Kefével és számítógéppel - A huszonnégy éves kéményseprő nagyon szereti a szakmáját

A fiatalember, aki szemben ül velem, felülírta mindazt, amit eddig gondoltam. Neumann Zoltán huszonnégy éves, határozott célokkal. Kéményseprő, aki nagyon szereti a szakmáját.

Először egy cserépkályha kapcsán találkoztunk. Előkerült a hagyományos kefe, végigtolta a kéményen, majd tanácsokat kaptam, mi kellene még ahhoz, hogy a majdnem vízszintes bekötésben lerakódott kormot is ki lehessen szedni. Közben kályhákról beszélgettünk. Többféle csempe volt kéznél, hamar kiderült, hogy Zoltánt maga a fűtőeszköz is nagyon érdekli.

Megbeszéltük, hogy elkísérem őket egy következő munkára. Régi építésű társasház tetőterében találkoztunk. A kéményblokkban (saját kifejezés) egymás mellett húzódnak a kürtők, nehéz lehet megállapítani, melyik alsó lakás bekötése tömődött el. A vizsgálat a magas tetőtérben számomra meglepően zajlott. Leeresztettek egy kicsi kamerát, közben monitoron figyelték az útját. Így derült ki, melyik kürtő melyik lakáshoz tartozik, hol kell beavatkozni. Az adatokat természetesen mindenki számítógépen dolgozza fel. Igaz, miért pont a kéményseprőszakmát hagyta volna érintetlenül a technikai fejlődés?

- Van azért, ami nem változott - mondja Zoltán. - Egy rossz kémény életveszélyes, ezért nekünk el kell végezni az éves felülvizsgálatot, de nem mindenki fogadja szívesen a látogatásunkat.

Kérdésemre, hogy honnan jött az életébe ez a szakma, így válaszol: - Először a kályhás mesterséget szerettem meg. Békéscsabán inaskodtam Hugyec Lászlónál, aki fazekas és kályhás. Főleg szemes kályhákkal foglalkozik, maga korongozza az elemeket, és maga építi meg a kályhát. Nyugodt, alföldi ember, akinek a kezében van a tudás. Eredetileg a csempegyártás volt a szívem csücske, de ahhoz, hogy valaki felhasználóbarát kályhacsempét tudjon készíteni, a gyakorlatban kell ismernie az építést is. Most ott tartok, hogy otthon tele van a padlás a gyűjteményemmel. Főleg az antik típusúakat szeretem, gyönyörűek tudnak lenni. Nagyon sok kályhát bontottam, javítottam barátoknál, ismerősöknél. A kéményseprést segédszakmának gondoltam, de nagyon megszerettem. Rengeteg információt adott, megismerhettem a különböző mesterek járatrendszerét, ami mindenki egyéni jellemzője. Sokat kaptam, és szerintem én is sok embernek tudok kéményseprőként segíteni.

Zoltán két éve kéményseprő, közben Szita Zsuzsi fazekasnál tanul, ismerkedik a mázakkal, és hogy préselt kályhacsempét is tudjon produkálni, az a célja, hogy egyszer a gipszmintakészítést is megtanulja.