A megújuló energia az esély - A mai tetteink eredményével unokáink fognak találkozni

Nem könnyű összefoglalni az egyezményben foglaltakat, hiszen még meg sem száradtak az aláírások, s a részletekről majd a következő hetekben tudunk meg többet. Most csak nagy vonalakban néhány gondolat.195 kormány aláírással rögzítette, hogy mindent megtesz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésére, illetve azért, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen a következő évtizedekben, 2100-ig 2 Celsius-fok fölött! Sőt, szerepel a szövegben, hogy az 1,5 Celsius-fok túllépése már nem kívánatos. Ez utóbbi mellett a legtöbb ország letette voksát, aláírásával ígéretét is adta, hogy mindent elkövet ennek érdekében. Az iparosodás kezdete óta a mért globális átlaghőmérséklet mára már 0,9 Celsius-fokkal emelkedett, s ennek döntő része az utóbbi években következett be. Ha ezt az értéket túllépjük, akkor visszafordíthatatlan vagy alig visszafordítható természeti folyamatok következnek be. A sarki jég már ma is jelentős mérvű olvadása miatt emelkedik a tengerek szintje, népes partszakaszok, tengerparti települések kerülhetnek víz alá, szigetállamok szűnhetnek meg. Megváltoznak a tengeráramlatok, az időjárás, esőzések, árvizek, aszályok okoznak pótolhatatlan veszteséget az ivóvíz- és élelmiszer-ellátásban, erdők tűnnek el, s fokozott elsivatagosodás jön létre. Mindez fokozza a migrációt, a helyi vagy akár földrészekre kiterjedő egészség-ügyi, gazdasági vagy háborús konfliktusokkal együtt.

Az aláíró kormányoknak a következő négy évben át kell tekinteni a felmelegedést okozó anyagok kibocsátásának csökkentését (a következő évtizedekben 40 százalék, de a továbbiakban 70 százalék), s előkészíteni az új technológiák mielőbbi bevezetését.

Alapvető kívánalom: csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók felhasználását. Ha az egy hete emlegetett elképzelés bekerült a végső megszövegezésbe, akkor a Föld jelenlegi szénkészletének 80 százalékát kell a mélyben hagyni. Már meg is indult az ellenlobbi a bányászat fenntartása érdekében. Részben érthető, de most talán nem a jelen a fontos számunkra, hanem a jövő. Mondjuk ki egyenesen, gyakorlatilag a szén okozta és okozza még ma is a legnagyobb veszélyt, s idézi elő a katasztrófával fenyegető globális felmelegedést. Égetésekor nemcsak szén-monoxid, szén-dioxid, de jelentős mennyiségű szálló por, korom is keletkezik, s a többiről most nem beszélünk. A kőolaj- és gázfelhasználást is jelentősen csökkenteni kell a következő pár évtizedben, s helyettük egyre inkább a megújuló energiákat kell alkalmazni. Nem lesz más út.

A szén-dioxid-kibocsátást évente 7 százalékkal kell csökkenteni a +2 Celsius-fok biztosításához, különben 3-4 évtizeden belül „fordulópont” következhet be. Álljon itt néhány 2013-as adat a világ nagy szén-dioxid-kibocsátóiról, zárójelben a 2014-es változás kerekítve (Mt: milliótonna, forrás: GraphicNews). Kína: 9980 Mt (+4,2 százalék), USA: 5200 Mt (+2,9 százalék, India: 2400 Mt (+5,1 százalék), Oroszország: 1810 Mt, Japán: 1246 Mt, EU 28 tagállama: 3480 Mt (-1,8 százalék!)

A globális klímaváltozást előidéző folyamatok nem azonnal jelentkeznek, csak évtizedek után. A mai tetteink eredményével unokáink fognak találkozni. Talán ezért is lehet az, hogy nagyon sokan félresöprik e gondokat, s csak álproblémának tekintik; egyszerűen átlépnek a tudomány jelzésein. Pedig, ha nem figyelünk, s nem tartjuk be a célokat, akkor a mostani pekingi szmoghoz hasonló esettel fogunk találkozni egyre gyakrabban, bárhol a világon.

Az még az elkövetkező időszakban derül ki, hogy ez a rettenetes szmog hány ember halálát okozta Kínában. Az 1952-es nagy londoni szmog - amely szinte az első volt Európában a szmogtörténelemben - áldozatainak száma az első napokat követően 4000 volt, majd a következő hónapok során még további 13 000 (Forrás: Gelencsér András: Füstbe ment bolygó, Pannon Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2015). Azóta is volt több, sok áldozatot követelő szmog bolygónkon, s félő, lesz is még.

A párizsi klímacsúcs ezért is pozitívan értékelendő, mert végre sok kormány elfogadta a sürgős cselekvést. Sőt, a fejlődő országok pénzügyi segítséget is kapnak a fejlett országoktól, hiszen történelmileg ők a felelősek a globális felmelegedésért. Az egyezmény teljesítéséről, a kibocsátások mértékéről az országok egyenként kötelesek beszámolni.

Ami viszont hiányolható, hogy a megállapodás nem tartalmaz szankciókat. Mi történik, ha egy ország túllépi az elfogadott értékeket? Ez igencsak valószínű. A pénz már eddig is hányszor írta felül a jövőt a jelenért?

Tóth József Károly

(Szerzőnk nyugalmazott egyetemi docens, egyben a sorozat szerkesztője.)