Szilágyi-Nagy Ildikó: Ájurvéda, jóga és önismeret

A vendéglátóipari szakképző centrumban tartott előadást és jógabemutatót Szilágyi-Nagy Ildikó.

- Együttérzés vezetett a jógatanításhoz, majd egyre inkább a jóga terápiás alkalmazása kezdett érdekelni. Betegápolás során tapasztaltam, hogy a módszer rengeteget javít az ember általános állapotán - fogalmazott Ildikó, aki Indu Arora ájurvéda és jóga terapeutától tanult.

- A képzésen a jóga terápiás megközelítését és az ájurvéda szemléletmódját gyakorlati megközelítésben sajátítják el a hallgatók, miközben rendkívül precíz elméleti tudást is kapnak. A testhelyzeteken kívül több eszköz, tisztító gyakorlatok, összpontosító gyakorlatok, mudrák, mantrák, légzőgyakorlatok, életmód- és étrendi javaslatok is segíthetik a gyakorlót a célja elérésében - mondta az előadó. Hozzátette: a jóga célja a tudat hullámzásainak elcsendesítése, de lehet, hogy valaki először csak a bemerevedett vállát szeretné mozgásképessé tenni, vagy az emésztésén akar javítani, és menet közben jön rá, hogy sokkal többet is kap ennél.

Szilágyi Nagy Ildikó tanítás közben egy közvetítőcsatornának tekinti magát

Fotó: archív

A vendéglátáshoz legkönnyebben az étrenden át kapcsolódhatunk: az ájurvéda által javasolt étkezésről beszélni a vendéglátóipari és turisztikai szakképző középiskolában azért hasznos, mert a diákok látják, hogy létezik egy teljesen másféle gondolkodás az étkezésről, mely szakrálisabb, de ezzel egyidejűleg praktikus is. Ha olyan kihívás érkezik a szakami életókbe, hogy például ájurvédikus és/vagy vegetáriánus étel iránti igény merül fel, akkor legalább tudják, hogy hová forduljanak. Vagy, ha megismerik a jogikus gondolkodás néhány elvét, akkor esetleg kedvük támad alkalmazni a szakmájukban is. A hasznos, elegendő és szeretetteljes kitételeket alkalmazhatjuk ételre, beszédre, vagy akár szálláshely kialakítására is.

Mindenkinek a maga nyelvén kell átadni a tanítást, ez a csoportos oktatás természetéből fakadóan nem mindig százszázalékos. Ám valószínű, hogy az egyén annyit ért meg a tanításból, amire a személyes útján szüksége van.

- Az óráimon, sem utána, nincsen semmilyen kényszer. Hiszen a jóga központi elve az ahimsa, azaz a nem-ártás. Mindenki a saját tempójában, a saját útján halad, és ezt az utat nem megtalálja, hanem ő maga készíti, tapossa ki. Nincsenek előre kikövezett utak, de van segítség, és a jóga tanításai hatékony segítők. - ismerteti az oktató. Szerinte a mai társadalmi berendezkedésünk és életmódunk erőteljesen vata (szél és éter doshája) túlsúlyos.

Az egyén arra kényszerül, hogy elviselje, hogy túl sok kapkodás, rohangálás, kaotikus tudatállapot, kifelé mutatás, túlzott kommunikáció, stressz, szorongás és félelemkeltés, a romboló, lebontó folyamatok túlsúlya nehezedik rá. Így valószínű, hogy az ember fizikailag és biokémiailag is igényelni fogja ennek a kibillent állapotnak az ellensúlyozását. A jóga eszközei rendkívül hatékonyak az elégedettség eléréséhez.

- Ismeretes egy megvilágító erejű a példázat, melyet Swami Sivananda Saraswati mesélt: „Képzeld el, hogy a hegyen fekszik egy ember, aki csaknem szomjan hal. Te itt ülsz a Gangesz partján, ez a tömérdek víz itt van előtted. Nem adsz neki egy pohár vizet, csak mert nem tudod odavinni az egész Gangeszt vagy elmagyarázni a víz kémiai összetételét?”. Amikor tanítok, egy csatornának tekintem magam, igyekszem személyre szabottan, és minél tisztábban átadni azt a tudást, amit én is hasonlóan kaptam, illetve tapasztaltam. Ha ezután látom maradandó nyomát vagy eredményét, az természetesen öröm számomra. Ám az mindenkinek a maga döntése és szabadsága, hogy belép-e abba a folyamba, amely az elégedettebb, derűsebb élethez vezet, illetve, hogy ezt a jóga eszközeivel teszi-e - hangsúlyozta az oktató.