2016.07.14. 18:40
Az igazi jó kenyér álomízű
Kisapáti - Kovács Bea, az állandóan új ötletektől hajtott pék lelkesen, épp kenyérsütés közben fogadott bennünket, mikor a Csalán Egyesület Veszprém megyei termelőket felkereső kirándulásán meglátogattuk műhelyét.
- Négygabonás kenyér készül épp, búza, árpa, rozs és zab kerül a tésztába, emellé mazsola és dió is. Ilyet most készítek először, valójában a tönköly és a tritikálé a két alapvető gabona, amelyet használok - sorolja Bea a sokféle lisztalapanyagot, s lelkesedése már itt megmutatkozik. A karvezető zenei végzettségű lány sokáig egy fővárosi médiacégnél dolgozott, ám sikereit hátrahagyva akkor egy korábbi kapcsolata miatt költözött le a Szent György-hegyhez. Mint azóta kiderült, azért, hogy megvalósítsa egy álmát és kenyeret süssön.
- A kenyérsütés gondolatát a borvidék hozta. Amikor az ember szőlőtáblák között él, akkor óhatatlanul is elkezd azon gondolkodni, hogy hogyan tudna hozzátenni még valamit, amitől a végeredmény jobb vagy teljesebb lehet, és amiben ő maga is kiteljesedhet. A bor mellé sütöttem először kenyeret, ez inspirált, és - bár ma már a bortól függetlenül sütök - ez még mindig erős hatás. Finomabbat, egészségesebbet szeretnék sütni és számomra a motiváció, hogy elinduljak ezen az úton, az a tájban és a benne élő alkotó emberekben rejlik, akik körülvesznek. Sok ötletem van, rengeteg olvasnivalót rejt a külföldi szakirodalom, de nehéz magyar nyelven tudást, hazai tapasztalatot szerezni, úgyhogy sok-sok kísérletezés vár még rám.
Kovács Bea lelkesedése magával ragadó, s hamar érthető, miért volt képes megvalósítani az álmát Fotó: Leitner Vera
Kovács Bea lelkesedése egészen magával ragadó, s hamar érthetővé válik, miért volt képes megvalósítani ezt az álmát. Termékei az egészséges táplálkozás részeként a tudatos életmóddal is kapcsolatban állnak, amelynek során az ember odafigyel arra, mivel táplálja a testét. Néha csak a megszokás az, ami a helytelen életmódhoz köt, ám ezen is könnyű változtatni.
- Hiszek abban, hogy apróságokon múlik, hogy valami jobbá váljon. Néha elég pusztán a gondolat, egy kevéssel több figyelem ahhoz, hogy valami jobb legyen - mondja, s termékein érződik, hogy ezt a szemléletet szeretné közvetíteni mások felé is.
Mint mondja, kis péksége még nem az a fajta bolt, ahová naponta bejárnak az emberek, de foglalkoztatja az ötlet, hogy ebbe az irányba nyit. A munka a pékségben kemény állómunkával jár, s próbálnak ugyan maximum nyolcórás egységműszakokra törekedni a műhelyben, de sokszor nem könnyű ezt betartani, annyi a tennivaló. Bea tudja, érzi azt is, hogy ez a fajta munka teljesen más típusú gondolkodást kíván meg, mint a korábbi tapasztalatai.
- Régebben sok pénzből, megadott üzeneteket reklámoztunk, most pedig nem csinálok semmi mást, mint kenyeret sütök. Nemcsak beszélek róla, hanem én készítem el, leteszem az asztalra és a termék végül maga adja el önmagát, feleslegesen is beszélnék helyette.
Rövidebb távú céljai közt egy hangulatos kávézó megnyitása, a hosszú távúak közt pedig egy olyan pékség szerepel, ahol a kenyér és az elkészült pékáruk részben saját, részben helyi termelők alapanyagaiból készülnek.
- Erről szól ez az egész, össze kell fogni, mert tudunk tenni egymásért - vallja Bea. A káptalantóti Liliomkert piacot ugyanezért tekinti kiváló lehetőségnek: találkozóhely egymással, valódi emberekkel, leendő és törzsvásárlókkal. - Igenis fontos a jelenlét, hogy a vásárlóim szemébe nézhessek - mondja, utalva arra, hogy egyre gyakoribb ma, az internet világában, hogy vásárló és eladó nem találkozik egymással. - Egykori főnököm szokta mondani, hogy amit mi szerencsének tartunk, az lehetőség és tehetség találkozása. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam, de még inkább azért, mert érzem, jó helyen vagyok.