Piac a majorban - Élet költözött a ciszterci barokk udvarházba

Alma, szőlő a vásárcsarnoki ár feléért, méz nagyjából ugyanazért a pénzért, de biztosan biotermelőtől, kézművestermékek, sajtok, borok, lekvárok, krumpli zsákszám, kézzel készített tészta, kétszáz forintért arcfestés a gyerekeknek, és egy ebéddel felérő, jól megrakott kenyérlángos az udvarház asszonyától - ez nagyjából a piac kínálata, s éppen elég is ahhoz, jó két-három órát eltöltsön a család az egykori ciszterci majorban. Annál is inkább, mivel az udvarház területén jönnek-mennek a háziállatok kedvük szerint, a csüngőhasú disznókat bátran lehet simogatni, a rackák azonban kitérnek az útból. A városi gyerekek nagy szemekkel figyelik őket, meg a barátságos pulikutyát, s ha eléggé megbarátkoztak a helyzettel, a lóra is felülhetnek.

Törös Anett Lókútról érkezett a vásárra, finom piros- és zöldparadicsom-lekvárját kínálja kóstolásra jó szívvel. Mint mondja, néha többen is vannak a piacon, máskor kevesebben, nem lehet kiszámolni, de megéri idejárni, mert ide csak eredeti helyi terméket hoznak a környékről.

S ez is a célja Vajda Eszternek, aki férjével és két gyermekével vásárolta meg a barokk épületegyüttest, és emberfeletti erővel igyekszik újra életet lehelni bele. Amíg beszélgetünk, a barokk kemencébe pakolja a káposztás tésztájú, túróval, hagymával, tepertővel, paradicsommal, paprikával megrakott kenyérlángost. Határozottan kijelenti: lassú növekedést szeretne a biopiacon. Van egy 120-as listája ugyanis a helyi, bioterméket kínáló gazdákról, de "csak 20-ért tenném tűzbe a kezem". Ameddig pedig nincs elég nagy kínálat, tömegeket sem érdemes Akli-majorba hozni. Épüljön egymásra a kínálat és a kereslet.

A major egyik épületét a Norvég Alap segítéségével újították fel, tudjuk meg Amrein Piroskától, a major megmentésére létrehozott alapítvány munkatársától, de amíg nincs elegendő és megbízható árukészlet, nem nyitják meg. A külseje egy kicsit Provance-stílusú lett, ismeri el Eszter, ezért valószínűleg átfestik. A major főépülete is felújítás alatt áll, a kápolnát viszont szépen rendbe hozták: megkapó hangulatú az aprócska szentély a padokkal, szentképekkel, freskókkal a falon. A többi épületrészre is ráfér a felújítás, de források híján csak lépésben haladnak. De a majorba élet költözött, és ez a lehető legjobb, ami történhetett vele.

A pedagógus házaspár Budapestről költözött a majorba. Korábban ösztöndíjjal Franciaországban tanulmányozták, hogyan óvják meg ott a műemlék épületeket, a falusiakat is, s hogyan állítják a mai kor szolgálatába. Ottani minta alapján minden évben vallon gyerekeket fogadnak, akik az ellátásért cserébe munkát végeznek, s megtanulják a mesterségeket: méhészkedni, sajtot, kenyeret készíteni és így tovább. A gazdák azonban még jobban örülnének, ha erre a magyar gyerekek is kaphatóak lennének.