A vérünkben van, hogy milyen nyelvet beszélünk?

A nyelvek és egyes gének örökítése összefüggést mutat az ősi társadalmakban, még ha a vándorlás folyamatos is – állapította meg egy új nemzetközi kutatás.

Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) ismertetett tanulmány szerzői, Stephen Lansing, a Santa Fe Institute kutatója és kollégái megtalálták a nyelv és bizonyos gének együttes örökítésének egyik forrását – írta meg az MTI.

A tudósok két indonéziai sziget 25 falujának mintegy ezer lakóját vizsgálták, rokonsági és nyelvi viszonyaik után kutatva. A területen ma is 17 különböző nyelvet beszélnek, a társadalom hagyományos törzsi szerkezetű.

Timor szigetén egy sor faluban a friss házasok szokás szerint a feleség családjához költöznek, gyerekeik születésüktől az anya falujában használt nyelvet tanulják.

„Úgy öröklik tehát a nyelvet, mint az úgynevezett mitokondriális, vagyis a sejt éléskamrájában található DNS-t, melyet az anyák adnak tovább utódaiknak. Így mutat tehát összefüggést a mitokondriális DNS és az anyanyelv továbbadása”

- írták a kutatók.

Sumba szigetén éppen ellenkezőleg, a nők költöznek az esküvő után a férj családjához. Itt a nyelv apai örökség lesz, mint az apai Y kromoszóma, ezek örökítése mutat kapcsolatot. A házassági utáni lakhelyet kijelölő szabályok nemzedékeken át fennmaradhatnak és meghatározhatják a közösség genetikai szerkezetét.

A nyelvek és a rokonsági rendszer alapján kialakult genetikai csoportok hosszú távú összefüggése információval szolgál a nyelv továbbadásáról és a társadalmi csoportok szerkezetéről és tartósságáról – olvasható a tanulmányban.

Borítókép: Illusztráció

stocksnap.io / Christian Gertenbach