Szulák Andrea: Túlszaladtam az álmaimon

- Nagyon szalad önnel a szekér?

- Igen, mondhatjuk így is, de azért ez nem mindig van így.

- Akkor hogy van?

- Bizonyos helyzetekben én állok a szekér elé. Például, ha új lemezem jelenik meg mint most is , akkor meg kell tennem ahhoz a szükséges lépeseket, hogy eljussanak a dalok a hallgatósághoz.

- Az állandó felszállóággal járó terhelést hogyan bírja?

- Szeretnék már leszállóágba kerülni. Nem akarok kifáradni, kiégni. Határok közé kell szorítani a munkáimat. Ezt tavaly már eldöntöttem. Négy színházban hét előadásban játszom. Most arra törekszem, hogy havonta tíznél többet ne kelljen színpadra lépnem, és belefér még egy-két koncert.

- Elfáradt?

- Tavasszal minden vállalt feladatot, bemutatót becsülettel teljesítettem, s azt éreztem, ha még jön valami, azt már nem leszek képes olyan színvonalon, minőségben, energiával ellátni, ahogyan elvárják tőlem. A minőségi oldalra kell törekedni a mennyiségi megfelelés helyett.

- A tévézés nem hiányzik?

- A tévézésnek nem hiányzom én. Nem születnek olyan feladatok, amelyek visszahoznának a képernyőre s azonos tudnék lenni azokkal. Nem látom, mi mellé állhatnék oda, de nem is kiáltanak utánam műsorok.

- Bántja?

- Egyáltalán nem. Az Ének iskoláját nagyon szerettem, mert abban önmagam lehettem.

- Ha már itt tartunk, ön szerint miért akarnak ma sokan énekesek lenni?

- A különböző tehetségkutatók beindításával nagyüzemi módon sikerült kitermelni annyi táncdalénekest, hogy az meghaladja a valós igényeket. Ez megingatja a minőséget. A Virtuózok ebben kivétel, hiszen ott az volt látható, mennyi igazán tehetséges és okosan gondolkodó, értelmes fiatal él köztünk. A fő problémát inkább abban látom, hogy nincsenek valódi életpályamodellek a mai generáció előtt.

- És, ha lennének, az segítene? Ma azt látják sokan, hogy aki bekerül a tévébe, énekel vagy celebbé válik, az sok pénzt kereshet könnyedén és híres lesz.

- Inkább az a baj, hogy csak az előadó-művészetre, a szereplési lehetőségekre hívják fel ilyen intenzív módon a figyelmet a tévék. Nincsenek más szakmák ennyire előtérben, pedig lehet, hogy ha rendeznénk egy kukás- vagy kőműves-tehetségkutatót, az is siker lenne.

- Régen Kern Andrásnak volt egy kabaréja nemzetközi kőművesverseny címmel...

- Pedig komolyan gondoltam. Nincsenek a szakmák, a tudás megbecsülve, miközben azt is tudomásul kellene venni, hogy az éneklés is nagyon nehéz pálya. Itt ideig-óráig lehet mesterséges háttérrel, valódi tudás és tehetség nélkül jelen lenni, de aztán hamar szembesülhet mindenki a hideg, rideg valósággal.

- Önnek mit ígértek, amikor elkezdte, ilyen pályáról álmodott, mondjuk, tízévesen?

- Messze túlszaladtam azon, amit álmodtam magamnak. Ha most kellene húzni egy vonalat és azt mondanák, vége ennek a sztorinak, azt is megköszönném, s elmennék egy déltengeri szigetre lángost és kürtőskalácsot sütni.

- Komolyan gondolja, vagy ez most csak egy jó poén?

- Teljesen. Hitelre nem adnék semmit, de csacsognék a vendégekkel, baromi jó lenne...

- Énekelne nekik...

- Dehogyis! A barátaim mindig rámszólnak, ha ilyenekről beszélek, de tényleg ez egy jó B-terv, ha azt mondanák nekem, hogy ennyi volt a pályád.

- S akkor így most jó minden?

- Azt ma kimondani, hogy így jó minden, felelőtlenség. Nagyon nyomaszt sok dolog, ami körbevesz a világban. Nem rózsaszín buborékban élek valahol fent a parnasszuson ülve és onnan tekintek le. Szorongok. Nem magam, hanem a gyerekem miatt, meg a katonák miatt, hogy mi van, ha itt egyszer elszabadul valami.

Az volt a fontos, hogy mindig felelősséggel szembesíthető legyek önmagammal mondta Szulák Andrea, a népszerű énekesnő, előadóművész
Fotó: archív

- Aggasztják a közállapotok?

- Kit nem aggasztanak?

- Azt mondják, a hit segíthet a túlélésben...

- Mindig is az segített, ha nem lenne hitem, nem is léteznék. Enélkül nem megy.

- Jár templomba?

- Csak akkor, amikor én akarok, és nem, amikor elvárják. Ha valami kötelező, azt felrúgom.

- Öntörvényű ember?

- A rám rótt terhek alatt sokat komolyodtam. Az volt a fontos, hogy mindig felelősséggel szembesíthető legyek önmagammal. A nagy lázadásokon túl vagyok már, amit látnak belőlem, az a szulákandiság . Fogalmazhatjuk úgy is: kész termék vagyok.

- Aki tavaly elmúlt ötvenéves. Zavarja a kora?

- Az ötven nem vágott agyon, negyvenévesen voltam beijedve, hogy egy csomó mindent még nem értem el. Nincs gyermek.

- Most viszont van. Anyaként is maximalista?

- Nem kevés energiát fordítok erre. Mindig főzök meleg ételt, még akkor is, ha dolgozni megyek. Szeretném megmutatni, hogy ne az elvárások, hanem az invesztált energiák, tettek, cselekedetek szerint éljünk. A mai világban sok dolog az állandó elvárások miatt nem működik jól. A születésnap nem csak az ajándékokról szól, nem mindenkinek jár minden a sorstól, és az életben nem mindent kapunk meg és vehetünk el magától értetődően.

- Ha egy év múlva újból találkozunk, mivel folytatná ezt a beszélgetést?

- De jó, hogy így látom magam.