Szemmel tartja a jószágot

Könyvbemutatóra voltunk hivatalosak a közelmúltban, Jásdi István csopaki borász Szerenád a szőlőben című kötete volt a a főszereplő. Czeglédy Ákos polgármester mutatta be a borászt és felkérte Trokán Péter színművészt, hogy beszélgessen el vele. A zenei hangulatfestésről Nagy Csaba lantművész gondoskodott.

A színművész, aki egyre inkább, legalább részben, paloznakinak vallja magát, fel-idézte a hosszas esti beszélgetéseket, melyeket a Jásdi család tagjaival folytatott. Emlékezett arra, hogy édesapja kocsmáros volt és mindig saját szőlőt szeretett volna, de neki ezt az álmát nem sike- rült megvalósítania. Amikor azonban néhány évvel ezelőtt hírt kapott arról, hogy Paloznakon eladó egy kicsi parasztház, amihez kétszáz négy- szögöl szőlő is tartozik, lerohant a helyszínre és azonnal tudta, ezt az épületet meg kell vennie. Leginkább a szőlő fogta meg, amit ma is művel.

Kiderült, hogy Jásdi István is egy pillanat alatt szeretett bele abba a házba, ahol ma él és dolgozik. Közgazdászként hosszabb ideig tevékenykedett Párizsban és Budapesten. Egy rövid balatoni nyaralás során szerzett arról tudomást, hogy eladó Ranolder János  egykori borháza. Feleségével megnézték és azonnal döntöttek: ott akarnak élni. Egyébként is jellemző rájuk a gyors és határozott döntés, kéthetes ismeretség után kötöttek házasságot. Azt mondják, egyiket sem bánták meg.
A kötetben Jásdi István rengeteg levéltári adatot és sok személyes élményt dolgozott egybe. Egy-két dűlő történetét rajzolja fel. Megismerhetjük Ranolder Jánost, aki személy szerint is sokat tett a környék szőlőtermesztéséért és a borok hazai,  nemzetközi ismertségét is gyakorlatilag ő alapozta meg.

Persze nyilván a vincellérje munkáját is dicsérték a sikerek. A vincellérházat a 1896-ban Hűvös Salamon, egy zsidó borkereskedő vásárolta meg. Neki volt a vincellére Bakonyi István, aki pedig a nemrégen elhunyt dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő édesapja volt. Így a szakmában nagyon szeretett Karcsi bácsi ebben a házban látta meg a napvilágot. Nem sokáig élt azonban itt, mert édesapja a szilvalekvár-főzés apró fogásain úgy összeveszett Hűvös Salamon nővérével, hogy felpakolta családját és elkölözött.

A borház sokáig állt üresen, omladozott, amikor Jásdi István megvásárolta. Az ültetvényeket bővítették, manapség 17 hektáron gazdálkodik a család. A családfő szerint a szőlőben gyakran kell járni, akkor is, amikor éppen nincs munka, mert a gazda szeme hizlalja a jószágot. A tőkéket közelről megnézve lehet megállapítani, hogy milyen munka esedékes, kell-e permetezni, érik-e már a szőlő? 

Mitől lehetnek kelendőbbek? 

A borászok a szőlő fejlődésének fázisaival, a bor évjáratának jelemzőivel emlékeznek az évekre

 Csopakon és Paloznakon egy dűlőn belül is eltérő minőséget ad ugyanaz a szőlőfajta

 A gazdáknak az egyedit kell megmutatniuk

 Tömegtermeléshez kicsi még a borvidék is

 Helyben a környék borait kell kínálni

 Össze kell fogni

 Több reklám kell