Klaszter - Az együttműködési forma számos lehetőséget kínál a társulóknak

A klaszterbe szerveződés egy évtizeddel ezelőtt úgy hangzott, mint valami varázsszó. Varázslatról minden esetre szó sincs, de ez az új együttműködési forma számtalan lehetőséget kínál a benne részt vevő vállalatoknak, vállalkozásoknak. Mindezekről dr. Zombori Zita a Pólus Program Iroda ügyvezető igazgatója számolt be, egy minapi, almádi konferencián.

Vállalati szempontból megnőtt a jelentősége a helyi versenyelőnyök kiaknázásának, az együttműködő helyi, regionális hálózatoknak, mint amilyenek a klaszterek. Az együttműködésük alapján horizontálisan szerveződő klaszterről beszélhetünk, ha egy adott ágazat ugyanazon szegmensében tevékenykedő vállalatok valamilyen versenyelőny megszerzése érdekében működnek együtt. A termelési értéklánc mentén szerveződő vállalkozások esetében vertikális klaszterről beszélünk. Diagonális klaszter pedig akkor jön létre, ha valamely tevékenység komplex, több iparágat is átfogó értéklánca szerint szerveződik az együttműködés.

A klaszterbe szerveződő vállalatok egyik formában sem adják fel egyéni célkitűzéseiket, csupán élnek azzal a lehetőséggel, hogy együttesen fellépve, a helyi adottságokat kihasználva (például költségcsökkentés, innováció serkentés, a legjobb gyakorlatok gyors megismerése, a tranzakciós költségek minimalizálása, és a többi területen) előnyökre tegyenek szert a globális versenyben. A vállalatok - különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra - egyre nagyobb számban ismerik fel, hogy csak lokális háttérrel, üzleti partnereikre támaszkodva tudnak fennmaradni a globális versenyben. A globális versennyel kapcsolatban kialakult, nemzetközileg elfogadott álláspont szerint ma már nem az elkülönült vállalatok, hanem a klaszterek az új munkamegosztás alapegységei. Minden esetben a klaszter alapító tagjai határozzák meg a közösen elérendő célokat, a célok megvalósítását szolgáló eszközöket, az együttműködés kereteit, és a többit.

Dr. Zombori Zita elmondta, az Európai Unió tagállamai különféle eszközökkel és módszerekkel, és eltérő forrásokból támogatják a klasztereket. A tagállamok egy része nemzeti szintű klaszterfejlesztési politikát alakít(ott) ki, egy másik része regionális, illetve tartományi szinten kezeli a területet. Az Európai Uniónak egységes klaszterfejlesztési politikája nincs, és az unió nem is törekszik ennek kialakítására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne foglalkozna kiemelt területként a klaszterfejlesztés kérdésével. Az Európai Unió célja a helyi, regionális és nemzeti klaszterpolitikai törekvések megkönnyítése, melyet elsősorban a keretfeltételek javításával, a belső piac kiépítésének folytatásával, az Európai Kutatási Térség kialakításával, a kutatás és a vállalkozások közötti kapcsolatok előmozdításával, valamint a klaszterpolitikai döntéshozók közötti együttműködések ösztönzésével kíván elérni.

Uniós forrásokból hazánkban is milliárdokkal támogatják a klaszterek működését. 2008-2009 folyamán vissza nem térítendő támogatásokat tettek elérhetővé az induló, a fejlődő és az akkreditált klaszterek támogatására. Az induló és fejlődő klaszterek számára a Regionális Operatív Programok keretében kiírt 2008-as pályázatokon száznyolcvanegyen igényeltek támogatást, amelyekből összesen százat bíráltak el pozitívan, ebből hetvenkilencet az induló, míg huszonegyet fejlődő kategóriában. A megítélt támogatások összértéke 3,344 milliárd forint volt.

Az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága által megfogalmazott definíció szerint a klaszter olyan egymástól kölcsönösen függő vállalatok és kapcsolódó intézmények csoportja, amelyek együttműködők és versenyzők, földrajzilag egy vagy több régióban koncentrálódnak, meghatározott területre, ágazatra koncentrálnak, közös technológiák és képességek kötik őket össze, tudományos alapúak vagy hagyományosak. A magyar jog nem definiálja a klaszter fogalmát, együttműködési formát és tartalmat sem jelöl ki rá.