2007.11.19. 03:29
A bioetanol kockázata
Budapest - Szükséges-e a bioüzemanyag-gyártás hazánkban? - erről a kérdésről rendezett kerekasztalvitát a Magyar Bioetanol Szövetség a kérdésben érintett szakágak képviselőivel.
Zsemberi László ismertette a Magyar Bioetanol Szövetség a bioüzemanyagokról készített komplex anyagát, amely gazdasági és környezetvédelmi szempontok alapján állapít meg tényeket, amelyekkel a kereszasztal résztvevői nem mind értettek egyet. Márai Géza, az Ökológiai Egyesület elnöke például azt kifogásolta, hogy a szövetség anyaga nem foglalkozik kellő súllyal azzal a problémával, hogy a bioetanol-gyártás káros hatással lehet az élelmiszeriparra. Az elnök szerint nem szabad amerikai példákra hivatkozni, az ugyanis teljesen más gazdasági és agrárkörnyezet, mint a miénk. Márai Géza azzal sem értett egyet, hogy a bioetanol-gyártás folyamatában a termelő nem vállal kockázatot, és a felfuttatott hazai kukoricatermelés miatt megnő majd a műtrágyahasználat. Kijelentette: a klímaváltozásnak, az aszályos nyaraknak köszönhetően nem terem évi négymillió tonna kukorica Magyarországon. Márai Géza emlékeztetett arra, hogy az Európai Unióhoz benyújtott konvergeniaprogramban az állattenyésztés felfuttatását vállalta az ország, így a kukoricakészlet nem tudja kiszolgálni a két ágazatot.
Kétségeiket fogalmazták meg a Mol képviselői is. A kukorica ára nőtt, a bioetanol ára viszont stagnál, sőt csökkent. Az európai folyamatok sem kedvezők: bioetanol-üzemek zártak be vagy ki sem nyitottak. A Mol szakértői megjegyezték: a bioetanol energiamérlegéről egymásnak ellentmondó kimutatások, életciklusmodellek jelentek meg, s legalább annyian mondják pozitívnak, mint ahányan negatívnak a mérleget.
A bankok képviselői kockázatosnak tartották a bioetanol-gyártás finanszírozását, főként annak tükrében, hogy a kormányzat nem tesz látványos intézkedéseket a vertikum stabil, átlátható működéséért. A bankok az alapanya-got boldogan finanszíroznák, de a bioetanol gyártását nem.
Gőgös Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejleszté- si Minisztérium államtitkára szerint a bioetanol-gyártás kerékkötője az, hogy senki nem akar kockázatot vállalni. Emlékeztetett arra, hogy hazánk azt vállalta az unióban, hogy 2010-ig 5,2 százalékra emelkedik az üzemanyagokban a bioüzemanyagok aránya, és ehhez Gőgös Zoltán szerint meg is vannak a készletek. A tárca számításai szerint évi 800 ezer tonna bioetanolt tudunk előállítani, ehhez pedig 2,5 millió tonna kukorica szükséges. Az államtitkár szerint megnehezíti a kiszámíthatóságot az is, hogy a magyar mezőgazdaságban nem kötnek 10 évre szerződéseket. A hazai bioetanol-gyártást zárt rendszerré kell tenni. Ha termelői háttérrel rendelkező üzemek létesülnek, s biztosított a melléktermék hasznosítása, akkor a rendszer működőképes. Gyenge pontja az, hogy a friss mellékterméket legkésőbb három nap alatt fel kell használni.
Gőgös Zoltán leszögezte: a bioetanol-gyártás nem csúcstermelés, nem sikerágazat, csak a kukoricafeleslegünket kell okosan felhasználni. Ké-telkedett abban, hogy a 38 vállalkozó mind megél a piacon, szerinte az évi 800 ezer tonna bioetanol előállításához még a hét-nyolc üzem is sok. Az államtitkár a kisebb üzemeket favorizálná, a bioetanol-szövetség viszont a nagyokat, mivel azok biztosabb lábon állnak.
Dr. Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke a tárca terveivel értett egyet, véleménye szerint a termelőknek az adna stabil, biztos piacot, ha mielőbb elérnénk az 5,2-es keverési arányt. A kamara vállalta, hogy az alapanyag-termelőket és a kormányzatot összehozza .
A Magyar Természetvédők Szövetsége arra kérte a bioetanol-szövetséget, hogy valós adatokkal üljön le vitázni, ők másként számoltak.