Új lovagrend született - Tagjaik közé fogadták a borrendek szövetsége nagymesterét is

A református templomban Németh Péter lelkész köszöntötte a díszbe öltözött borlovagokat és a vendégeket.

Elmondta: a szőlő és bor a település kultúrájának évszázadok óta része. Ezt bizonyítja - egyebek között - az a két kétszázhatvan éves agyagkorsó is, melyek korábban az úrvacsorák aktív szereplői voltak, ma már nagy becsben tartott emlékként őrzik őket.

Az igehirdetésben kiemelte, hogy a bornak nemcsak emberi arca van, közösségteremtő ereje, hanem isteni arca is. Jézus értünk hozott áldozatára, a velünk kötött szeretetszövetségre emlékeztet.

Az avatási ceremóniát Szabó István, a Balatonvin Borlovagrend kancellárja vezette. A szertartáson több hazai borlovagrend képviselői voltak jelen, de Balatonfüred-Csopak borvidéke két rendjének nagymestere fogadta a hazai borlovagok sorába az új testvér tizenhárom alapítóját, akik mindannyian egy-egy többletfeladatot is vállaltak.

Koczor Kálmán, a balatonfüredi Balatonvin Borlovagrend Egyesület és Salánki Sándor, a tihanyi Vinitores Tychonienses Borrend nagymestere avatta fel az új borrend tagjait. Ezzel Győrfi Károly elnök-nagymester mellett Feind Péter, Gyenge Katalin, Győrfi Károlyné, Gyuricza István, Kürthy Ibolya, Kürthy Lajos, Kocor Huba, Koczor Hubáné, Rózsa Krisztián, Tömör István, Túry Attila és Túry Attiláné vált teljes jogú hirdetőjévé a magyar borkultúrának.

Dr. Bóka István országgyűlési képviselő, Balatonfüred város polgármestere méltatta azoknak a szerepét, akik hirdetik a magyar bor értékeit, és átadta az új borlovagrend zászlaját.

Dr. Terst András, a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének elnök-nagymestere arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy országunkban harminchárom éve alakult meg az első borlovagrend.

A szövetségnek ma 43 lovagrend a tagja, ezekben mintegy háromezer ember tevékenykedik. A Kelet-balatoni Borrend ezt követően tartotta meg az első avatását, melyen török korba visszanyúló legendát ismertettek. Eszerint a törököket, akik vallási előírásaik szerint nem ihatnak bort, egy ügyes ember tőrbe csalta és a környék legerősebb italát ígérte nekik, amit a hegyekben lévő forrásokból hoz majd.

Elmondta: a víz a legerősebb ital, hiszen hajókat is hordoz a hátán. Persze a hordókban nem víz, hanem erős magyar bor volt, amit a törökök megittak, így a magyar katonák könnyen elbántak velük. Az ezúttal felavatott dr. Terts András megfelelt a próbatételeknek is és maradéktalanul elfogyasztott egy pohárnyival a rend zászlósborából, ami a kékfrankos. Megfogadta, hogy nem tér vissza a vízivók táborába és a jövőben a Kelet-Balaton borainak értékeit népszerűsíti. Győrfi Károly elnök-nagymester egy karddal avatta lovaggá.

A továbbiakban mindazoknak az embereknek megköszönte a segítségét és közreműködését az új rend nagymestere, akik valami módon hozzájárultak a szervezet létrehozásához és példásan művelik szőlőjüket Kenesén.

Ezt követően a gyülekezeti házba vonultak vissza a borlovagok, ahol Németh Gyula esperes, a város díszpolgára idézte fel a szőlőtermesztés helyi múltját, nagyban támaszkodva az évszázadok alatt összegyűlt egyházi feljegyzésekre. A régi szőlőültetvények helyének jelentős részén ma lakóházak állnak.

Minthogy az ünnepség napján megyénk négy borvidékének ültetvényein, csakúgy, mint a távolabbról jött vendégek területein a szüretnek legalább a felén túljutottak, az egyik legfontosabb téma a szüret értékelése volt. Elmondták: az idősebbek sem emlékeznek olyan évre, amikor a kései érésű fajtákat ilyen korán, ám ennyire magas cukorfokkal és harmonikus savakkal szedhették.