolgozni a Budapest úti bázisra.

Megkérdeztem a cégvezetőt, ma, amikor a legkorszerűbb technikával, gépekkel, jól képzett szakemberekkel igyekszenek a piac élvonalában maradni, milyen jövőképet épít.

- Van egy kislányom, Lilien. Nyolcéves, gyakran benéz hozzám, mert itt az irodában szeret tanulni, vagy csak itt lenni, ahol folyamatosan születnek a szép, érdekes kiadványok. Azt mondja, ha felnő, ő is itt szeretne dolgozni. Mi más lehetne az álmom, mint a sikeres utódom. Annyit kértem tőle, hogy hagyja meg nekem ezt a kis irodát, mert szeretném látni, milyen ügyesen dolgozik - jó eljátszani ilyen gondolatokkal.

Amellett, hogy a cél: távlatosan is korrekt, megbízható cégként tekinthessenek ügyfeleik a nyomdára, családjában az ügyvezetőt elvitathatatlan státusz illeti meg: Lilien szerint apa ételei a legfinomabbak, mert ő szívvel főz.