Életmód

2016.04.13. 19:29

Isten ott van velem, bárhol is vagyok - Hidvégi-Üstös Pál a túlélésről

Pápa - Megmássza, lefutja, átkerekezi vagy végigússza. Bármilyen akadály is álljon előtte, Hidvégi-Üstös Pál ultrasportoló, navigációs- és túlélési specialista legyőzi. Kontinenseken átívelő kalandjairól, embert próbáló megmérettetéseiről, a tereppel és az elemekkel vívott harcáról beszélgettünk a Vasemberrel legutóbbi pápai látogatása alkalmával.

Polgár Bettina

- Hogyan lesz valakiből túlélési specialista?

- Ez egy nehéz kérdés - nyilatkozta a Naplónak Hidvégi-Üstös Pál. - Úgy nőttem fel egy erdélyi kis faluban, hogy gyermekkoromban a nagyszüleim a hosszú téli estéken mindig arról meséltek, hogyan élték túl a második világháború viszontagságait, Székelyföld kiürítését. Ennek hatására már elindult bennem egy folyamat. Az igazi nagy kaland azonban 1989-ben kezdődött, amikor én is csatlakoztam azokhoz a fiatalokhoz, akik illegálisan próbálták elhagyni Erdélyt. Székelyföld szívétől közel 500 kilométerre található a magyar határ. Fogalmunk sem volt, hogyan néz ki ez a terület, hogyan állomásoznak ott a katonák, és mi lesz, ha észrevesznek vagy elkapnak. Mentálisan és pszichésen egyaránt felkészültünk a váratlan eseményekre. Emellett egyetlen tervünk volt: mindenképp át kell jutni. Ám ez nem volt olyan egyszerű. A zöldhatáron próbálkoztam, és harmadik alkalommal sikerült átjutnom Magyarországra. Ez már egyfajta túlélés volt. Megtapasztaltam, láttam azokat a dolgokat, amelyekről a nagyszüleim meséltek valamikor.

- Mikor kezdett el fontos szerepet játszani az életében a sport?

- A sport már tízéves koromtól meghatározta az életemet. A magyarországi pályafutásom ismerősök, rokonok segítségével kezdődött, de hamar feltaláltam magam úgy a sport terén, mint a munkalehetőségek tekintetében. Elkezdtem félmaratonokat, aztán maratonokat futni. Fokozatosan növeltem a távokat, majd a későbbiekben, amikor már eléggé érett voltam hosszabb távok bevállalására, eldöntöttem, hogy indulok szaharai túlélőprogramokon. Megfordultam Marokkóban, Algériában, Mauritánia és Mali határtérségében is, valamint jártam Egyiptom és Szudán területén. Ezek megadták az alapokat ahhoz, hogyan is kell életben maradni a háború sújtotta övezetekben, hogyan kell erre felkészíteni a családtagjainkat, az ismerősöket, a barátokat, vagy akár ismeretlen embereket is egy előadás formájában.

Hidvégi-Üstös Pál 2015-ben Kárpátaljáért rótta a kilométereket, hogy felhívja a figyelmet az ott élő magyarok helyzetére

- Milyen ismereteket kell elsajátítani a túléléshez?

- A futástól a hegymászásig, az úszástól az evezésig mindenre szükség lehet. A fűszernövényekkel ugyanúgy meg kell ismerkedni, mint az egyéb növényekkel. Fontos tudni, mit használhatunk sebborogatásra, vérzéscsillapításra, és miből főzhetünk teát. Ismerni kell a fákat is, és el kell sajátítani, hogyan lehet belőlük folyadékot kinyerni. Rengeteg ilyen dolgot kellett megtanulnom, legyen szó a Szaharáról, a gleccseres környezetről, az őserdőről, vagy a mi európai környezetünkről. Ez adott egyfajta motivációt is, hogy az ember megmássza a lépcsőfokokat, és elérjen egy olyan szintet a ranglétrán, amiről már - mondhatni - nincs visszaút. Igazán túlélni azonban nem lehet megtanulni. Lehet feszegetni az emberi teljesítőképesség határait, de csak ésszel, mert a húr könnyen elszakadhat.

- Mit visz magával mindenképpen az ilyen utakra?

- Mindig gondolok más emberekre: a barátokra, a családtagokra, és arra, ha netán útközben találkoznék olyan emberekkel, akiknek nincs felszerelésük, így szükségük lenne valamire. Mindig vannak nálam plusz felszerelések, például eggyel több egészségügyi csomag. Mindig viszek magammal különféle gyógyszerekből, emellett a csomagban többek között helyet kapnak még kötszerek, illetve világító, jelző és sípoló eszközök, kések, cérnák, tűk, továbbá egyéb kisméretű eszközök.

Szabadidejében gyakran tart előadásokat a világ különböző tájain szerzett élményeiről, megmérettetéseiről, a túlélés nehézségeiről, legutóbb Pápán mesélt a kalandjairól

- Ha egy hosszabb futásra indul, mi okozza a legnagyobb nehézséget? Hogyan viseli a magányt?

- Egy hosszútávfutónak meg kell birkóznia a monotonitással. Száz kilométeres távot Magyarországon nem túl bonyolult lefutni, hiszen közel vannak egymáshoz a falvak. De ha a Szaharát, egy őserdőt, vagy egy kietlen tengerpartot nézünk, akkor ezeken a helyeken valóban a mentális tűrőképesség határait feszegetjük. Én soha nem hallgatok zenét futás közben. Gondolkodok, meditálok, elmélyülök, és úgy futok. Így nagyon jó megtenni ezeket a hosszú távokat. Úgy gondolom, ha valamit nagyon akarunk, és úgy indulunk neki, hogy azt meg kell csinálnunk, akkor könnyen megy. Nem fáradtsággal, félelemmel, unalommal vagy éppen bosszankodva, hogy mennyi van még hátra, mert ennek nincs értelme. Vagy csináljuk, vagy nem. Köztes út nincsen. Ezt még odahaza el kell dönteni.

- Került már nehéz helyzetbe egy túlélőtúra alkalmával?

- Az első lépéstől egészen a célig nehéz teljesíteni egy túlélőprogramot, főleg a Szaharában. Mauritánia és Mali területén mindig is voltak konfliktusok, fontos volt figyelni, betartani az óvintézkedéseket. Volt, hogy megtámadtak bennünket. Előfordult ilyen Etiópiában és Kenyában is, de hát itt vagyok - jegyezte meg mosolyogva az ultrasportoló. - Isteni segítséggel mindig megúsztuk ezeket a dolgokat. Nem mi magunk segítettünk, és nem is a szerencse segített rajtunk, hanem természetfeletti erők járultak hozzá ahhoz, hogy akkor megúsztuk.

- Ezek szerint ön hívő ember?

- Az vagyok. Nagyon.

- Sokszor segített a hite az élete során?

- Igen. Isten ott van velem, bárhol is vagyok. Azt szoktam mondani: éljük túl önmagunkat, hogy nagyon hosszú legyen az életünk. Nemcsak a földi életünk, hanem az utána következő életünk is. A földi életünk során ugyanis arra kell gyúrni, hogy az utána következő életünk szintén nagyon hosszú legyen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!