Vonzó lehet Ukrajna: a devecseri vállalkozó oda megy, ahonnan más eljön

Tizennégy éve, hogy egy devecseri üzletember a kapacitáshiányra Ukrajnában keresett megoldást. Azóta sokat fordult a világ! Magyarország az EU tagja lett, csatlakoztunk a Schengeni Egyezményhez, Ukrajnában háború tört ki, de a devecseri vállalkozás megtartotta érdekeltségét. A miértről kérdeztük Tornai Tamást, akinél már nem először tapasztaljuk meg, hogy nem a könnyű utat keresi. Más kivonja befektetéseit Ukrajnából, ő viszont flexibilis konténert gyárt ott 71 dolgozóval.

- Miért döntött arról, hogy marad?

- Vállalkozásunk magyar népességű településen található, a kárpátaljai Nagypaládon. Sokat próbált, összetartó emberek. Másfél évtizede, amikor szinte mindenki az uniós csatlakozás körüli eufóriában élt, arra gondoltunk, a csatlakozás a munkaerőt tekintve versenyképesség csökkenést eredményezhet. Többször is Kárpátaljára és Vajdaságba utaztam, keresve a lehetőségeket.

Tornai Tamás kötelességének érzi a kárpátaljai foglalkoztatást 
Fotó: Penovác Károly

- Akkor sokan mások is ezt tették.

- Nem így van! A hozzánk hasonló külföldi befektetők csak évekkel később érkeztek. Nem is csodálkozom, a társadalmi, környezeti körülmények akkor még riasztóak voltak. Annak, hogy mi még ma is ott vagyunk, van köze akkori szerepünknek.

- Ha az indulással ennyire gyorsak voltak, akkor miért maradnak le a visszavonulással?

- Mert nem akarunk visszavonulni. Tapasztalatom, de még a közgazdász énem is azt sugallja, nem elég számolni, elemezni. Az üzlet elsősorban nem számokból áll. Megbíztunk az ott élő emberekben, ők is megbíztak bennünk. A helyzet ma különösen nehéz, nem hagyhatjuk és nem is hagyom cserben őket, ők szeretnének helyben maradni. Oda kötik őket a gyökereik, múltjuk, reményeik szerint a jövőjük is. Ha a gazdaság még inkább lepusztul, megváltozik a térség etnikai összetétele is. Napi küzdelmünk talán segítség az ott élő magyarság megmaradása érdekében. Ezt nem jótékonykodásként éljük meg, hanem kötelezettségünk. Gazemberség lenne, ha visszaélnénk az ott élők bizalmával, ha akkor távoznánk, amikor a kárpátaljai magyarságnak a legnagyobb szüksége van ránk.

- Egy fecske nem csinál nyarat!

- Nem vagyunk egyedül. Befektetőként ugyan a szűk térségben igen, de nem szabad megfeledkeznünk a vevőinkről sem. Nem titkoljuk előttük, hol történik a gyártás. Vevőink és a finanszírozó bankunk is támogatják a küzdelmeinket.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy egy gyár kockáztassa a termelését, bármennyire is nemes dolognak tartják. Tesznek még valamit a szállítási biztonságuk növelésére?

- A rendelkezésre állási képességünket nem kockáztathatjuk. Devecserben létrehoztunk egy biztonsági üzemet . A gépek ott állnak gyártási sorba rendezve. Igazán nemes és nagyszerű dolog, hogy a helyzetet megértve, egykor itt dolgozó, ma is itt élő kollégáink vállalták, hogy szükség esetén segítenek az azonnali indulásban.

- Tudják más módon is segíteni, hogy a kárpátaljai magyarság napi terhei csökkenjenek?

- A legnagyobb teher elviselni a bizonytalanságot. A társadalmi és személyes kötődések ebben sokat segíthetnek. A jogbiztonság növeléséért a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségével napi kapcsolatot alakítottunk ki ottani vállalkozásaink vezetői és a külképviseletek tisztségviselői között. Támogatjuk a települések közötti kapcsolatot is, ahogy ez létrejött Devecser és Nagypalád között. Így maradhatnak meg Ungvár, Munkács, Nagyszőlős ölelésében azok a falvak, amelyek talán a legmélyebben őrzik a múlt örökségét,