Ötezer földalatti műszak - A vájár munka nagy stresszel jár, kitartás, fanatizmus kell hozzá

A bakonyszentlászlói Link Árpád műszakvezető vájárként dolgozott a bakonyoszlopi bányában. A szakmát 1991-ben kezdte akkor anyagmozgató és szalagtakarító munkakörben, majd jöttek sorra a képzések; elvégezte a vájár, gépkezelői, robbantómesteri bányamentői tanfolyamokat, gyakorlatilag minden szükséges vizsgát megszerzett. Eredeti szakmája szerint szobafestő, a honvédségi idő letöltése után a rendszerváltáskor jött a munkahely váltás gondolata. Mint mondta, akkor az árak duplájára nőttek, a bérek azonban nem követték ezt a változást, a korábbi révfülöpi munkahelyére pedig az eredeti bérezéssel vették volna vissza. Ezért úgy döntött, hogy marad helyben, majd az eredetileg pár évre tervezett bányászságból huszonnégy éves munkaviszony lett.

Elmondta, volt jó és rossz tapasztalata egyaránt, ezt mindig a körülmények hozták. Volt, amikor arra gondolt, feladja, de végül mindig az észérvekre hallgatott és maradt.

- Beleszokni lehet, de megszokni nem, hogy az ember feje fölött mindig ott van a kaszás, az omlásveszély és egyéb életveszélyes szituációk lehetősége miatt - fogalmazott.

Link Árpád az elismerő oklevéllel. Ha újrakezdené, akkor is bányász lenne
Fotó: Kutasi Zsófia

Nem kis odafigyelést igényelt a robbantómesteri munka sem. Árpád szerint a lelki teher, a stressz sokat kivesz az emberből. Náluk elsősorban a családban csapódott le mindez, főleg, amikor úgy ment haza, hogy szólni sem volt kedve a szeretteihez. Komoly baleset nem történt a munkája során, kisebbek azonban előfordultak.

A szakma szépségét és jó oldalát az összekovácsolódott kollektíva jelentette számára, az egymásrautaltság összehozta a csapat tagjait. Elmondta, a bányászatban ha valaki hibázik annak más láthatja a kárát, ezért is oda kell figyelni egymásra. Műszakvezetőként ő is ugyanúgy dolgozott a tárnákban, a csoportért vállalt felelősség nagy része azonban rajta volt. Korábban ötvenen, hatvanan voltak egy műszakban, az utóbbi időben csak nyolcan, tízen, de ezzel a kis létszámmal is termeltek. A bányászatnak lenne jövője a szakember szerint; ha a gazdasági, piaci helyzet kedvező lesz, még akár harminc, negyven évig fennmaradhat a környéken. Az elmúlt évtizedek alatt jópár válságot túlélt a bakonyoszlopi bánya.

Árpád jelenleg negyvenöt éves, a korkedvezményes nyugdíj lehetősége annak idején sokat nyomott a latba, viszont jelenleg bányászjáradékra számíthat. Azonban ha újrakezdené, akkor is bányász lenne: Nem egyszerű, de megpróbálnám még egyszer - fogalmazott. Egyelőre pihenni szeretne, aztán ha sikerül elhelyezkednie valahol, akkor dolgozik tovább, ha nem, akkor otthon a gazdasággal foglalkozik. Vannak állataik, lovakat tart főleg a gyerekei miatt.

- Konkrétumok nincsenek, csak távlati tervek, meglátjuk még - mondta. A kollektíva hiányozni fog neki, ezért bakonyoszlopi bányába időnként vissza fog térni, meglátogatja az egykori kollégáit.

Úgy látja, az elmúlt évtizedek alatt a szakma helyzete jobb nem lett, sőt a fizetések már nem érik el az egykori mércét. A médiában még mindig a kiemelt bérezésű munkahelyek közé sorolják, de valójában ez már a múlté, a bányász szakma nívója megkopott. Azonban fontos, hogy legyen utánpótlás. A bányászathoz kitartás kell, sőt némi fanatizmus sem árt.

- Felmerülhet az emberben, hogy feladja, egy idő után azonban ez már nincs így - emelte ki. Reményei szerint leszek új szakemberek is, úgy tudja az országban több helyen hirdettek vájárképzést. Ásványi vagyonok még vannak az országban, csak a termelőgárda az, ami kifogy.