Gazdaság

2016.08.31. 20:35

Időutazás vissza száz évet? - Családok nehéz helyzetben az elöregedő társadalomban

Veszprém - Arra az esetre, ha saját lelkiismerete nem indítaná erre a felnőtt gyermeket, törvényi előírások adnak némi támaszt az idősödő szülőknek. Van szülőtartási kötelezettség az Európai Unió országaiban, és a magyar alaptörvénybe is bekerült ilyen passzus.

Őrsi Ágnes

Kimondja, hogy a felnőtt gyerekeknek kötelességük idős szüleik eltartása. Hangsúlyosabb lett a törvény 2016. július 1-jétől. Azóta, ha a szülő idősek otthonában él, de vagyona nincs, a havi jövedelme pedig nem elég az el-látása fedezésére, az intézmény saját jogon pert indíthat a gyerek(ek) ellen.

Amikor várólista van a megfizethető tarifájú otthonok helyeiért, nehezen elképzelhető, hogy a túlterhelt intézmények egy-egy új felvételnél ne vizsgálnák meg az anyagi szempontokat is. Ugyanakkor az is igaz, hogy elöregedő társadalmunkban igen nehéz helyzetben vannak a családok, azokon belül pedig az idősek. Ha önhibáján kívül lesz rászorult a szülő, nincs tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy élettársa (szó szerint így írja elő a törvény), akkor kötelezhetők szülőtartásra a gyerekek, ha maguk vagy családjuk megélhetése ezzel nem kerül veszélybe.

Vajon hogyan működik a gyakorlat? Ki képviseli egy ilyen ügyben a kevés jövedelemmel rendelkező idős embert mondjuk a tehetős gyerekével szemben, akinek nyilván ügyvédre is jobban futja majd, arról nem is beszélve, milyen lélekölő helyzet az, ha idáig jutnak generációk? Nem jár tartásdíj akkor, ha súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított szülőként az ellátásért folyamodó. Aki viszont csak rossz kapcsolatban volt, van a gyerekével bármelyikük hibájából, ha rászorul, kérhet tartásdíjat.

Van olyan vélemény, hogy a szülőtartási törvény kiterjesztése időutazás visszafelé, a 20. század elejére, amikor még nem működött a nemzedékek közötti hallgatólagos megállapodás, amit felosztó-kirovó rendszernek is nevezünk; amikor a munkaképes korosztály által fizetett nyugdíjjárulékból kapnak ellátást a nyugdíjasok. Akkor még általános volt, hogy a nyugdíjba vonult családfő a járadékából, ha szerényen is, de meg tudott élni jellemzően háztartásbeli feleségével együtt. Azóta viszont a népességen belül arányában egyre nő az ellátást igénylő réteg, és egyre kevesebben vannak azok, akik munkájuk után nyugdíjjárulékot fizetnek. Szokták mondani, hogy a mostanában nyugdíjba vonulók a vesztesek generációja, éppen az előzőek miatt, de nem lesznek nyertesek a következő generációk sem. Már igen ritkán fordul elő együtt élő, ezért egymást segítő nagy család, az egykék korszakában pedig hogyan lesz képes egy-két felnőtt gondját viselni négy-öt embernek, a szüleinek, nagyszüleinek, nevelni a gyerekeit, és minden költség kifizetése mellett havonta kemény pénzeket félretenni, hogy amikor számára is eljön a nyugdíjas korszak, legyen miből megélnie.

Tíz-húsz éve még szégyennek számított otthonba adni az idős szülőt, mára, aki reá-lisan gondolkodik, belátja, hogy sokkal jobb, ha van, aki vigyáz rá, ellátja, mint ha magára hagyva, egyedül kellene lennie egész nap, merthogy időközben elfogyott a család. Ha nem teszünk ellene, az idő múlásával nemcsak a memória, az egészségi állapot romlik, de a világ is beszűkül. Sokkal többet kellene beszélgetni, hogy ezt az egyre növekvő életszakaszt ne szembenállásként, hanem együttműködésben éljék meg a generációk. Például azért, mert jönnek a további gyerekek, és úgy bánnak majd szüleikkel, ahogyan azok viselkedtek az övéikkel.

Érdekes holland kezdeményezésről olvasni az interneten. Ha beválik, egyszerre segít a fiatalok lakásgondján és a generációs problémákon is. Arról van szó, hogy aki havi harminc órát dolgozik önkéntesként egy idősotthonban, ingyen jut (a cikk által sugalltan állami) albérlethez. Milyen jó gondolat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!