Jön a gulyáskapitalizmus?

A szocializmus hívószavai: állami tulajdon, állami gondoskodás, egyenlőség, biztonság. A piacgazdaság emblematikus jellemzői: magántulajdon, öngondoskodás, szabadság, verseny. Hogy viszonyulunk mindezekhez? - tette fel a kérdést a Média Hungary konferencián Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 

A privatizációval egy, a szocializmusból a piacgazdaságba áttért ország célja a gazdaság fellendülésének, hatékonyabb működésének elősegítése. Ezzel szemben nálunk a privatizációs döntéseket az állam pénzhiánya, a már-már kezelhetetlen nagyságú államadósság, az egyre növekvő veszteségek motiválták. 

Bizonyos cégeket kinéztek maguknak egyes befektetők, vagy a politikai klientúrát kellett kielégíteni - ezeknek pedig kevés közük van az alapcélokhoz.Ha az emberek azt látják, a privatizáció vitatott körülmények között valósul meg, akkor maga a privatizáció válik kétségessé, vagyis az elvben elfogadott gazdasági hatékonyságnövelés szembekerül az emberek igazságérzetével. Magyarországon az állami kiadások szintje lényegesen meghaladja a másik három visegrádi ország kiadási szintjét. Általános közszolgáltatásokra, vállalatok támogatására, a lakosság pénzbeli (szociális és egyéb) támogatására mintegy húsz-harminc százalékkal költünk többet szomszédainknál. 

Ennek az az ára, hogy nálunk magasabbak az adók, aminek egyenes következménye a vállalkozások versenyképességének csökkenése, a gazdaság lassabb növekedése. De csökken a polgár felelősségérzete a saját sorsáért. Így teremtjük meg a járadékból élők országát. 

Jelenleg a külföldi tőke nem ostromolja határainkat, sőt, a belföldi nagytőke is gyakorta külföldön keresi az érvényesülés útját. Kisebb terheket kellene rakni a tőkére. Adókat csökkenteni pedig csak a kiadások csökkentése, az állami újraelosztás mér- séklése, az állami újraelosz- tás alacsonyabb szintje, az egyenlőtlenség növelése, a biztonság csökkenése, a verseny növelése útján lehet. Sajnálatos, hogy az ilyen irányú javaslatok mély ellenérzéseket váltanak ki a társadalom egészéből. Ezért kerültek a szemétkosárba a rászorultsági alapon járó családtámogatásokra, a teljesítményen alapuló közalkalmazotti, tanári, orvosi bérekre vonatkozó logikus, értelmes javaslatok. Úgy tűnik, a status quo megőrzése nagyon fontos a magyar társadalomban, de ki figyel oda az egész társadalom érdekére?! 

Simor András véleménye szerint a magánosítást nem abbahagyni kellene, hanem minél kevesebb korrupcióval, világos célok mentén tovább haladni vele. Nem általában kell növelni az egyenlőséget és az emberek biztonságát, hanem csak azokat kell megvédeni, akik önhibájukon kívül rászorulnak a segítségre. Az állam feladatait - oktatás, egészségügy, rendfenntartás, igazságszolgáltatás - kevesebb pénzből, egyúttal jobb minőségben és hatékonyabban kell megoldani.

Ez egyáltalán nem lehetetlen, iletve megoldhatatlan feladat, csupán a lényegre, s nem csak a részérdekekre; a szolgáltatást nyújtók érdekei helyett a szolgáltatásokat igénybe vevők érdekeire kell fokuszálni. Nem kevesebb kapitalizmusra, hanem inkább erkölcsösebb, etikusabb kapitalizmusra van szükség. Csak erős és megalapozott értékrend mentén lehetünk sikeresek, valósíthatjuk meg céljainkat. El kell végre döntenünk, a kapitalizmust vagy a gulyáskommunizmus után a gulyáskapitalizmust kívánjuk-e megvalósítani Magyarországon.