Díjazott borász - Negyvenhárom éve a borágazat szolgálatában

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át Koczor Kálmán füredi borász a nemzeti ünnepen a magyar borok hírnevének öregbítése, valamint a hazai borászszakma összefogásában és képviseletében is jelentős szakmai és társadalmi munkája elismeréseként. A borász tősgyökeres Balaton-felvidéki, felmenői már a 16. század végén szőlészettel és földműveléssel foglalkoztak a pécselyi és vászolyi szőlőhegyen, így beleszületett a borkészítés hagyományába.

Gyerekkorától részt vett a szőlőművelésben, bár a balatonfüredi Lóczy gimnázium mezőgazdasági szakközépiskolai osztályába csak az után került, hogy nem vették fel a keszthelyi vendéglátó-ipari iskolába. A Kertészeti Egyetem gyöngyösi főiskolai karának elvégzése után a balatonfüredi termelőszövetkezetben kezdett el dolgozni a hetvenes évek derekán, egy évvel később Aszófőn borászati igazgató lett, majd a katonaság után újra visszakerült a füredi tsz-hez.

A rendszerváltásig tartó mintegy másfél évtizedben Balatonaligától Keszthelyig megismerte a borvidéket, több ültetvénytelepítést vezetett, és szakmailag is felügyelt területeket a térségben. Az évek alatt folyamatosan képezte, fejlesztette magát, elvégezte a Kertészeti Egyetemet is, majd egy borászati segédanyagokat forgalmazó vállalkozás tulajdonosa és vezetője lett a nyolcvanas évek végén. A rendszerváltozás is itt érte, de a munkája mellett nem tétlenkedett otthon sem, az első balatonfüredi borkimérő létrehozásában is szerepet vállalt.

Koczor Kálmán borász az elvégzett munkában, a folytonos tanulásban és megújulásban hisz
Fotó: Nagy Lajos

A cég jól ment, ám, amikor a többségi tulajdonos több döntésével is megkerülte, elhagyta a fedélzetet és megalapította 1994-ben a családi pincészetet, javarészt a felmenők egykori ültetvényein. - A szőlőműveléssel akartam foglalkozni, ma már belátom, ha helyette a családi szántóföldeket igényeltem volna, anyagilag jobban járok - meséli.

Koczor Kálmán bármibe fogott, előbb-utóbb vezető lett. Aszófőn borászati igazgató, a tsz-ben ágazati vezető, később a családi vállalkozás irányítója. A saját boldogulása mellett igyekezett a közösségért is tenni: alapító tagja lett 1984-ben a Balatonfüred- Csopaki borvidék Balatonvin Borlovagrendnek, tavaly óta pedig vezetője a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének. Mint mondja, mindig fáradhatatlan volt, bizonyos feladatokra maga jelentkezett, más esetben őt kérték fel. Szerencsésnek tartja magát, hiszen a szőlészet és a borászat nemcsak munka, hanem a hobbija, és voltaképp szerelem is.

A borágazat különböző pozíciói 43 éve kitöltik mindennapjait, de a sport mindig a szíve csücske volt. Általános iskolában atletizált, majd következett a súlyemelés, a főiskolán pedig a kötöttfogású birkózás, a katonaság alatt ejtőernyősként pedig mintegy háromszáz ugrást teljesített. Gyerekkorától lovagolt, manapság pedig vadászik. A családi pincészetben a szőlőtermesztés napi irányításával ő foglalkozik, a borászat vezetését Dóra lányával közösen látják el, Tamás fia újságíró lett. Az évtizedek alatt felhalmozott tudást és tapasztalatot már évek óta lányának adja át, azt azonban fájlalja, hogy a borvidék ifjabb bortermelői ritkán fogadják meg tanácsait.

Az ágazat legnagyobb problémájának a munkaerőhiányt látja, szerinte kérdéses, milyen irányban halad tovább a hazai borászat: vagy a szétaprózódott kisbirtoki rendszer felé mozdul, amely minőségre törekszik, vagy a világpiaci megjelenés mellett dönt, ehhez nagyobb üzemméretben kellene termelni.

Kitüntetés ide, szakmai elismerés oda, több terve is van a következő évekre: a vállalkozáson belül néhány lépést kiigazítani, és levezényelni az előrelépéshez szükséges fejlesztéseket. Rendkívül céltudatos, viszont nemcsak magától, hanem munkatársaitól is megköveteli a pontos és precíz munkát. Elismeri, kemény vezető, ám úgy véli, a feladatok végrehajtása sosem lehet érzelmi kérdés.

- A boldogulás képességét valószínűleg otthonról hoztam, a szüleim megtanulták, hogyan kell a jég hátán is megélni, és én is arra törekedtem egész életemben, hogy hiteles és következetes legyen, amit csinálok. Hogy így volt-e, azt az időnek kell visszaigazolnia, mondja.