Mégis, hol a határ?

A szakember hangsúlyozta, hogy viselkedésünket, énképünket az öröklött genetikán kívül a környezet és a bennünket ért hatások alakítják. Felépítjük, megformázzuk éntudatunkat, kialakulnak szokásaink. Gondolataink, cselekedeteink bizonyos keretek között mozognak.

- Ez a keret egy, az elménk által meghatározott tér, melyből kimozdulni nehéz, talán hitrendszerünk szerint nem is biztonságos. Bár nem tudjuk, mi vár ránk ezen kívül, mégis, a bizonytalanság visszatart. Itt, ebben a térben, mint egy kertben, ahol már minden növényt, követ, bogarat ismerünk, függetlenül attól, szeretjük-e vagy sem, biztonságot érzünk, mert ismerjük. Ismerjük reakcióinkat, valamennyire tisztában vagyunk képességeinkkel, elfogadjuk helyzetünket - foglalta össze Császárné Vörös Zsuzsanna, majd feltette a kérdést: Ki építi fel ezt a lelki és fizikai mozgásteret? Talán mi magunk?

Fotó: a szerző

A kineziológus szerint a kisgyermekek még döngetik a korlátokat, nekik még nincsenek határok, a felnőttek segítenek megtapasztalni a falakat, mert szükségük van rá.

- A szakemberek szerint kell a biztonságérzetükhöz, az egészséges személyiségfejlődéshez. Hitrendszerük, elgondolásaik, tudásuk még mások véleménye szerint alakul. Befolyásoljuk mi, szülők, pedagógusok, barátok, a média - hangsúlyozta Zsuzsanna. Szerinte a félelmeik nagy része is innen ered. Egy látott kép, egy mozdulat, egy elhangzott mondat fájdalmat és félelmet raktározhat el a kicsi elméjében, mely aztán különböző rendellenességekben nyilvánulhat meg, mint például magatartászavarok, szorongás, kényszeres viselkedés. A gyermeket ért hatások mind bent maradnak ebben a keretben, a tudat kertjében.

- Tizenéves korban mintha lebomlanának a keretek és a félelmek falai, újabb, tágabb kereteket és korlátokat döntöget a tinédzser.

Ilyenkor már nemcsak egyszerűen elhiszi a dolgokat, hanem megkérdőjelez, megfigyel, kritizál, kipróbál. Manapság egyre korábban. Szinte tévelyeg az új, határtalan térben, keresi az újabb határokat, s néha fejjel megy a falnak, ha engedjük, és ha van fal - mondta Zsuzsanna, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy szülőként már csak mint segítők, mankóként állhatunk gyermekeink mellett a háttérben, bízva abban, hogy a tér biztos alapjait már korábban elhelyeztük, s nem veszik el az alapok nélküli úton. Erre építheti az ő saját kertjét.

- Felelős és érett lesz a személyisége akkor, mikor már saját belső értékei szerint építi fel a kereteit, s azokon belül magabiztossággal mozog. Már nem tántorítják el, határozott céljai vannak, felvállalja a döntéseit és azok következményeit - foglalta össze a kineziológus.

Császárné Vörös Zsuzsanna elmondta, hogy munkahelyen a munkaidő és a feladatok határozott korlátokat szabnak, ez egy kisebb keret a nagy keretében; egy időbeli korlát napjaiból. Feltéve, ha van munkahely, vagy nem vállalkozóként próbál megélni, amikor főnök és beosztott egyben. Ez a kineziológus szerint nagy kihívás és felelősség, hiszen a szabályokat a vállalkozók nagyrészt önmaguk állítják fel saját maguknak.