A szupernagyi mesél otthon és a színpadon

Életének azért a szeletéért, amiről eddig mit sem tudtam, Szilvásiné Csordás Éva idén az év nagymamája lett. Egyik lánya írta az ajánló levelet, amiből kiderül, hogy Éva milyen szuper mamája immár hat unokájának. Süt-főz, minden kívánságnak eleget tesz, akár egy bábot kell megvarrni, akár az ország túlsó végébe utazni, mert valaki beteg a legkisebbek közül. Hogy kiváló mesemondó, az meg nem is kérdés, hiszen előadóművész: Sz. Csordás Éva, ahogyan mi, veszprémiek ismerjük.

- Közgazdaságiban érettségiztem, az első munkahelyem a rendőrségen volt a pénzügyi osztályon. Másodikként a kirakatrendező dekoratőr iskolát végeztem el. Felejthetetlen élmény volt, amikor 1989 őszén gyülekezett a tömeg a Kossuth téren a köztársaság kikiáltására, én meg a tér túloldalán éppen a Mezőgazdasági Könyvesbolt kirakatát rendeztem vizsgamunkaként. Minden kelléket Veszprémből vittünk a férjemmel. Ő vegyészmérnök volt, Szilvási Lajos, akivel összeházasodtunk, miután leérettségiztem, ezért nem jelentkezhettem a színművészetire, pedig szívesen kipróbáltam volna magam. Azt tettem, amit lehetett, a Pedagógiai Intézetben drámaóra-adói képesítést szereztem még 1989-ben. Ugyanebben az évben végeztem a lakberendező-szakiskolában, és versmondásból előadó-művészi oklevelet szereztem az ORI-nál (Országos Rendező Iroda). Ha most azt kérdeznéd, mivel foglalkozom a legszívesebben, a rajz és a versmondás határozza meg az életemet.

Akkoriban a Veszprémi Egyetem alapítója, Polinszky Károly volt a kulturális miniszter, aki Veszprémben hozta létre az Országos Oktatási Központot az UNESCO támogatásával. Sokféle végzettségét Éva ott tudta igazán kamatoztatni. Olyan munkák fűződtek a nevéhez, mint például a Zsolnay-olvasókönyv illusztrálása. Remek fiatal szakembercsoport dolgozott az OOK-ban országosan egyedülálló technikai felszereltséggel, eszközparkkal. Később erre a technikára jött létre a Veszprém TV. Az OOK után dekoratőri munka következett a Pannonkernél, de közben tovább élt a régi szerelem a versmondás, a színészet iránt. Pintér Tibor vezette a veszprémi irodalmi színpadot, amelynek Éva 1969-ben lett a tagja, majd a vezetője a színpad negyvenéves születésnapjától.

Szilvásiné Csordás Éva idén az év nagymamája: süt-főz, minden kívánságnak eleget tesz, akár egy bábot kell megvarrni, akár az ország túlsó végébe utazni, mert valaki beteg a legkisebbek közül
Fotó: Penovác Károly

- Ötvenhetedik éve működik folyamatosa a színpad, és hogy ilyen színes, változatos, azt olyan tehetséges kollégáknak is köszönhetjük, mint Felföldi Gábor, aki az interakcióról is gondoskodik. Sajnos a fiatalság egyre távolabb kerül az irodalomtól, pedig egymás számára az ilyen közös alkalmak jelentik az igazi ajándékot. Nálunk legalábbis így van. Amióta meghalt a férjem igazából másfél év alatt négy hozzátartozómat vesztettem el , a gyerekekkel, unokákkal együtt megyek színházba, és nagyon szeretjük ezeket az élményeket.

Amikor a Váczi Mihály Irodalmi Színpad első vezetője, Pintér Tibor meghalt, Éva folytatta a gyászszónoki munkát.

- Akkor még csak feladatnak fogtam fel, de a lehető legnagyobb szeretettel végeztem. A helyzet akkor változott meg, amikor a férjem is elment. Attól kezdve úgy éreztem, mintha mindig temetnék, hiszen én is ott állhatnék a gyászolók között, az, aki meghalt, az enyém is lehetett volna. Éppen ezért beszélgetek a hozzátartozókkal, majd leírom, amit elmondtak, harmadszor pedig akkor élem át, amikor elmondom az emlékezést. Szeretem őket, akikkel egymásra nézünk, és őt is, aki a koporsóban fekszik. Érzést és energiát igyekszem tolmácsolni. A munkám szolgálat, segíteni szeretnék, akkor vagyok elégedett, ha sikerül.